Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Csönge Attila: Ki volt Szolnok városrendezési tervének atyja?
CSÖNGE ATTILA: KI VOLT SZOLNOK VÁROSRENDEZÉSI TERVÉNEK ATYJA? A papíros tudvalevőleg nagyon türelmes. Oly tervezetet készített, mely az eddigi városrészeket halomra döntve, a leggörbébb utczákat is linea egyenességben húzza ki, sugárutakat mutat jobbra és balra, melyekben a keresztutczák a legszabályosabb derékszög alatt szakadnak. Szóval: Szolnok városának lehetőleg merész képét nyújtja, eszményi képét, melyet megálmodni se szoktunk minden éjjel.”'2 Eleinte úgy tűnt, csak az első terv lesz megvalósítható, mely egyes zugcsoportok elzárásában, más utcák szélesítésében és a főtér vonalának kijelölésében határozta meg a főbb célkitűzéseket, a merészebb tervezetet pedig, mely a külső városrészeket teljesen átrajzolta és derékszög alatt új utcákat vizionált, „bízvást levéltárba lehet helyezni, hadd csudálja a késő utókor, hogy a 80-as évek végén miről álmodoztak a szolnoki városházán.”'3 Bár a város iratai később e tervekkel együtt elégtek, a Damjanich János Múzeum egykori igazgatója, Kaposvári Gyula gyűjteményében fellelhető egy érdekes, ámde rendkívül viharvert állapotban fennmaradt XIX. század végi térkép, mely vélhetően ezen terv vagy valamely még a századforduló előtt módosított változatának elképzeléseit körvonalazza. Ennek egy részletét közöljük (2. kép)14 2. kép - Szolnok sérült utcaszabályozási térképének részlete (Damjanich János Múzeum történeti gyűjteménye) „Derzsi ur tehát egy második tervet is készített s ez a terv a város teljes reconstructióját öleli fel. Nem kegyelmes egyetlen zig zugnak sem, mely a belváros közelében van, hanem merész conceptiójával keresztül kasul vág a jelenlegi tűzfészkek apró cseprő portáin, széles egyenes utczákat jelölve ki minden irányban. Az építészeti bizottság előtt tehát két terv fekszik. Az első - nevezzük a piros színű jelölésekről piros tervnek - csak szerény méretekben mozog s tulajdonképpen csak foltozás volna, a 12 A városrendezés kérdése. Szolnoki Híradó, 1889. június 6. 13 Uo. 14 Köszönöm Gulyás Katalin muzeológus segítségét a térkép felkutatásában! második - nevezzük a kék színű jelölésekről kék tervnek - Szolnok városnak egészen uj képét tárja elénk.”'5 A város építészeti bizottsága végül 1889. augusztus legelején bejárta a rendezendő városrészeket, és összeírta a szabályozási vonalakba eső házakat és telkeket, azok „becsértékére” hozzávetőleges számításokat végezve. Ennek meglepő eredményeként kiderült, hogy a szerényebb piros terv költségei alig maradnának el a radikálisabb kék tervétől. Ezért a bizottság megbízta Pólya Bélát, hogy ez utóbbi tervről szeptemberig a legnagyobb részletességgel emlékiratot dolgozzon ki. Másrészt viszont e formálódó tervekre tekintettel a városi hatóság innentől kezdve következetesen és rendszeresen megtagadott minden építési engedélyt, mely az ide vonatkozó szabályrendeletnek nem felelt meg. A korabeli újság már ekkor óva intett ennek következményeitől: „Az semmiesetre sem helyeselhető, hogy a város ezen tiltó szakasz keresztülviteléhez úgyszólván készületlenül fogott hozzá s azért a midőn valakitől az építkezési engedélyt megtagadja, tartozik azt kellően kárpótolni. E tekintetben városunk tisztelt elöljárósága részéről eddig némi nehézkesség volt tapasztalható, [...] nehogy a hatóság egyébként üdvös és dicséretes intentiója már csírájában népszerűtleníttessék. ”16 A városnak ugyanis nem volt kellő költségvetési kerete a kisajátításokra és „nehány holdat leszámítva arra sincs területe, hogy Szolnok 2700 telektulajdonosa közül, 1350 olyan tulajdonosnak cseretelket adjon, kinek ház telke nem üti meg a szabályrendeletben előírt és követelt 100 négyszög öl telekminimumot.” A Tisza kanyarulatában házhelyekül kiszemelt nagyportuson is csak 150 családnak lehetett volna valamikor a jövőben szabályos telkeket kijelölni.17 Időközben Pólya Béla a vállalt határidőre el is készítette terjedelmes emlékiratát, melyet a Szolnoki Újság is közölt több részletben.18 Ennek bevezetőjében részletesen megindokolta a városrendezés szükségességét: „Görbe, zig-zug és szűk helyeken lehetetlen a csatornázás, sőt a csapadék vizeknek legprimitívebb módon való elvezetése is; lehetetlen szilárd utak építése, [...] Felhalmozódik a [...] piszok. A házak rendszertelen tömkelegében megtéved, nem bír kellő áttekintést és felügyeletet gyakorolni még fokozottabb számú rendőrség sem. A tűzveszély pedig oly állandó rém, mely minden pillanatban megsemmisüléssel fenyeget [...] De a városrendezés előfeltétele annak is, hogy egy nagy vidéknek fejlettebb, [...] empóriuma s szívesen látogatott központja legyen Szolnok város.”19 Pólya a tervek részletes elemzésekor elismerte, hogy: „a kék terv szerint annak szüksége áll elő, hogy a város egész telektömböket sőt egész város részeket uj beosztásnak vessen alá s ez a lakosság nagyrészének magánjogi érdekeit igen súlyosan érinti, de viszont [...] megveti alapját [...] egy rendezett városnak j..]s megtoldhatóvá válnék azon óhaj, hogy a vasúti Zagyvahid tájékán közúti híd építtettvén, a külbirtokokra való közlekedés itt is minden irányból könynyen megközelíthető utat találjon.”20 15 A városrendezés kérdése. Szolnoki Híradó, 1889. augusztus 8. 16 Uo. 17 A nagyportus. Szolnoki Híradó, 1889. augusztus 25. 18 Piros és kék terv. Szolnoki Híradó, 1889. szeptember 29., október 3-6-10- 13. 19 Piros és kék terv. Szolnoki Híradó, 1889. szeptember 29. 20 Piros és kék terv. Szolnoki Híradó, 1889. október 3. 353
