Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján

TISICUM XXVI.

Florus Augustus sikerei kapcsán írja, hogy a Scythák követeket küldtek, a Sarmaták a rómaiak barátságát kérték, s még a Seres is eljöttek, akárcsak a nap tüze alatt élő Indi, s drágaköveket, igazgyöngyöket és elefántot ajánlottak föl. A szerző emellett kiemeli, hogy ezek leginkább arra voltak nagyra, hogy négyévnyi utazással érkeztek meg az udvarba. Továbbá hozzáteszi, hogy e népeknek már a színe is elárulja, hogy más éghajlatú területről érkeztek.61

A szemelvénnyel kapcsolatban legutóbb G. Malinowski hívta fel a figyelmet arra, hogy egyéb, Augustushoz érkező követek felsorolását tartalmazó forrásban - mint például a Res Gestae Divi Augusti - a Seres nem kerül említésre. Mindennek egyik lehetséges oka - feltételezése szerint - az indiai királyok gyűjtőfogalom használata lehet, amelybe Séri/Chéra uralkodója is beletartozna.62 Ugyanakkor számos kutató a követségre vonatkozó kijelentést csupán a Florus írói stílusára oly jellemző túlzásnak tartja.63

A legkorábbi történeti-földrajzi leírásokban a sérek rendkívül távoli, gyakran miszticizált tulajdonságokkal rendelkező népként jelennek meg. Ugyanakkor a különböző időszakokban a Seresről kialakult kép a rendelkezésre álló információk jellegének, valamint mennyiségi és minőségi változásának köszönhetően jelentős tartalmi módosuláson eshetett át. A Seres kifejezés értelmezése több szintű és aspektusú fejlődési vonal mentén írható le. G. Malinowski kutatásai alapján megközelítőleg a Kr. e. I. század második harmadával bezárólag mindez négy nagyobb nyugvópont mentén lenne leírható, amelyek összefoglalva a következők:

1. Kr. e. II. század első fele - görögök közvetlen kapcsolata Chérával, tengeri útvonalon, a tamil Seri kiejtés használatának kezdete, a távolságra, valamint a hosszú élettartamra történő utalások;

2. Kr. e. 118/116 - tengeri összeköttetés Egyiptom és India között, a Hippalus kiaknázása;

3. Kr. e. 50 körül - a kereskedelmi kapcsolatok megszilárdulása India és a Római Birodalom között, Egyiptom közvetítésével; a dél-indiai kereskedelmi központokon keresztül történő selyemexport kezdetével párhuzamosan Chéra a selyem szinonimájává válása;

4. Kr. e. 20 körül - a szárazföldi Selyemút használatának megélénkülése a parthus-római viszony normalizálódásának eredményeként, a Seres etnonima, mint a selyem készítőilellátói, azaz a selyememberek kifejezés megjelenése.64

Mindazonáltal fontos hangsúlyozni, hogy G. Malinowski álláspontja elsősorban elemző-interpretáló vonalat képvisel, amely mindenekelőtt a Seres kifejezés etimológiáját, s nem a sérekről mint népről kialakult elképzelések változásait tartja szem előtt. Ennek megfelelően Malinowski elméletéből kiindulva, azonban a sérekről alkotott képre, illetve annak fejlődésére fókuszálva egy önmagára gyakran toposzok formájában visszautaló, így az idővonalon sem egyértelműen lineárisan mozgó mintázat rajzolható ki.

61 Florus Epit. II. 34.; Havas László fordítása alapján.

62 RGDA 31.; MALINWOSKI2012.21.

63 Lásd: COÈDES1910. XII.

64 MALINOWSKI 2012.23.

1. a Seres mint számos mitikus, utópisztikus tulajdonsággal rendelkező nép a távoli Keleten - elsősorban a Kr. e. I. századot megelőzően alkotó görög szerzőknél, illetve munkáikra történő hivatkozásként;

2. a Seres etnonima megjelenése a görög világban - feltételezhetően a Kr. e. II. századtól;

3. a Seres lokalizációjának változása (Mélánál), mitikus tulajdonságokkal történő kiegészülése a kereskedelmi tevékenység hangsúlyozásával - a Kr. e. I./Kr. и. I. századtól;

4. a selyememberek etnonima elterjedése, a selyem mint a sérek legfőbb attribútuma szélesebb körben történő használata - feltételezhetően a Kr. e. I./Kr. и I. századtól;

5. a Seres, mint távoli, kereskedelmi tevékenységükről és különleges minőségű termékeikről (ferrum Sericum, selyem) híres, egzotikus és misztikus nép - feltételezhetően a Kr. и. I. századtól;

6. a Seres (az Indivel, stb.) a császári propaganda eszköze, az Imperium sine fine ideológia része - az oikumené szélén élő, de az Imperium előtt tisztelgő, császárnak hódoló nép (például Florusnál).

Ugyanakkor kiemelendő, hogy a sérekről kialakult kép rendkívül differenciált, időbeni változása nem egyértelműen lineáris, amely egyes jellegzetességek toposzként történő ismétlődését eredményezi.

Mindez az arany- és ezüstkor költészetében komplex, számos újabb aspektussal rendelkező formában csapódik le.

A Seres a költők munkáiban a Kr. u. I. század végéig

Az augustusi aranykor költői a történeti-földrajzi munkák egy részéhez hasonlóan elsősorban a kuriózum, illetve az egzotikus selyem szempontjából írnak a Seresről.65

Vergilius Georgicájának II. könyvében a különleges földekkel és fajokkal kapcsolatos felsorolását zárja le a „velleraque ut foliis depectant tenuia Seres?" kijelentéssel.66

Horatiusnál már jóval több helyen található selyememberekre való utalás, elsősorban a költői túlzás, fokozás eszközeként.

Augustust dicsőítő ódájában a selyememberek mint egyfajta fokozásként használt egzotikum jelennek meg: „lile s eu Parthos Latio imminentis egerit iusto domitos triumpho, sive subiectos Orientis orae Seras et Indos, te minor laetum reget aequus orbem."67 Ugyanakkor a kijelentés jelentős aktuálpolitikai töltettel is rendelkezik. Az Augustus ideológiájában fontos szerepet játszó Nagy Sándor-i örökségre való utalás mellett Horatius kifejezi, hogy a princeps a Nagy Sándor által elérhetetlen Indiát és a Seres országát is meg fogja hódítani, ezáltal túlszárnyalva elődjét.68

65 Az etnonima népszerúsűgét bizonyítja, hogy például a Rabiriusnak tulajdonított herculaneumi töredéken is említésre kerülnek: Rabirius Bellum Actiacum 817. frg. 10.4.

66 Vergilius Georg. II. 121.

67 Horatius Ódák 1.12.53-57.

68 BORZSÁK 2002. 83.

426