Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Bagi Gábor: Szolnok város leírásai a XIX. század középső harmadából
BAGI GÁBOR: SZOLNOK VÁROS LEÍRÁSAI A XIX. SZÁZAD KÖZÉPSŐ HARMADÁBÓL Műveltebb társalgási gyűlhelyünk a kaszinó, 150 taggal; járat 18 féle lapot; könyvtára gyarapodóban. Volt itt, van még most is, két társulat, melynek tudva nem tudva, az egész művelt világban száz meg ezer tagja vagyon. Az egyik: a fíipsel társulat, melynek tagja lehet minden jó kedvű confrater, ki kivilágos kiviradtig poharak közt - kivált ha potyára megy - kitartja. Tagjai mind tisztek, egy sincs közlegény. Kik a társulat baráti köréből koronkint kiváltak, s innen eltávoztak, a jól töltött napok s esték kedves emlékét tartják keblökben. Másik társulat: szintén határozatlan tagszámmal - a Hári Jánosé, a tagok erénye: ki messzebb bírja vetni beszéddel a sulykot! Egy némelyik anyira vitte, hogy már maga sem tudja, mikor beszél valót. Az elnök nagyon várja, nem sokára már követeli is, hogy portrait-ja valamelyik képes újságban világot lásson. - Most a közvélemény asztala lovagai emelkednek mint óriási hatalom; a sok államférfinak való tag, mint a gomba csak úgy búvik elő. Európaszerte nagy a panasz, hogy a valódi államférfiak mindinkább ritkulnak. Én nem tudom miért nem fordul az ily panaszkodó potentát hozzánk: anyian vagyunk itt az állam-kovács mesterségéhez értők, hogy még ...Már most leszállunk a rostrumról, s másnak engedjük át a díszhelyet.”30 Az általunk pillanatnyilag ismert utolsó részletesebb kép Szolnokról a Vasánapi Újság 1861-es évfolyamában jelent meg. Sajnos írója nem ismert, csak a cikk végére tett H. betű adhat lehetőséget személyének azonosítására. (Ha ez családnévre utal, akár még Horánszky Nándort is sejthetjük mögötte.) Valószínű azonban, hogy ekkoriban valami módon már a város vezetése is törekedett Szolnok országos hírének öregbítésére, mivel illusztrációként Müller Adolf (1825-1891) a jeles művészetpártoló, műkedvelő festő egy várost ábrázoló rézkarca is a leírás mellé került. (3. kép) Külső-Szolnokmegye, nevezetét. A vármelléki városrész, melyben a hajdani, a múlt század végéig némi kiváltsággal bíró várőrség lakozott, máig katonaváros nevet visel. Budának a török általi elfoglaltatása után I. Ferdinánd király, a várat, mint a Közép-Tisza kulcsát megerősíttette. A szomorúan emlékezetes 1552-dik évben azonban, midőn hazánk nagy része török igába került, e várost is, Temesvár s Lippa megvívása után, Ámhát basa - az idegen hadak elébb hűtlenül megszökvén a várból - a magukra maradt Nyáry s Pekri várnagyoktól könnyű ostrommal bevette. A török uralom alatt, Szolnok, egy bégtől függő török megye vagy szandsákság székhelye volt, melyhez a Tisza mindkét felén sok adófizető magyar község tartozott. - Budának, keresztyén fegyverreli visszafoglaltatása után, Szolnok várát önként odahagyá a török, de mint a Török, Hamza, Hamzi, Hagyi stb. jelenleg is élő családnevek mutatják, többen közölök helyben maradtak, s keresztyénekké lettek. Időközben a török által, kivált 1697-ben falvaiból, lakosaiból kipusztult Külső-Szolnokmegye, Hevesmegyéhez, az idegen uralom alól fölszabadult Szolnok város pedig az ó-budai koronaurodalomhoz csatoltatott, s az utóbbi, 1772-ben nyerte 164 telekkel legelső úrbéri szervezetét, melyet azonban a legutóbbi időkig, a királyi kisebb haszonvételekkel együtt a kincstártól jutányos árban haszonbérül birt. Minthogy a külön tájakról jövő Duna és Tisza, mielőtt összefolynának, Pest és Szolnok pontjain közelednek elsőben, s az utóbbi, mint a máramarosi só rakodája már kezdet óta nevezetes hely vala, a két pont közt, az ország legnagyobb két folyamát összekötő s 1847-ben megnyittatott vasút, nagy lendületet adott a két város közti kereskedelem- s közlekedésnek. A múlt évtized kormánya, az akkori politikai rendszer beho-3. Müller Adolf: Szolnok látképe (1861) In: Vasárnapi Újság, 1861.56-57. „Szolnok városa, melynek tiszaparti képét a multévi árvízzel, mai rajzunk adja, már a magyarok beköltözésekor állott. Várától, melyet a Tisza s a Mátrából aláfolyó Zagyvának e folyamba ömlő két ága környezett, s melynek ma már nyomai sem látszanak, vette a sz. István király alapította 30 „Hölgyfutár”, 1861. március 19.271-272. zatalával, Szolnokot, az imént igénytelen népes nagy falut, bár czimre „koronái mezőváros," mint sokképen alkalmasnak kinézett pontot, több rendbeli közigazgatási és katonai hatóságok székhelyévé emelte. Ez időben, Szolnok, székhelye volt a csjászárij. kjirályij. megyehatóságnak, törvényszéknek, közigazgatási és városilag kiküldött járásbíróságnak, egy terjedelmes pénzügyigazgatósági kerületnek, egy csendőri 303
