Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján
TISICUM XXVI. A Seresről kialakult kép az I. századi földrajzi-történeti munkákban Noha Ktésias elsősorban történeti-földrajzi jellegű feljegyzéseiről ismert, a Serest említő, interpolációként értelmezett megjegyzésében leginkább a selyememberek transzcendens tulajdonságait hangsúlyozza.'7 így a Serest Felső-lndia (ávco Iv6oí) lakóiként nevezi meg, akiket kiemelkedő fizikumú, magas és rendkívül hosszú (akár kétszáz év!) élettartamú embereknek írnak le. Emellett megemlékezik a raïxpoç folyónál - amely feltehetőleg a Gangesszel azonosítható17 18 - található vademberekről, akiknek a bőre a rinocéroszéhoz hasonló: nem üti át a nyíl vesszeje. Valamint ugyancsak Indiában említ hosszú farkú, a szatírleírásokra emlékeztető embereket.'9 Strabón munkáiban található a Seres első (hitelesnek tekinthető) görög nyelvű említése. A Geographiában a szerző artemitai Apollódorosra hivatkozva20 állítja, hogy a baktriai uralkodók, pontosabban Menandros és Démétrios, Euthydémos fia, hatalmukat egészen a sérákig és a phyrnákig terjesztették.2' Ugyanakkor Nearkhosra utalva beszél a makedónok által pehelyként, valamint nyergek tömésére használt finom gyolcsról, amellyel kapcsolatban megjegyzi, hogy ilyenfélék lehetnek a bizonyos fák háncsából előállított selyemcikkek is.22 A Seresek korára vonatkozóan hozzáteszi, hogy némelyek szerint a százharminc évnél is magasabb kort megélő indusoknál is hosszabb életűek.23 Egy másik helyütt pedig a nagy távolság miatt misztifikált jelenségek kapcsán példálózik a kétszáz esztendőnél is tovább élő sérekkel.24 Emellett India leírása kapcsán megjegyzi, hogy a rombusz alakú félszigetet északon a Caucasus határolja, amely az Indít elválasztja a szakáktól, a Scythitől és a Serestől.25 Strabón Baktria királyaira való hivatkozása nyomán feltételezhető, hogy Menandros (~Kr. e. 341/342 - Kr. e. 290) és Démétrios uralkodására tehető a Seres népnév megismerése a görög világban.26 Mindazonáltal J. Ferguson a szöveg kapcsán a szerző felületességét hangsúlyozza.27 Továbbá a Strabón által használt Efjpsç kifejezés azonosításában nem született konszenzus. A. K. Narain A. Cunnigham elméletéből kiindulva feltételezi, hogy a fenti Strabón-hely egyes kéziratokon megjelenő lúpiov olvasata alapján Xrjpœv helyett lúp<i)v-t kellene olvasni, amely a kínai Shulevel ШШ, azaz Kasgárral lenne azonosítható.28 Harmatta J. Kasgár Tang-kori (618-907) hangalakjának, illetve tibeti átírásának elemzése kapcsán azonban elveti Shule Zúpoi vagy Zfjpeç alakokkal való azonosításának lehetőségét.29 17 Lásd: NICHOLS 2008.129. 18 NICHOLS 2008.231. 19 FERGUSON 1978.584. 20 Strabón forrásairól legutóbb: DUECK 2017. 21 Strab. Geog. XI. 11.1. Dr. Földy József fordítása alapján. 22 Strab. Geog. XV. 1.20. Dr. Földy József fordítása alapján. 23 Strab. Geog. XV. 1.34. Dr. Földy József fordítása alapján. 24 Strab. Geog. XV. 1.37. Dr. Földy József fordítása alapján. 25 Geographi Graeci Minores XV. 1.619. 26 MALINOWSKI 2012.14. 27 FERGUSON 1978.583. 28 NARAIN 1957.170-171.; CUNNIGHAM 1884.148-149. 