Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Kóródi Lenke: A cigány lakosság felemelkedésének elősegítése államigazgatási eszközökkel. Öcsöd nagyközség tapasztalatainak, gyakorlatának összegzése 1962 és 1983 között
TISICUM XXVI. a nem cigányok - igaz a saját érdekükben - igyekeznek nem haragos viszonyban lenni velük. Tapasztalható, főleg a belterületre költözött fiatalok között, hogy inkább a magyar szomszédaikkal keresnek kapcsolatot, és elzárkóznak a beilleszkedést elutasító, a társadalmi elvárásoknak ellenszegülő cigány társaiktól. Ez egyrészt jó, másrészt nem. Jó, mert azt mutatja, hogy ők maguk is ki akarnak emelkedni, hasonlóan akarnak élni, mint a nem cigányok. Ők már nemcsak várják a külső segítséget, hanem önmaguk is tenni kívánnak a célért. Nem jó, hogy elhatárolják magukat régi társaiktól, mert az ő húzóerejük többet jelentene minden külső intézkedésnél. A nem cigány lakosság esetenként túlzottnak tartja a cigányok különböző támogatásainak mennyiségét és formáját. Bizonyos esetek láttán túl hamar sürgetnek hatósági intézkedéseket. A lakosság egy része egyáltalán nem érez felelősséget a cigányok felemelkedéséért. Hangoztatják, hogy csak helyi specialitás a cigányok támogatása, más szomszédos településeken nem így van. Természetes, hogy nem így van az olyan községekben, ahol csak 1-2 cigány család lakik. A nem cigány lakosság a véleményét a cigányokról strukturális társadalmi és tudati tényezők és tapasztalatok alakítják ki. A cigányok beilleszkedése, a nem cigányok befogadó készségének alakulása tehát elsősorban ezeken keresztül szabályozható. Községünkben a nem cigány lakosságban egyfajta „veszélyeztetettség” érzés található, ennek forrása többek között a cigányok szociálpolitikai támogatásaival szembeni elégedetlenség. A többségben nem tudatosodott még, hogy a cigányok társadalmi hátrányának felszámolásához szükséges a jelenlegi támogatási rendszer, és az sem, hogy a támogatások ellenére még ma is alacsonyabb a cigányok részesedése a társadalmi javakból, mint a nem cigány lakosságé. Például a kommunális ellátásból, a közép- és felsőfokú oktatás állami támogatásából stb. ők kevésbé vagy egyáltalán nem részesednek. A közvélemény a mai napig nem fogadta el teljességében azt sem, hogy a cigányok beilleszkedése hosszabb időt igényel, s hogy a változás nemcsak a cigányok készségén, hanem valamennyiünk felfogásán, cselekvésén múlik. Arra is több figyelmet kellene fordítani, hogy a már beilleszkedett cigányok közösséget vállaljanak az elmaradottabbak felemelkedésével, és könnyítsék meg számukra a felzárkózást. A feladatok közül tehát az egyik legfontosabb a szemléletváltoztatás meggyorsításának elősegítése a cigány és a nem cigány lakosság körében egyaránt. A cigány lakosság felzárkózása hosszú időt igényel, és fokozatosan történik. A családalapító fiatalok anyagilag eleve hátrányosabb helyzetből indulnak, mint a nem cigányok. Jóval fiatalabb korban, a lányok 14-15 évesen, a fiúk 17-18 évesen állandó jellegű élettársi kapcsolatot létesítenek. Tulajdonképpen a nulláról indulnak, ezért eleve később, több év alatt tudnak hasonló életvitelt elérni, mint a nem cigány családalapítók, akik többségükben házasságkötés előtt néhány évig dolgoznak, saját, állandó jövedelemmel rendelkeznek. A jelenlegi szociálpolitikai támogatás alig tesz különbséget a cigányságon belüli csoportok között. A cigányság - noha számos vonatkozásban meglehetősen homogén csoportja a társadalomnak - mégsem tekinthető egységesnek: különböző beilleszkedési „fázisban” lévő, beilleszkedési motivációval rendelkező csoportjai vannak. Ezek a csoportok különböző segítséget igényelnek. A