Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Kóródi Lenke: A cigány lakosság felemelkedésének elősegítése államigazgatási eszközökkel. Öcsöd nagyközség tapasztalatainak, gyakorlatának összegzése 1962 és 1983 között
KÓRÓDI LENKE: A CIGÁNY LAKOSSÁG FELEMELKEDÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSE ÁLLAMIGAZGATÁSI ESZKÖZÖKKEL. ÖCSÖD NAGYKÖZSÉG TAPASZTALATAINAK, GYAKORLATÁNAK ÖSSZEGZÉSE 1962 ÉS 1983 KÖZÖTT tankötelezettségi törvény megszegése és a közterületen való italozás szabálysértéseket követik el. A külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy a cigányok többet alkoholizálnak, mint mások. A többség azért gondolja így, mert a cigányok mindenki szeme láttára, az italboltban, az utcán, árokparton csoportosan isznak, a nem cigányok nem ennyire nyilvánosan, az étteremben és főleg otthon isznak, talán még rendszeresebben. A nyilvános csoportos italozás viszont jobban felháborítja, megbotránkoztatja az embereket. Magatartásukra agresszivitás, hangoskodás jellemző. Ez sokszor a nem cigány lakosság hozzájuk való viszonyulásából következik. Tapasztalhatjuk lekezelésüket is, pl.: előfordul, hogy a boltokban korra való tekintet nélkül letegezik őket. Megfigyelésem, hogy a cigányok igyekeznek megismerni jogaikat és kötelezettségeiket. Jogaik érvényesítéséhez gyakran kérnek felvilágosítást a Szakigazgatási Szerv dolgozóitól akkor is, ha az adott ügy más szerv hatáskörébe tartozik. Legtöbb problémát a kérvények, beadványok megírása jelenti részükre. Még sokáig türelmet, megértést kell tanúsítani irántuk, az ügyeik viteléhez szükséges tájékozottságuk az iskolázottságuk emelkedésével szélesedni fog. Az állampolgári kötelezettségek részbeni nem teljesítését nem tartom cigány sajátosságnak. A cigányok és a nem cigányok között egyaránt vannak törvénytisztelők, becsületesen dolgozók, akik óvják, védik, gyarapítják társadalmunk eddigi eredményeit. Ugyanúgy szép számmal vannak mindkét csoportban, akik megszegik a törvényeket, esetenként a társadalmi, gazdasági rend ellenére cselekednek, vagy a társadalmi tulajdont, a más személy vagyonát a sajátjuknak tekintik. Községünkben a cigány lakosság közügyekbe való bevonása még a jövő feladata. Az 1970-es években a párt- és a tanácsi szervek megtették a kezdeti lépéseket. Az 1971. évi választáskor nem találtak alkalmas cigány személyt, aki tanácstagként javaslatba jöhetett volna. Ezért a helyi Intézkedési tervben foglaltaknak megfelelően a tanács egy cigány személyt megválasztott a Szabálysértési Bizottság tagjává. Olyat választottak, akinek tekintélye volt a cigány lakosság körében, ennek ellenére csak rövid ideig tudott eleget tenni a megbízatásának. Lemondott, mert a szabálysértési eljárás alá vont cigány elkövetők megfenyegették. Szerintem a cigány lakosság közéletbe való bevonását nem a tanácstagi megbízatással, hanem a tömegszervezeti (Hazafias Népfront, Vöröskereszt, KISZ stb.) tagsággal kellett volna kezdeni. 