29 HARMATTA 1964.39. A sérek mellett említett Phryna (Oaúvoi) népnév értelmezése is problematikus. E. H. Minns, A. Herrmann és B. Karlgren, valamint véleményüket elfogadva S. Lieberman xiongnukként interpretálja őket.30 A. K. Narain Pulival ЩШazonosítja,3' Harmatta J. a terület Tang-kori hangalakjának összehasonlítása során azonban elveti ezt a lehetőséget, és inkább a Kelet-Turkesztánban található, szaka szövegekben Brrüyaként szereplő területet javasolja.32 G. Malinowski azonban hangsúlyozza, hogy Strabón artemitai Apollódorosra való hivatkozásában egyértelműen indiai kontextusban említi a Serest, amely - a Kr. e. I. század második feléig legalábbis - Chéra/Kerala királyságával történő azonosításra utal.33 Mindazonáltal, ahogy arra S. Lieberman is rávilágít, a Strabón-hely értelmében a sérek és phyrnák területe Baktriával határos, a későbbi munkákban pedig igen gyakran a Thocarival együtt kerülnek említésre.34 Pomponius Mela Asia legkeletibb népei között az Indit, Serest és Scythaet említi, amelyek közül a Seres találhatók középen.35 Emellett a Scythiáról, illetve a Kaszpi-tengerről beszélve hozzáteszi, hogy a Tabis és a Taurus között helyezkedik el a Seres, akiket igazságosságukról és kereskedelmi tevékenységükről híres népként jelöl meg.36 A fenti földrajzi fejtegetésekkel Méla - ahogy arra Malinowski rámutatott - tekinthető az első szerzőnek, aki a selyemembereket az Inditől északra, ezáltal feltételezhetően a Tárím-medence térségébe lokalizálja.37 Akárcsak Strabón,38 Plinius a Kaszpi-tengertől keletre elhelyezkedő területek kapcsán számol be a Seresről, kik az erdőkből származó, gyapjúszerű szövetükről híresek (lanicio silvarum nobiles).39 A különleges anyag előállításáról is közöl részleteket, miszerint „perfusam aqua depectentes frondium canitiem, unde geminus feminis nostris labos redordiendi fila rursusque texendi" Majd kiemeli a munka összetettségét és az előállítás helyének távolságát, amely lehetővé teszi, hogy „in publico matróna traluceat". A Serest békés emberekként írja le, akik azonban a vadakhoz hasonlóan megvárják, míg a velük kereskedni vágyók keresik fel őket. Mindemellett egyéb törzseket is megemlít, mint az Attacori, a Phuni, a Tochari, valamint a casiri és az Indi.40 A rendkívül nehezen azonosítható, azonban - elsősorban a Tochari népnévnek köszönhetően - közép-ázsiai lokalizációt feltételező felsorolás alapján G. Malinowski felveti, hogy Plinius talán ugyanazon szerzőtől szerezhette 30 MINNS 1913.122.; HERRMANN 1939. 28-29.; KARLGREN 1940.1183D, 94B; LIEBERMAN 1957.176. 31 NARAIN 1957.170-171. 32 HARMATTA 1964.40. 33 MALINOWSKI 2012.18., 20., 23. és MALINOWSKI 2015.4. 34 LIEBERMAN 1957.176.; MALINOWSKI 2012.18. 35 Mela, De Sit. Orb., 1.2. (11). 36 Mela, De Sit. Orb., III. 7. (59-60). 37 MALINWOSKI2012.23. 38 Strab. Geog. XV. 1.20. 39 Plin. Nat. Hist. VI. 54.; A Seresszel kapcsolatban több helyütt is említi a textíliákat. Vö.: „quo magis ас magis admirari subit his a principiis caedi montes in marmora, vestes ad Seras peti, unionem in Rubri maris profundo, zmaragdum in ima tellure quaeri.” Plin. Nat. Hist. XII. 2.; valamint: „Lanigeras Serum in mentioné gentis eius narravimus." Vö.: Plin. Nat. Hist. XII. 17.; továbbá: Plin. Nat. Hist. XII. 38. és XIV. 22. 40 Plin. Nat. Hist. VI. 53-54. 424