cigányok legalsó, legrosszabb helyzetben lévő csoportját a társadalompolitika kevésbé „éri el”, és beilleszkedését alig motiválja. A kisebb, beilleszkedettebbnek tekinthető csoportban, amelynek tagjai életkörülményeik változását nem kis mértékben saját erejüknek köszönhetik, megtalálhatók a legnagyobb mértékű elégedettség jelei is, de ez gyakran egy bizonyos elégedetlenséggel párosul, mégpedig a differenciálatlan szociálpolitika miatt, az általuk érdemtelennek ítélt, „cigány módon élő” cigányok támogatása miatt. Egy „közbülsőnek” tekinthető, a társadalompolitika szempontjából rendkívül fontosnak minősíthető réteg az, amelynek kiemelkedése, életmódjának változása jelenleg folyamatban van, azonban a támogatási rendszer nem teszi lehetővé, hogy alapvetően változtatni tudjon helyzetén. A többgyermekes családok életszínvonalának emelése a jelenlegi jövedelmi viszonyok mellett lehetetlen: a nők munkavállalása éppen a több gyermek miatt gyakran megoldhatatlan (a nők 20-25%-a kereső), a szakképzetlen családfő jövedelme a családnagysághoz képest alacsony, a családi pótlék és az egyéb szociális támogatás viszont a létfeltételek alapvető megváltoztatásához nem elengedő. Erre a csoportra leginkább jellemző valamilyen elégedetlenség, mert őket sújtják legjobban a társadalmi kapcsolatvállalás nehézségei. Talán ez az a réteg, amely elsősorban érzékeli, hogy az akarat és az erőfeszítések ellenére milyen nehéz a „cigánylétből” kiszakadni. Ezeknek a problémáknak a megoldásához sokkal következetesebb és differenciáltabb szociálpolitikai gyakorlatra van szükség. A továbbiakban módszertani lehetőségekre hívom fel az olvasó figyelmét. Javaslataim kiegészíthetik az eddigi gyakorlatot, megvalósításuk talán meggyorsítaná községünk cigány lakosságának beilleszkedését, felzárkóztatását. A cigány lakosság társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyainak javítása társadalmi feladat. Megoldásában a tanácsi szerveken túl a tömegszervezetek folyamatosan vállaljanak részt. Alakítani, növelni kell a nem cigány lakosság befogadó készségét. A ténylegesen létező, jó tapasztalatok (munkába állás, lakáskörülmények változása stb.) a társadalmi együttélés vállalása terén a cigányellenes tartózkodást pozitív irányba fordítják, viszont emellett ma még szükséges a meggyőzés, a felvilágosítás is. Tudatosítani kell, hogy a társadalmi hátrányok felszámolása nemcsak a cigányok, hanem az egész lakosság érdeke is. Létre kell hozni valamelyik tömegszervezet (pl.: Hazafias Népfront) keretén belül egy folyamatosan működő cigány fórumot, vagy a már működő fórumok valamelyikébe be kell vonni a cigányokat is. Ismertetni kell velük társadalmi beilleszkedésük soron lévő feladatait, a terveket, koncepciókat. Elemezni kell a társadalomban elfoglalt helyüket, szerepüket. Be kell vonni őket saját sorsuk alakításába, nemcsak külső ráhatással kell irányítani azt. Ennek keretében az ismeretterjesztés újabb formáinak megszervezésével meg kell tanítani őket a falusi háztartáshoz tartozó alapvető munkákra: kertművelésre, zöldségtermesztésre, varrásra, stb. A cigány lakosság társadalmi beilleszkedésének folyamatában sarkalatos feladat a munkára nevelés, a munkaképesek rendszeres munkaviszonyba állítása, a különböző szakképzettségek megszerzésére irányuló igény felkeltése. Cél, hogy minden felnőtt férfinak állandó munkaviszonya legyen. Különösen segíteni kell a munkaképes korba lépő fiatalok és a nők elhelyezkedését. Reális lehetőséget kell a foglalkoztatásukhoz teremteni, hogy mindannyian vállaljanak, találjanak és kapjanak munkát. Indokolt esetben közveszélyes munkakerülés miatt hatósági eljárás is 382
