Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján

HOPPÁL KRISZTINA: IGNOTI FACIE, SEP NON VELLERE SERES. AZ OIKUMENÉ LEGKELETIBB PONTJÁRÓL KIALAKULT KÉP AZ ANTIK FORRÁSOK ALAPJÁN

információit, mint közel száz évvel később Dionysius Perigetes teszi.'" Míg S. Lieberman kiemeli, hogy a Seres elhelyezkedésére vonatkozó leírás nagymértékben megegyezik Pomponius Méla fent idézett szemelvényével, s megegyezik Kína elhelyezésével.42

Taprobane szigetével kapcsolatban Plinius megemlékezik egy bizonyos Rachia vezette követségről, amelyet a terület királya küldetett Augustushoz.43 A négy küldött elmesélte, hogy a Hemodus hegyen, azaz a Himalája keleti részén túl a sérek laknak, akik kereskedelmükről híresek. Rachia apja is járt náluk, aki magas, vörös hajú, kék szemű, érdes hangú emberekként írja le őket. Majd megjegyzi, hogy egyetlen hang nélkül kereskednek. Plinius a beszámoló többi részét a római kereskedők leírásaival megegyezőnek tartja, s hozzáteszi, hogy „fluminis ulteriore ripa merces positas iuxta venalia tolli ab iis, si placeat permutatio”.44

A szerző a Seres külsejére vonatkozó leírásának értelmezése heves vitákat váltott, s vált ki a kutatásban.

S. Lieberman összevetve Pliniusnak a Kaszpi-tengertől keletre elhelyezkedő törzsekre vonatkozó sorait az „ultra montes Hemodos Seras quoque ab ipsis [ti. a taprobanéiek] aspici" kijelentéssel, a Serest a Csendes-óceántól Bactria határáig (beleértve a xinjiangi térséget) lokalizálja. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a selyememberek külsejét érintő részletek - amelyeket egyéb források nem említenek - a han-kínaí befolyási övezetbe tartozó Xiyu Tochari népcsoportjára utalhatnak.45 J. Ferguson véleménye szerint a Szibéria és India között található törzsek egyikére, a kunmisra {! Я vonatkoznának Plinius szavai,46 ugyanakkor J. Kennedy 1904-ben azt hangsúlyozza, hogy a taprobanéi követek kijelentései szerint a szóban forgó Seresnek a sziget relatív közelségében kellett elhelyezkednie.47

Harmatta J. véleménye alapján azonban a fent bemutatott szemelvények eredetileg Amometus munkájából származtak, amely a kutató feltételezése szerint egy elsősorban utópisztikus-mitologikus földrajzi-néprajzi jellegű írás lehetett, „reális földrajzi és etnográfiai adatokat csak hitelkeltés céljából” használva fel. Mindezek alapján arra a következtetésre jut, hogy Plinius Seresre vonatkozó adatait teljességgel figyelmen kívül kell hagyni.48

Mindemellett Székely M. - Harmatta J. megállapításait kommentálva - kiemeli Plinius Seres-leírásának hasonlóságát Tacitus Germanira vonatkozó jellemzésével, melynek lejegyzéséhez Plinius germaniai tapasztalati is hozzájárulhattak.49 Ugyanakkor Ritoók Zs. felveti annak lehetőségét, hogy mindez elsősorban toposzként értelmezendő.50

41 MALINOWSKI 2012.18.

42 LIEBERMAN 1957.175.

43 Plin. Nat. Hist. VI. 85-86. Erről részletesen: SZÉKELY 2008.107-108.

44 Plin. Nat. Hist. VI. 88.; Székely Melinda fordítása alapján. SZÉKELY 2008. 108.

45 Mindazonáltal megállapítja, hogy korábban maga Plinius említi külön népcsoportként a Tocharit. Vö.: Plin. Nat. Hist. VI. 55.; LIEBERMAN 1957.175- 176.

