Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011 és 2015 között
TISICUM XXVI. Résztvevők: Régészek: Csányi Marietta, Mali Péter, Ottományi Katalin A Damjanich János Múzeum munkatársai közül: Berta Ferenc, Császár Péter, Kozma Károly Technikusok: Ádám Márk, Barta Imre, Ftaimi Tiffany, Horváth Dániel, Horváth Zsófia, Kasza Csaba, Mali Antal, Varga Ervin. Tiszapüspöki, Holt-Tisza-part II. 65468 ÚJKŐKOR (SZAKÁLHÁT), KÉSŐ BRONZKOR, SZARMATA, GEPIDA, AVAR, ÁRPÁD-KOR Ásatásvezető: Polgár Zoltán Feltárás éve: 2014-2015 A kutatást az M4 autópálya építési munkálatai tették szükségessé. A lelőhely Tiszapüspökitől délre található, egy mára holtággá vált Tiszakanyarulat magaspartján. A lelőhelyet az M4 gyorsforgalmi út főpályája, üzemi útja és két záportározó érintette. A lelőhely kellős közepét elpusztította egy széles és mély csatorna, melyet valószínűleg a XX. század derekán alakítottak ki. A lelőhelyen 31.901 m2 humuszolása után összesen 31.677 m2 területet tártunk fel. A lelőhely egy korábbi Tisza-meder partján levő „klasszikus” magaspart, lehetséges, hogy már a korai időszakban (neolitikum) is csak egy lefűződött morotva volt. A teljes feltárási felszínen kiadtunk 1.196 objektum- és 2.266 statigráfiai számot, a dolog természetéből következően ez 1.900 körüli tényleges régészeti objektumot jelent. A legkorábbi megtelepedésre utaló nyomok a neolitikum időszakára keltezhetők, a középső újkőkorszak Szakálhát kultúrája képviseli ezt az időszeletet. Feltehetőleg a jobb, illetve bal oldalukra zsugorított temetkezések is ehhez a korszakhoz köthetők. A késő bronzkor is képviselteti magát néhány objektummal, de nem jelentős a korszakbéli leletek aránya. A legtöbb objektum a szarmata időszakból került elő, annak is két korszakát tudtuk elkülöníteni, egy korábbi ll-lll. századi és egy későbbi IV. századi részt. A szarmata kor emlékei a teljes leletanyag háromnegyedét fedik le. A megyei lelőhelyek viszonylatában szokatlanul nagy menynyiségben fordulnak elő terra sigillaták, részint sírmelléklet formájában, részint pedig nagyobb töredékek a gödrökből, házakból. A gepida kort és az avarkort egy-egy sír képviseli. Az avar sír egy fegyvereivel és aranyozott ezüsttel díszes övével eltemetett harcos végső nyughelye volt, az elhunyt mellé odatették lovának ezüstveretes szerszámzatát is. Az Árpád-kor folyamán is megtelepedtek a magaspart ezen részén, feltehetőleg a korai Tiszapüspöki egyik településrészletét sikerült megtalálnunk. Jellegzetes apró kavicsos soványítással készült bogrács és csigavonaldíszes fazekak mutatják a korszakot, valamint az ágasfásszelemenes szerkezetű, sarkában kemencével ellátott épületek. Korszak gödör épület füstölő kemence sír körárok egyéb ossz őskor, általában 24 24 újkőkor, Szakálhát 39 3 1 12 55 késő bronzkor 16 16 szarmata 936 8 4 16 54 14 14 eltemetett állat 1046 késő szarmata (hunkori) 508 2 1 511 gepida 1 1 avar 1 1 Árpád-kor 158 3 5 166 közelebbről nem meghatározható kor 1 1 bizonytalan objektum 79 79 elveszett 14 14 összesen:1.760 16 4 22 70 14 14 1900 Résztvevők: Régészek: Eszes Adrienn, Hoppál Krisztina, Horváth Veronika, Kovács Péter A Damjanich János Múzeum munkatársai közül: Benedek Csaba, Császár Péter, Hegedűs Gabriella, Szabó Melinda Technikusok: Almási Zoltán, Dankó Szabolcs, Dobos Dóra, Lajkó Krisztián 278
