Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Kóródi Lenke: A cigány lakosság felemelkedésének elősegítése államigazgatási eszközökkel. Öcsöd nagyközség tapasztalatainak, gyakorlatának összegzése 1962 és 1983 között
KÓRÓDI LENKE: A CIGÁNY LAKOSSÁG FELEMELKEDÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSE ÁLLAMIGAZGATÁSI ESZKÖZÖKKEL. ÖCSÖD NAGYKÖZSÉG TAPASZTALATAINAK, GYAKORLATÁNAK ÖSSZEGZÉSE 1962 ÉS 1983 KÖZÖTT A cigány lakosság lakáskörülményeiben az elmúlt húsz év alatt bekövetkezett változások mennyiségben és minőségben egyaránt mérhetők. Beilleszkedésük ezen a területen a legjobb úton halad. Oktatás és művelődés A cigány lakosság kulturális viszonyait alapvetően a közoktatásban való részvételük határozza meg. A kulturális színvonal emelésében alapvető szerepet játszik az, hogy az iskoláskorú népesség milyen körülmények között és milyen eredménnyel tanul.16 Az eredményesség egyik fő mutatója, hogy a 14-15 éves tanulók közül hányán végzik el a 8. osztályt. Ezt a témakört nem kronológiai sorrendben elemzem, mert a folyamatok egymást átfedve, esetenként egymással párhuzamosan bontakoztak ki, attól függően, hogy milyen leginkább aktuális feladatok kerültek a tanács és az illetékes intézmények tevékenységének középpontjába. Országunkban a cigányok nem anyanyelvükön tanulnak. Otthon legtöbb esetben csak cigányul beszélnek, az iskolában pedig csak magyarul szabad. Ez a „választófal” rendkívül nagy hátrányt jelent. Egyetértek Végh Imrével abban, hogy a sikeres iskolai tanulás nyelvi alapjainak lerakása, az együttéléshez szükséges szokás- és szabályrendszer elsajátítása szempontjából nagy jelentőséget kell tulajdonítani az óvodai nevelésnek.17 Községünkben 1980. szeptember 1-től kezdődően külön cigány óvoda működik. A helyi sajátosságok alapján a tanácsi vezetők úgy ítélték meg, hogy a cigány gyermekek így vonhatók be leginkább az iskoláskor előtti intézményes nevelésbe. Akkori elgondolásukat napjainkra igazolta a gyakorlat, bevált ez a módszer. 1980 előtt soha egyetlen gyermek sem járt rendszeresen óvodába, előfordult, hogy évenként 1-2 szülő beíratta gyermekét, de néhány nap eltelte után már nem vitte el. Egyrészt idegenkedtek attól, hogy kicsi gyermeküket intézménybe adják, másrészt pedig sok családban előfordult, hogy valamelyik szülőnek nem volt állandó munkaviszonya, így ők nem voltak igényjogosultak. A külön óvoda működésétől kezdve minden cigány gyermek részére biztosított az óvodába járás, akiknek a szülei kérik ezt, tekintet nélkül arra, hogy mindkét szülő dolgozik-e vagy sem. 1983-ban minden óvodáskorú cigány gyermek (25 fő) óvodába járt. Néhány szülő a nyári óvodai szünet idején az akkor nyitva tartó óvodába is elvitte gyermekét a nem cigány gyermekek közé. Az óvónők igyekeznek jó kapcsolatot kialakítani a szülőkkel. A szülői értekezletek mindig sikeresek, előfordul, hogy egy családból mindkét szülő elmegy az öszszejövetelre. A gyermekeken érződik az óvodai nevelés kedvező hatása: kulturáltan étkeznek, tisztálkodnak, a közösségi élet alapvető szabályait betartják, beszédkészségük is észrevehetően fejlődik. 1983. szeptember 1-jén mentek először olyan gyermekek az első osztályba, akik már három évig jártak óvodába. Az iskolára előkészítésük teljes volt. A cigány óvoda megnyitása óta községünkben nem szerveztek iskolára előkészítő tanfolyamot. Az óvónők a Szakigazgatási Szerv dolgozóinak 16 HOÓZ István 1975. 