1977-ben a Hazafias Népfront Nagyközségi Bizottságának két cigány tagja is volt. Az 1980-as választások óta viszont egyetlen tömegszervezetben sincs közülük senki. A Végrehajtó Bizottság hat évvel ezelőtt azon az állásponton volt, hogy a cigány lakosok megválasztása társadalmi vagy tömegszervezetek vezetőségébe kettős gondot jelent. Egyrészt a többi cigány személy viselkedése miatt nem szívesen vállalják a megbízatást, másrészt a saját érdekeiket helyezik előtérbe.24 Ennek megváltoztatásához a jelölések előkészítése során további meggyőző, nevelő, segítő munka szükséges az illetékes vezetők részéről. A cigányok között nincs párttag, és a KISZ korú fiatalok közül senki nem vesz részt az ifjúsági mozgalomban. Az általános iskola pedagógusai az 24 Öcsöd Nagyközségi Tanács VB. Szakigazgatási Szervének 1977. évi jelentése a Végrehajtó Bizottságnak. úttörőmunkába kevésbé vonják be a cigánytanulókat. A közéleti tevékenységet az ifjúsági mozgalomban kell kezdenie mindenkinek. A felnövekvő nemzedékre már az iskolában kiemelt gondot kell fordítani, tudatukat, szemléletüket formálni, irányítani. Az elmúlt 15 év alatt nem történt előrelépés a közéleti aktivitás területén, pozitív változást majd 5-10 év múlva a mai iskolásoktól várhatunk. Ők több éven át részesülnek intézményes nevelésben-oktatásban, többnyire elsajátítják a társadalmi normákat. Az iskoláztatásnak a közéletiségbe való bekapcsolódás során is gyümölcsöznie kell. Következtetések - javaslatok A beilleszkedés eddigi útja, további lehetőségek Magyarországon több mint két évtizede az általános társadalompolitika részeként érvényben van egy - előzményeihez képest - viszonylag folyamatos és elveiben egységes „cigánypolitika”. Ezen elveknek megfelelően számos központi, területi is és helyi határozat, döntés, intézkedés született a cigány lakosság helyzetének, életkörülményeinek megváltoztatására. E két évtizedes politika helyi eredményeiről kívántam helyzetelemzést készíteni dolgozatomban. Mit mondhatunk egészében: menynyire sikerült a cigányok „beillesztése” és beilleszkedése? Egyetértek azzal, hogy „...a szociális hátrányok feiszámoiása és a beilleszkedés közé nem tehetünk egyenlőség jelet, noha a szociális különbségek mérséklését a beilleszkedés első és legfontosabb lépcsőjének kell tekinteni. Ezért tehát a cigányság életkörülményeiben végbement pozitív fejlődés mellett is indokolt a cigányság beilleszkedésével kapcsolatos nehézségekről beszélni, annál is inkább, mivel a beilleszkedés sokkal összetettebb és több szempontból értelmezhető folyamat... Például az állampolgári jogok és kötelességek szempontjából nézve mindenki beilleszkedettnek tekinthető, aki társadalmunk törvényeit betartja, még az is, aki szociálisan hátrányos helyzetben van... De értelmezhető a beilleszkedés össztársadalmi méretben a munkamegosztásban elfoglalt hely szerint is. Ugyanakkor a beilleszkedésnek talán leginkább meghatározó eleme... a szubjektív átélés. Ez viszont ugyanúgy függ a nem cigányoktól, mint a cigányoktól. Csak oda tud beilleszkedni az ember, ahova befogadják. És az sem mindegy, hogy a befogadásnak vannak-e feltételei és azok milyenek.”25 Községünkben a fentiek a következők szerint érvényesülnek: A cigányok megítélése nem egységes a közvéleményben. Egyesek közömbösek velük szemben, másokban tovább élnek, időnként felerősödnek az előítéletek. Vitatkozom Paulovkin Imrénével, a helyi Művelődési Ház Igazgatójával, aki azt írja, hogy községünkben „élő fajgyűlölet veszi körül a cigányokat, amire hasonló gyűlölködéssel reagálnak.’’26 Nem tartom ennyire súlyosnak a helyzetet, a „fajgyűlölet” szót pedig egyáltalán nem használnám. Valóban a többség idegenkedett a beköltözőktől, és ma sem örül senki, ha cigánycsalád költözik a szomszédjába. Viszont 25 KOZÁK Istvánná 1983.67. 26 PAULOVKIN Imréné 1983.95. 381
