Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján
Hoppál Krisztina Ignoti facie, séd non vellere Seres.1 Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján* A kutatás kedvelt, ám annál többet vitatott témaköre a Római Birodalom távol-keleti kapcsolatainak vizsgálata,2 különösen a Középső Birodalommal, azaz Kínával való vélt vagy valós kommunikációs és kereskedelmi csatornáinak felderítése. E tekintetben leggyakrabban a Seres kifejezés és az azt közlő források kerülnek elemzésre.3 Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a rendszerint Kínával azonosított Seres-leírások sokkal inkább az oikumené legkeletebbi részéhez köthető információk gyűjteményére vonatkoznak, amelyek csupán közvetett módon hozhatók összefüggésbe a Középső Birodalommal. Ennek ellenére kiemelendő, hogy a homályos földrajzi leírások alapján a sérek által lakott régiók ugyan a kínai császárságok részeiként nem, de peremterületeikként, érdekszféráikként egyértelműen leírhatók. Ezáltal pedig mind etnikailag, mind kulturálisan számos kínai hatás érhette őket. Másrészt e szemelvények - noha Kínával csak indirekt módon kapcsolatba hozható - nagyon is jellegzetes képet alkotnak a Távol-Keletről. Mindazonáltal ez idáig a téma népszerűsége ellenére sem született olyan munka, amely a Seresről kialakult perceptiók sorát, valamint azok térbeli és időbeli változásait vizsgálná a különböző, l-V/VI. századra keltezhető munkákban. Jelen tanulmány legfőbb célkitűzése tehát a sérekről kialakult elképzelések rendszerezése,4 valamint a Római Birodalom Távol-Kelettel kapcsolatos információinak időbeli csoportosítása, és azok lehetséges útvonalainak felvázolása.5 A Seres kifejezés értelmezése Az antik forrásokban leggyakrabban alkalmazott, az általuk ismert világ legkeletibb pontjára lokalizálható nép, illetve birodalomnév a Ifjpsç/ Seres/Serica, azaz az ún. selyememberek csoportja, valamint azok * Ezúton szeretném megköszönni Ritoók Zsigmond professzor úrnak a kézirat átolvasását és elengedhetetlen észrevételeit, tanácsait. 1 versus aevi Augustei frg. 38. 2 MTA - ELTE - SZTE Selyemút Kutatócsoport. 3 Újabban például: BUENO 2016., MALINOWSKI 2015., JANIK 2016. A kapcsolatok szempontjából: KOLB - SPEIDEL 2015. és 2017. 29-33. A kínai kutatásban: WAN 7i 2008.; YANGfé 2008.; JlS 2011. 4 Kiindulási alapul a görög és latin eredetik esetében G. Coedès Textes d’auteurs grecs et latins relatifs à l’Extrême-Orient, depuis le IVe siècle av. J.C. Jusqu’ au XlVe siècle című munkája szolgált. COEDÈS 1910. 5 A tanulmány a szerző 2015-ben leadott, A Római és a 'Kinai Birodalom’ egymásról alkotott birodalomképének összehasonlító elemzése az írott források és a régészeti leletek tükrében című doktori disszertációjának átdolgozott alfejezete. Részletesen: HOPPÁL 2015. lakóhelye.6 Ugyan a kifejezés legkorábbi említése a Kr. e. IV. században, Ktésiasnál fordul elő, azonban e szemelvények eredetije elveszett, a hivatkozásként fennmaradt kivonatokat pedig gyakran illetik kritikával, illetve tekintik későbbi betoldásnak.7 így a Seres első, autentikusnak tekinthető megjelenése csupán Strabónnál, valamint az augustusi aranykor költőinél fordul elő.8 A kifejezést hagyományosan a kínai si$, azaz selyem, illetve a sichong azaz selyemhernyó szavakból származtatják, etimológiájának részleteit tekintve azonban nem született konszenzus.9 10 11 12 13 14 15 16 Emellett számos, a si-Seres összefüggést elvető álláspont létezik, így E. G. Pulleyblank - akárcsak a Sinai esetében - a Qin-dinasztia ”é” írásjegyével történő kapcsolat mellett érvel.'0 Abban azonban megközelítőleg egyetért a kutatás, hogy a selyememberekre utaló kifejezés latinba a görög nyelvből került átvételre, s hamarosan elvesztve eredeti kapcsolatát a néppel és azok lakhelyével, a selyem megjelölésére szolgált." Ugyanakkor Serica lokalizálása, a Seres nép meghatározása ugyancsak problematikus. Noha népszerű elképzelés a Seres kínaiakkal történő azonosítása, a legelfogadottabb elméletek szerint inkább egy, a kínaiakkal szoros kapcsolatban álló kereskedőnéppel kell számolni.'2 Ennek megfelelően Y. Janvier Tibet, Kasmír és Xinjiang térségéhez köti a selyemembereket, míg B. Sergent a tokhárokat látja bennük.'3 Mindazonáltal J. Kennedy,'4 W. H. Schoff'5 és legutóbb G. Malinowski mind etimológia, mind interpretáció szempontjából merőben új álláspontot közöl, miszerint Serica eredetileg a dél-indiai Chéra/Kerala királyságával tamil: ffGlJIJ / malajálam: aJGO / szanszkrit: (circa Kr. e. 500 - Kr. u. XII. század) lenne azonosítható, s a Kelettel kapcsolatos ismeretek bővülésével párhuzamosan a Kr. e. I. század derekára jelentéstartalmi változáson esett volna át.'6 6 A kifejezést lásd: SZÉKELY 2012.156. 7 Például: YULE1886. XXXIX; JANVIER 1984.264. 8 LIEBERMAN 1957.174.; MALINOWSKI 2012.13. 9 Ahogy arra E. Kajdanska rámutatott, Michaf Piotr Boym, lengyel származású jezsuita szerzetes a Rerum Sinensium Compendiosa Descriptio című, 1652- re keltezhető munkájában már felhívta a figyelmet a kínai kifejezés és szó kapcsolatára. KAJDANSKA 2007.19. Részletes kutatástörténeti áttekintés: YULE 1866. XLIV; MALINOWSKI 2012.15-16. A selyem szó a nyugati nyelvekben: HYLLESTED 2017. 10 PULLEYBLANK 1962.229-230. 11 MALINOWSKI 2012.13. 12 Például TARN 2010.109-111. 13 JANVIER 1984.; SERGENT 1998. 14 KENNEDY 1904. 15 SCHOFF 1915. 16 MALINOWSKI 2012.21-23. 423
