Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011 és 2015 között
TISICUM XXVI. László Orsolya, Kazsóki Ágnes, Markaly Zsuzsa, Szegleti Kata, Rusu, Julia, Czagány János, Dávid Áron, Hajdú László, Oláh István, Pánczél Péter technikusok. Jászfényszaru, Nagybikahalom 1.69669 SZARMATA Ásatásvezető: Nicklas Larsson Feltárás éve: 2014 A kutatást a 32. sz. főút munkálatai tették szükségessé. A feltárt terület 852 m2 nagyságú volt. Az építési nyomvonalon 2014. szeptember 9. és október 3. között végeztünk próbafeltárást, Jászfényszaru-Nagybikahalom I. (69669) és Nagybikahalom IV. (69801) lelőhelyektől keletre, kb. 500 méter hosszan. Összesen két árkot, öt gödröt és egy földbe mélyített épületrészt dokumentáltunk. A leletanyag valószínűleg a szarmata korra keltezhető. A kutatás eredményei: A Jászfényszaru-Nagybikahalom I. lelőhely feltárása során összesen négy gödröt és egy árkot dokumentáltunk. A kis mennyiségű leletanyag alapján a jelenségek a szarmata korra keltezhetőek. Emellett főleg az északi részén kb. 15 recens jelenséget (kerítés cölöphelyeit és valószínűleg út menti lövészgödröket) is megfigyeltünk. A kerékpárút területének feltárása során hét gödröt, két árkot, egy kisméretű épületet, illetve két nagyméretű, feltételezett épületet dokumentáltunk. A betöltésükből viszonylag kis mennyiségű kerámia került elő. A leletanyag a szarmata korra keltezhető. A próbafeltáráson illetve a megelőző feltáráson összesen 21 régészeti objektum feltárása történt meg. Nagykörű, Kistelek 38347 NEOLIT, AVAR Ásatásvezető: Csányi Marietta Feltárás éve: 2013 A 2013 szeptemberében (szeptember 1. és szeptember 30. között) végzett próbaásatások a „Tiszai hullámtér, nagyvízi meder vízszállító képességének helyreállítása a szolnoki vasúti híd és Kisköre szakaszon" elnevezésű VTT projekthez kapcsolódtak. A Nagykörű-Kistelek elnevezésű határrészben a töltésépítéshez szükséges 21 hektáros anyagkitermelő került kijelölésre. Az anyagnyerő területén eddig a közhiteles nyilvántartásban régészeti lelőhely nem szerepelt. A terület tőszomszédságában, annak északkeleti határától mintegy 300 méterre azonban ismerünk nyilvántartott lelőhelyet, mely 38.347 számon szerepel a KÖH nyilvántartásában. Itt 1975-ben, egy rövid ásatás során újkőkori lelőhely részletét tárták fel a Damjanich János Múzeum régészei. (Lásd: DJM Régészeti Adattára 523-2001.) Ez az adat valamint az anyagnyerő kiterjedése szükségessé tette próbaásatás lefolytatását, melyre 2013 szeptemberében került sor. Először a tervezett anyagnyerő északkeleti felében (tehát az ismert lelőhely felé eső területen) nyitottunk 500 méter hosszú és 2 méter széles kutatóárkot. Az ároknak szinte a közepén két csontvázas sír mutatkozott. Az árkokkal napvilágra került sírokat feltártuk, majd újabb hét kutatóárok megnyitásával valamint az előkerült sírokra való rábontással behatároltuk a lelőhely kiterjedését. A kutatóárkokban a sírok mellett szórványos telepjelenségek is előkerültek. (Összesen 1.522 m2 területet humuszoltunk le, melyből 537 m2 bizonyult pozitívnak.) Összesen 19 objektumot fedeztünk fel az árkokban, melyek közül nyolc objektum avar kori, nyújtott vázas temetkezés volt. Hat sírból is került elő melléklet: vaskés, bronz karperec, bronzgyűrű, felvarrható rozetta, tojásmaradvány és egy edény. A sírok tájolása egységesen ÉNy-DK, a kevés sírszám ellenére is megállapíthatóan soros elrendezésben feküdtek. A kutatóárkokban öt olyan gödör is kibontásra került, melyből az újkőkori Szatmár II. csoport leletei kerültek elő. A gödrök egymástól távol, a felszínen szabálytalanul szétszórva mutatkoztak. Gyér leletanyagot tartalmaztak, elsősorban edénytöredékeket és paticsot tapasztás töredéket. Feltételezzük, hogy ez a szórványos teleprészlet összekapcsolható a közelben található, hasonló korú teleprészlettel (KÖH 38.347 lelőhely). Kilenc gödörről kiderült, hogy vagy újkori beásások, vagy leletanyag híján koruk nem állapítható meg. Munkatársak: Tárnoki Judit régész, Nagy Fanni régészhallgató, Dankó Szabolcs, Kozma Károly, Varga Ervin technikusok. Szajol, Tinóka-ér partja 71701 NEOLIT, KÉSŐ BRONZKOR, AVAR Ásásvezető: Madaras László, Polgár Zoltán Feltárás éve: 2012 Ugyanazt a lelőhelyet 2012-ben két helyszínen is érintett megelőző feltárás, egyrészt egy vasúti ívkorrekció miatt (Madaras László), másrészt egy gázcső-fektetés miatt (Polgár Zoltán). A Tinóka-ér intenzív magaspartján található nagy kiterjedésű lelőhely déli részén - ahol a vasútvonal átalakítása zajlott - őskori (újkőkori és késő bronzkori) telepjelenségek valamint egy kisebb avar temető sírjai kerültek elő, míg a gázcső vonalában, amely ÉK-DNy irányban vágta át a magaspartot, rendkívül intenzív késő bronzkori telep gödrei kerültek napvilágra. 268
