Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011 és 2015 között
F. KOVÁCS PÉTER - TÁRNOKI JUDIT: RÉGÉSZETI KUTATÁSOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN 2011 ÉS 2015 KÖZÖTT (karámokból) álló Árpád-kori településrészlet felbukkanására nem számítottunk. Ugyancsak meglepetést okozott a feltárási terület nyugati részét lehatároló nagyméretű, széles, többszörösen tagolt ÉÉK-DDNy tájolású árok előkerülése. A feltárás munkatársai: Kocsis-Buruzs Gábor, Prander Péter és Schilling László régészek, Benke András, Hajdú Károly, Papi József és Rechner Balázs technikusok, Berta Norbert, Csibi Veronika és Trembeczki Júlia régészhallgatók. Szolnok, Papp-tanya 65404 SZARMATA Ásatásvezető: György László, Masek Zsófia, Czifra Szabolcs Feltárás éve: 2013-2014-2015 A kutatást az M4 autópálya építési munkálatai tették szükségessé. A lelőhely Szolnok északnyugati határában, a Zagyva folyótól nyugati irányban mintegy 1.300 méterre található. A tervezett autópálya-nyomvonal ezen a részen (a 97+750 és 98+100 km szelvények között) nagyjából NyDNy-KÉK irányban fut, és a terepbejárások alapján kijelölt lelőhely középső részét érinti. A terepbejárást 2013-ban a MNM NŐK I. sz. régió Topográfiai Osztálya koordinálta. Még ugyanezen évben Czifra Szabolcs (MNM NŐK) vezetésével próbafeltárás volt a lelőhelyen, amit geofizikai felmérés egészített ki. Lényegében véve ezen kutatásoknak köszönhetően egy falusias jellegű római császárkori (szarmata) település részletei bontakoztak ki. A geofizikai felmérésen jelentkező rendkívül nagyméretű anomáliákról pedig kiderült, hogy második világháborús harci cselekményekhez köthetők. A lelőhely veszélyeztetett szakaszának feltárását 2014-ben György László vezetésével kezdték el a MNM NŐK munkatársai, majd rövidesen Masek Zsófia vette át a munkálatok irányítását. 2014. december elején a rendkívül csapadékosra fordult időjárás miatt fel kellett függeszteni a munkavégzést a területen. A relatív alacsony tengerszint feletti magasságú területen a téli időszakban meglehetősen nagy mennyiségű víz gyűlt össze. Ezt egyrészt a talajvíz szintjének megemelkedése, másrészt a nagy mennyiségű csapadék és olvadékvíz felgyülemlése idézte elő. Ennek következtében 2015 tavaszán csak nagy késéssel lehetett folytatni a már megkezdett régészeti munkálatokat. A feltárások lezárását már az MNM képviseletében Czifra Szabolcs vezette 2015-ben. A próba- és megelőző feltárás révén 13.108 m2 területen összesen 561 jelenséget sikerült azonosítani, amelyek nagyon kevés kivétellel a római császárkorra keltezhetők. A kutatás eredményei: A lelőhelyen különböző időpontokban folytatott eltérő kutatási módszerek végeredménye az egykori császárkori szarmata falu kiterjedésének és belső szervezettségének mondhatni teljes megismerése. Ezt segíti elő a nagy mennyiségű régészeti leletanyag közeljövőben tervezett tudományos feldolgozása is. A feltárás munkatársai: György László (2014. szept. - okt.), Masek Zsófia (2014. okt. - dec.) és Czifra Szabolcs (2015) ásatásvezető régészek; Kocsis-Buruzs Gábor, Prander Péter és Schilling László régészek, György-Toronyi Alexandra, Hajdú Károly, Papi József, régésztechnikusok. Szolnok, Szűcs-tanya 81413 KÉSŐ BRONZKOR, VASKOR, SZARMATA, ÁRPÁD-KOR Ásatásvezető: Schilling László Feltárás éve: 2013 (próbaásatás) A próbaásatást az M4 autópálya építési munkálataihoz kapcsolódó Előzetes Régészeti Dokumentáció készítése tette szükségessé. A lelőhelyen a humuszolt terület nagysága 480 m2 volt. A lelőhely Szolnoktól ÉNy-i irányban fekszik, a Jászberény felé vezető 32-es út vágja két részre. A feltárt terület közvetlenül az út mellett, annak Ny-i oldalán terül el. A tervezett autópálya-nyomvonalhoz (a 98+100 és 98+200 km szelvények között) egy a 32-es úttal megegyező irányítású autópálya-felhajtó csatlakozik. Az érintett terület a terepbejárások alapján kijelölt lelőhely központi részét érinti. A tervezett felhajtó Ny-i oldalán két kutatóárkot (1-2. árok) húztunk. Az 1. északabbi kisméretű, egyenes árok régészeti szempontból kevés, bizonytalan keltezésű jelenséget tartalmazott. A 2. délebbi, nagyméretű ívelt árok régészeti szempontból igen gazdag: 2 db vaskori (valószínűleg szkíta), valamint 1 db kora Árpád-kori (kb. XI-XII. századi) házat, egy nagyobb temető 18 db szarmata (kb. IMII. századi) sírját, bizonytalan keltezésű árokszakaszokat és gödröket tartalmazott. A szarmata sírok 2 db kivételtől eltekintve (OBJ 15/SE15; OBJ 35/SE 36) rablottak voltak. Tudományos szempontból jelentős egy nagyméretű, fa sírkamrás, rönkkoporsós, berakásos ezüst lábbeli vereteket tartalmazó, rangos szarmata férfi sírja (OBJ 41/SE 46). A későbbi régészeti és/vagy kivitelezési munkák szempontjából fontos megemlíteni, hogy a humuszrétegben, a mai felszíntől számítva 40 cm mélységben már szarmata sír (OBJ 33/SE 33) jelentkezett! A kutatás eredményei: A terepbejárások által kijelölt lelőhely kiterjedésének határa a geofizikai felmérés, a fémdetektoros vizsgálat és a próbaárkok eredményei alapján megváltozott. A terepbejárási adatokat a próbafeltátás eredményei igazolták: a rendkívül intenzív lelőhelyen vaskori valamint kora Árpád-kori telepjelenségek mellett, a legnagyobb számban szarmata kori sírokat tártuk fel. A feltárás munkatársai: György László régész, Kazsóki Ágnes rajzoló, Erdei Krisztina, Ritly Jenő, Wolf Ernő régésztechnikusok, Hajdú Barbara régészhallgató. 273 : I