46 FERGUSON 1978.584.

47 KENNEDY 1904.360.

48 HARMATTA 1964.39.

49 SZÉKELY 2008.108.

50 Ritoók professzor úr szíves szóbeli közlése.

F. F. Scwarz Plinius Rachia apjának Seresnél tett követségével, illetve a Seres-szingaléz kereskedelemmel kapcsolatos állításának valóságtartalmát kérdőjelezi meg, arra hivatkozva, hogy - legalábbis a kínai források tanúsága szerint - a kínai-szingaléz kommunikáció csupán a Kr. u. III. századtól adatolható.5’ Ugyanakkor a kutató állítása a Seres hanokkal történő azonosítását, illetve a császári udvarral való hivatalos kapcsolatfelvételt feltételez.

S. Faller szintén megemlíti (többek között) a Plinius megkérdőjelezhető szavahihetőségére vonatkozó elméletet, melynek értelmében a szóban forgó szemelvény egyfajta sztereotipizálás, esetleg félreértelmezés eredménye lenne. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a vörös hajú, kék szemű, érdes hangú Serest meglátogató ceyloniak története önmagában abszurdnak tekinthető.52 A fenti megállapításák tehát Harmatta J. elméletét igazolják.53

Isigonusra hivatkozva Plinius is ír a magas kort megélő Seresről, felsorolásában az aethiop Macrobiit és az Athos-hegyen túl élő népeket is megemlítve.54 Míg egy másik helyütt a Birodalom pazarló távol-keleti kereskedelmét kárhoztatja: „minimaque computatione miliens centena milia sestertium annis omnibus India et Seres et paeninsula illa imperio nostro adimunt: tanti nobis deliciae et feminae constant.”55

Később, a különböző fémekről beszélve leírja, hogy „ex omnibus autem generibus palma Serico ferro est; Seres hoc cum vestibus suis pellibusque mittunt.’’56

A számos, Plinius nyomán a ferrum Sericum jelentőségét hangsúlyozó publikáció57 állításaival egyetértve D. Sevillano-López és F. J. González 2011-es tanulmányukban a Sericus vas megbecsülésének okát a Handinasztia (Kr. e. 206/202 - Kr. u. 220) alatt már létező acélgyártó műhelyekre vezetik vissza, véleményük szerint ugyanis a nyersanyag Rómában ismeretlennek lenne tekinthető.58 Kijelentéseiknek azonban némileg ellentmond az augustusi aranykor költői által is rendkívül nagyra tartott ferrum Noricum léte.59

Ugyanakkor W. H. Schoff a szemelvény elemzése kapcsán megjegyzi, hogy Plinius munkáját leszámítva más forrásokban a Seres és a vas összefüggése nem kerül említésre. Emellett kiemeli a különböző szövegekben gyakran megjelenő ferrum Indicum jelentőségét, amely alapján feltételezi, hogy - ugyan a selyememberek kapcsán általánosságban Kelet-Turkesztán és a Pamir térségében élő népekkel kell számolni - a traprobanéiek követségtől származó kijelentés a szingaléz nyelvnek köszönhető Chéra- Séri módosulás eredményeképpen inkább Chéra királyságához köthető. Mindazonáltal az elemzett szemelvény kapcsán Plinius zavarát is hangsúlyozza, miszerint a néma kereskedelemben résztvevő Seres leírása egyes részleteiben a Pamír-völgyi selyemkereskedőkre vonatkozna.60

51 SCHWARZ 1974.45.

52 FALLER 2000.88-96.

53 Ritoók professzor úr szíves szóbeli közlése.

54 Plin. Nat. Hist. VII. 27.

55 Plin. Nat. Hist. XII. 84.

56 Plin. Nat. Hist. XXXIV. 145.

57 Például: HIRTH 1885.225-226.

58 SEVILLANO-LÓPEZ - GONZÁLEZ 2011.55-57.

59 Például: „duriorj...] ferro quod noricus excoquit ignis...” Ovid. Met. XIV. 712.

60 SCHOFF 1915.224-237.

425

I