81. 17 VÉGH Imre 1982.851. segítségével igyekeznek minden ötéves korú gyermeket beóvodázni. Teljességében ez csak 1982-től sikerült, előtte mindig kimaradt 1-2 gyermek a szülők ellenállása vagy nemtörődömsége miatt. A tankötelezettségi törvény végrehajtását mindenkor kiemelt feladatuknak tekintették az általános iskola vezetői és pedagógusai. A hatvanas évek elején a fő gondot a beiskolázás, a rendszertelen iskolába járás okozta. Magas volt a mulasztási átlag, sok cigány gyermek lemaradt, és többszörösen túlkorossá vált. A hetvenes évek első felében a problémák csökkentek, mérsékelten javult a tanulmányi átlag, csökkent a mulasztások aránya és az osztályozatlanok száma. Ebben az időszakban fő feladat volt a napközis ellátás kiterjesztése. A hetvenes évek második felében az iskolák és az irányító művelődési szervek legfőbb feladatait az óvodáztatás megoldása, az általános iskola tanköteles korban való elvégzése, a nyolcadik osztályt végző cigány tanulók továbbtanulási szándékának felkeltése képezte. Ezek a feladatok még ma is aktuálisak, továbblépve pedig meg kell akadályozni a szakmunkásképzőbe beiratkozott fiatalok lemorzsolódását. A cigány gyermekek eredményes oktatását csak külön csoport kialakításával lehetett biztosítani, mivel ezeket a tanulókat először a magyar beszédre kellett megtanítani. Az alsó tagozatos gyermekek 1961-től kezdődően külön cigány iskolában tanulnak, két tanulócsoportban. A cigány iskola vezetője, Kerekes Alajos tanító 16 éve dolgozik a faluban. A gyerekek és a szülők egyaránt tisztelik, bíznak benne, érzelmileg kötődnek hozzá. Külön-külön minden gyermek családi körülményeit ismeri, a szülőkkel jó a kapcsolata, sokszor még az iskolán kívüli ügyeikben is kérnek tőle tanácsot vagy útbaigazítást. Oktató-nevelő munkája során lelkes és következetes. Nagyon fontosnak tartja a gyermekek értelmi és magatartásbeli felzárkóztatását. A magyar nyelv megtanulását könnyíti a tanulók részére azzal, hogy ő maga is sok cigány szót ismer. Szükség esetén cigány nyelven szól a tanulókhoz. Gyakorlati tapasztalatait, módszereit átadva munkatársainak az iskolai és a napközi-otthoni foglalkozások kiegészítik egymást. Az alsó tagozatos cigány tanulók részére külön napközi-otthonos csoport indult 1975-ben, majd egy másik csoport is 1981-ben. Az egész napos foglalkoztatásuk biztosított, minden család igénybe veszi a napközit, tekintet nélkül arra, hogy dolgozik-e mindkét szülő vagy sem. A cigány iskola és napközi-otthon felszereltsége minden tekintetben hasonló színvonalú, mint a nem cigány gyermekek részére működtetett intézményeké. Véleményem, hogy az alsó tagozatos cigány tanulók külön iskolája az eddigiekben szükséges volt, és az elmúlt több mint tíz év során jól töltötte be szerepét. Kellett ez a külön intézmény ahhoz, hogy a gyermekek megtanulják a magyar nyelvet, a közösségi szokásokat, a nem cigányok közé való beilleszkedés alapjait. Napjainkban viszont ezt a célt és feladatot átvette az óvoda. Megítélésem, hogy már a közeljövőben meg lehetne szüntetni a cigány iskolát. Már az első osztálytól kezdve vegyes osztályba járhatnának a tanulók. így érvényre juthatna a közösség, a társak húzóereje is, ez meggyorsítaná a beilleszkedést. A felsőtagozatos cigány tanulók mindenkor vegyes osztályba jártak a nem cigányokkal. Ennél a korcsoportnál már több a probléma. Több az osztályismétlők és a túlkorosok száma. 377
