Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Csönge Attila: Ki volt Szolnok városrendezési tervének atyja?
TISICUM XXVI. az azonnali visszatérés helyett választott két hónapos távolléte is súlyosbító tényező lehetett megítélésekor. És tekintettel arra, hogy Modla kisgazdapárti városi honatyaként a két világháború között a város közgyűlésének is tagja volt, ezért Bajor rokoni kapcsolataival és Szolnokra kerülésének körülményeivel is tökéletesen tisztában volt. Egy korabeli szemtanú szerint Modla: „aki az I. számú igazoló bizottság elnöke volt, „balosabb” volt a kommunistáknál. Keresztül erőszakolta, hogy az az értelmiségi, aki elhagyta a várost, még ha igazolják is, kapjon valami fegyelmi büntetést (pl. 3 évig nem lehet előléptetni).”* 86 Valószínűsíthető, hogy Bajor József igazolásához sem akarhatott teltétel nélkül hozzájárulni.87 Annyi biztosan kijelenthető az eddig töredékesen előkerült iratokból, hogy 1945-ben Bajort feljelentették, az ellene folytatott nyomozást azonban még ugyanebben az évben megszüntették. Igazolási ügyében beadott fellebbezése tavasszal a Budapesti Népbíróság Igazolási Tanácsa elé került. Egy év múlva a Budapesti Népbíróság 1946. augusztus 2-án indítványozta az ellene folyó eljárás felfüggesztését a közszolgálati alkalmazottakkal szembeni igazolási eljárások szünetelését kimondó 5000/1946. M.E. sz. rendelet 11. §-ára hivatkozva.88 89 Eszerint 1946. május 19-től kezdődően a rendelet „hatálya alá eső közalkalmazottal szemben folyamatban lévő igazolási eljárások szünetelnek, a közszolgálati alkalmazottak létszámának csökkentésére kitűzött határidő elteltével pedig megszűnnek. 1946. május 19. után közalkalmazottal szemben igazoló eljárást folyamatba tenni, illetőleg tovább folytatni nem lehet. [...] így az az igazolás alá vont, aki megnyugodott [...] valamelyik büntetési tételt alkalmazó határozatban, [...] most tartósan magán viseli az igazolást megtagadó határozat bélyegét, szerencsés sorstársa ezzel szemben, aki azonos jellegű határozatot - esetleg minden jogi és ténybeli alap nélkül - megfellebbezett, tisztán kerül ki az igazolási eljárásból, sőt [...ja közszolgálatban szótöbbséggel meg is tartható”.119 Ugyanakkor a közalkalmazott az igazolási eljárás megszűnésétől függetlenül még B-listára helyezhető maradt.90 A szolnoki В-lista bizottság által „minden igény nélkül” elbocsájtottak listáján Bajor József főmérnök neve is szerepel.91 Egy másik kimutatásban viszont már azt olvashatjuk, hogy: „Létszámcsökkentés után eredményei megosztásáért! 86 KAPOSVÁRI Gyula 1996.418. 87 1951 -es keltezésű személyi adatlapjában ez áll: „igazoló határozat: Szolnok, 1945., igazolt” HM Hadtörténeti Levéltár AKV11894/46. ő. e. 88 Budapest Főváros Levéltára XXV. 60. f. Budapesti Államügyészség ir. Bajor József bűnügye 31330/1950. 89 Szemle. A kátyúba került igazolási eljárásról. In: Jogtudományi Közlöny, Új folyam 1.9-10. szám. Budapest. 1946. május 31.144. 90 Igazolási ügye így is egészen 1948-ig feküdt Budapesten, amikor is október 11-én kelt levelében a Budapesti Népbíróság igazoló fellebbezési tanácsa az alábbiakat közölte: „Bajor József városi főmérnök, szolnoki (Sipos Orbán u. 13.) lakos igazolási ügyével kapcsolatban megállapítom, hogy ez az ügy az 5000/1946 /un. B. lista rendelet/ M.E. sz.r. 11. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel megszűnt, erről az igazolás alá vontat, ennek felettes hatóságát, valamint a budapesti népügyészséget Nü. 9654/1945 sz. az iratok megküldése mellett értesítem.” Budapest Főváros Levéltára XXV. 60. f. Budapesti Államügyészség ir. Bajor József bűnügye 31330/1950. 