Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Kóródi Lenke: A cigány lakosság felemelkedésének elősegítése államigazgatási eszközökkel. Öcsöd nagyközség tapasztalatainak, gyakorlatának összegzése 1962 és 1983 között
KÓRÓDI LENKE: A CIGÁNY LAKOSSÁG FELEMELKEDÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSE ÁLLAMIGAZGATÁSI ESZKÖZÖKKEL. ÖCSÖD NAGYKÖZSÉG TAPASZTALATAINAK, GYAKORLATÁNAK ÖSSZEGZÉSE 1962 ÉS 1983 KÖZÖTT kunyhókban, földházakban, még inkább sátrakban laknának - az ilyen kunyhót a bírák legott lebontassák és felgyújtassák, majd pedig tömlőébe küldjék... (Szolgabírói kurrens-levél, 1768.) 1769. - A múlt évben kiadott rendeletet a Királyi tanács arra módosítá, hogy a vármegyében lakó czigányok, ha az összeírás alkalmával még házat nem építettek, az egyáltalán ne is engedtessék meg nekik, hanem egymástól lehetőleg távol lakjanak, hogy így egymással érintkezni, beszélni annál kevesebb alkalmuk legyen, hogy így hozzászokjanak a parasztmunkához, elszokjanak a koldulástól, lopástól, veszekedéstől, stb.... A bíráknak szigorúan meghagyatik, hogy rájuk vigyázzanak, s azokat kik a rendeletnek nem engedelmeskednek, erősen meg kell verni és büntetni. (Szolgabírói Kurrens levél -1769. júl.) 1773. - Czigányokra = új magyarokra nézve a Leszorzó tanács rendeli, hogy a putrikat, gunyhóikat, földházaikat széjjel kell hányatni. Olyan öltözékben kell járniuk, mint a községbeli lakosok. Gyermekeiket iskolába járassák... (Szolgabírói Kurrens levél -1773.) 1784. - A fentebbi rendeleteket még szigorúbb formában felújították, annak végrehajtása az elöljáróságnak szigorúan meghagyatik. (Szolgabírói Kurrens levél - 1784.) 1775. - Helytartótanácsi rendelet előírja: a czigányokat csak okmányaik alapján lehet összeesketni, ha szolgálatban, mesterségen vannak, vagy biztos megélhetésük van. Az 1783. október 8-i záradék előírja: saját fajokból nem nősülhetnek, gyermekeiket 4 éven túl szét kell osztani.”4 Ezek a szigorú, esetenként embertelen rendelkezések a cigányok vándorló életmódján túl utalnak a társadalomból való kirekesztettségükre is. Ezeket a rendeleteket az előírt szankciók ellenére sem lehetett végrehajtani, ugyanis a feltételek nem voltak ehhez biztosítottak. A rendelkezések nem elegendőek a változáshoz, a feltételek pedig csak a mi társadalmunkban teremtődtek meg. Ezért van az, hogy a jogalkotók 200 év múlva, napjainkban is a putrik felszámolásáról, cigányok munkába állításáról, gyermekeik iskoláztatásáról stb. rendelkeznek. Az anyakönyvi bejegyzésekből állapítottam meg a helyben hagyományos cigány foglalkozásokat. A leggyakoribbak: vályogverő, rostás, rostagyártó, üstfoltozó, lókupec. A férfiak esetében jellemző volt az adott időszakban, hogy akinek nem volt hasonló foglalkozási, megélhetési lehetősége, az eljárt az uradalmakba gazdasági munkásként dolgozni. A nők többnyire napszámosként vállaltak munkát tehetősebb házaknál vagy gazdagabb parasztoknál. Természetesen a munkavégzést és annak rendszerességét a korszaknak megfelelően kell értelmeznünk, hiszen századunk első felében népes paraszti rétegek is munka nélkül voltak az év jelentős részében. Mindenesetre ezek az adatok cáfolják azt a még ma is élő tévhitet, hogy a cigányok élősködőként, koldulásból és lopásból éltek, hogy többségük csavargó életmódot folytatott. A közvélekedés ilyen irányú 4 Csapó Péter öcsödi református lelkész kutatásai nyomán. alakulásához viszont nagyban hozzájárult az is, hogy a cigány nők valóban - esetenként gyermekeikkel együtt - eljártak kéregetni. Abban az időben viszont még ez is szükséges volt megélhetésük biztosításához. A cigányok, különböző cigány csoportok életvitelében már ekkor is jelentős eltérés mutatkozott. A Farkas és Kolompár cigányok közötti jellemző különbség, hogy a Farkas cigányok eredetileg is belterületen, a község keleti részén, szétszórtan telepedtek le. Kereskedéssel (lókupeckedéssel) foglalkoztak. Életkörülményeik kedvezőbben alakultak, mint a másik csoporté. Kevés és nem rendszeres kapcsolatot tartottak a telepi cigányokkal, azokat lekezelték, alacsonyabb rendűeknek vélték, bár társadalmi helyzetük, életmódjuk közel azonos volt.5 A Kolompárok a falu nyugati szélén, csoportosan, putrikban laktak, itt letelepedve alakították ki a ma már megszűnőben lévő, úgynevezett cigánytelepet. A Magyar nyelv értelmező szótára szerint a kolompár szó: főnév, melynek jelentése: vas- és rézlemezből különféle eszközöket, edényeket (üstöt, bográcsot, kolompot) készítő, illetve ilyen tárgyak javításával foglalkozó kézműves, rendszerint cigány. Jelzői használat: ilyen foglalkozást űző személy - kolompár cigány. Életkörülményeik nyomorúságosak voltak. A lakosság nagy része szegénységben élt, de ezt fokozta és súlyosbította még a cigányok esetében a primitív, vándorló életmód és a kirekesztettség, a nem cigány lakosok közül való kiközösítés is. A telepeken kb. 25 putri épült, melyek 1-2 helyiségből álltak, emberi tartózkodásra, lakásnak szinte nem is voltak alkalmasak. Valamennyi ilyen épület állaga nem megfelelő, a felhasznált építőanyag általában vályog és nád, illetve különböző építési hulladék vagy egyéb olyan anyag, amely alapvetően nem építkezési célt szolgált (szalma, elhasznált lemezek, stb.) A belterületi lakóházak állapota sem volt sokkal jobb, mint a telepen lévőké, és ugyanúgy jellemző volt itt is a túlzsúfoltság, több család, nemzedék együttlakása. Általában 8-12 személy lakott együtt.6 * Ezek a tények és adatok lehangolóan hatnak, és súlyos társadalmi problémákról tanúskodnak, még akkor is, ha ebben az időben a lakosság társadalmi összetételét tekintve igen sok nem cigány lakos élt igen nagy szegénységben a községben, mint agrárproletár, földmunkás vagy gazdasági cseléd. 1945-től 1962-ig: változások a község és a cigány lakosság életében 1945 után alapvetően megváltozott Magyarország politikai és gazdasági rendszere. Elvileg lehetővé vált a cigányok számára is, hogy dolgozzanak, tanuljanak, és a társadalom bármely rétegébe egyenrangú 5 Öcsöd Községi Tanács 1962. július 13-i Intézkedési terve a községben élő cigányok helyzetének megjavítására. 6 Öcsöd Községi Tanács 1962. július 13-i Intézkedési terve a községben élő cigányok helyzetének megjavítására. 371 1 I