91 MNL JNSZML XXIII. 19. Szolnok MTVB Személyzeti Osztály közig. ir. 1950-1951.15. rsz. Jegyzőkönyvek, személyügyek. visszahívva" és a város 1947. június 25-i közgyűlésén határozatban ki is mondta, hogy: „a Belügyminiszter úr [...] Szathmáry János v. jav. számvevőnek és Bajor József v. főmérnöknek [...] ideiglenesen történt szolgálatba állítását helybenhagyta és ezért nevezetteket úgy kell tekinteni, mintha elbocsátásuk meg sem történt volna”.92 Ezalatt Zsemlye Ferenc polgármester egyik legelső feladata az újjáépítés megszervezése volt. Nem tudjuk pontosan, hogy kinek a biztatására, de még 1945 folyamán elhatározta a városrendezési tervek összeállítását is. Lehetséges, hogy az akkor már a városban tartózkodó Bajor József mutatta be 1939-es terveit a polgármesternek, elmagyarázva annak fontosságát, javasolva az újjáépítés és a városrendezés összekapcsolását, mindezt azért, hogy a politikai tisztogatások közepette saját pozícióját erősítse. Erről iratok nem maradtak fenn, de kétségtelen, hogy Zsemlye még 1945-ben egyeztetést kezdeményezett Fischer Józseffel, a közmunkák tanácsának elnökével, s felkérte az Építésügyi Minisztérium munkatársait egy városrendezési terv kidolgozására. A tervezési munkálatok vezetője hivatalosan Papp Imre építészmérnök, miniszteri műszaki tanácsos lett, míg a Scheftsik-telepen létesítendő munkáslakások típusterveinek elkészítésére Kismarthy Lechner Jenőt kérték fel. Papp Imre össze is állította a város terület-felhasználási és főforgalmi úthálózati terveit.93 Csakhogy a terv műleírásának elején megemlíti azon tényt, miszerint munkájához Bajor terveit is felhasználta: „A terv általánosságban a városi mérnöki hivatal által 1939 évben készített városfejlesztési terv figyelembevételével készült, ahol lényeges eltérés mutatkozik, az az újabb kiértékelések eredménye.” Elismeri ugyanakkor, hogy: „A mérnöki hivatal által annakidején végzett tanulmányból megállapítható [...], hogy a terület kijelölése a város fejlődésének általában kellően kiértékelt elemei alapján történt,. ,.”94 Emiatt azután számos ponton olyan javaslatokat fogalmaz meg, melyek a korábbi tervben is megtalálhatóak. Átvette például azon javaslatot, hogy a lakósűrűséget a nagy területeket elfoglaló gazdasági udvarok megosztásával és a főbb utak mentén emeletes épületekkel kell növelni. Ismerősen csenghet, hogy a vásártér áthelyezése céljából egy üres telket jelöltek ki, az addigi helyét pedig a földreform során házhelyeknek osztották ki, pont ott, ahol már az 1939- es tervben is tervbe vették a parcellázást. Szintén az 1939-es javaslatokból köszönt vissza a piactér áthelyezésének szükségessége, mely 1946-ban került a főtérről jelenlegi helyére, ahol fedett árucsarnok építésébe kezdtek. A volt csendőrségi laktanya helyén pedig „meglepetésre” egy meleg vizű strandot létesítettek, amit a kor szellemének megfelelően népfürdőnek neveztek, és Damjanichról kereszteltek el az 1948-49-es centenárium alkalmával. Új célként tűzték ki a régi teherpályaudvar felszámolását, hogy a vasút ne szakítsa meg a főforgalmi úthálózatot. Ehelyett dél felé, az ipari övezet gyáraihoz leágazva egy új iparvágány kiépítését határozták el. Az ipari övezetet továbbra is ezen a helyen képzelték el. A Tisza túlpartján pedig üdülés és sport céljára tartották fenn a későbbi Tiszaligetet. 92 MNL JNSZML XXIII. 19. Szolnok MTVB Személyzeti Osztály közig. ir. 1950-1951.17. rsz. Vegyes személyzeti ir. 93 MNL JNSZML V. 472. Szolnok kgy. jzkv. 12479/1946. 94 MNL JNSZML XV. 16. Szolnok város rendezésével kapcsolatos iratok. 362
