Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011 és 2015 között
F. KOVÁCS PÉTER - TÁRNOKI JUDIT: RÉGÉSZETI KUTATÁSOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN 2011 ÉS 2015 KÖZÖTT Jászfényszaru, Hatvani-határ 69799 BRONZKOR, SZARMATA Ásatásvezető: Skriba Péter Feltárás éve: 2015 A kutatást a 32. sz. főút munkálatai tették szükségessé. A feltárt terület 11.760 m2 nagyságú volt. A lelőhely Jászfényszaru és Hatvan külterületeinek határán, a 32. számú főút két oldalán, ÉNy-DK-i irányú homokos dombhátakon helyezkedik el, és mintegy 1.000 m hosszan, 350 méter szélességben terül el. A felszín a mainál egykor dombosabb, vízfolyások medreivel tagolt volt, ez a humuszolás során, elsősorban a lelőhely D-i részén jól megfigyelhető volt. A beruházás során a 32. számú főút kétoldali szélesítésére kerül sor, valamint a meglévő út DNy-i oldalán kerékpárút épül. Az útépítéssel járó bolygatás teljes hosszában érinti a lelőhelyet. 2015-ben a teljes felületű feltárás valamint a megfigyelés közbeni bontómunka során 1.057 régészeti jelenséget tártunk fel. A projekt keretében a szerződés szerint végzett régészeti megfigyelés során, a nyilvántartott lelőhely határától mintegy 40 méterre D-re, a tervezett kerékpárútnak a kivitelező általi humuszolása során négy régészeti objektum foltja került elő. A régészeti objektumok feltárását és geodéziai felmérését 2015. január 26. és január 27. között végeztük el. Az objektumok közül három 55-90 cm mély méhkas alakú verem, a negyedik sekély, kerek gödör volt, pontosabban nem meghatározható, apró, kézzel formált, valószínűleg őskori leletanyaggal. A feltárt terület 140 m2 volt. Ezek alapján a lelőhely D-i irányban bővült. A feltárt objektumoktól délebbre viszont újabb régészeti jelenségek nem kerültek elő. A Jászfényszaru-Hatvani-határ lelőhelyen a teljes felületű feltárásra kijelölt szakaszon a régészeti jelenségek kibontását 2015. február 18. és 2015. június 8. között végeztük el. A lelőhelyen túlnyomórészt a római császárkorra keltezhető, szarmata település objektumai valamint a hozzá tartozó temető(k) sírjai kerültek elő. A lelőhely D-i részén, a szarmata temető területén került elő néhány őskori, valószínűleg a bronzkorra keltezhető gödör. Ezen a részen a római császárkori telep- és temetőrészt egy régi, ÉNy-DK-i irányú vízfolyás medre választotta el. A szarmata települési objektumok többsége kerek, erősen kiöblösödő, méhkas alakú verem, de a mélyebben fekvő területeken, az agyagos talajban számos, egymásba ásott gödörből álló, nagyméretű gödörkomplexumot is feltártunk. A gödrök között több U vagy V keresztmetszetű árokszakaszt is megfigyeltünk, amelyek közül több nagy, négyszögletes területet határol. Funkciójuk szerint ezek lehettek vízelvezető árkok (főleg a lelőhelyet kettéosztó, régi vízfolyás medrébe torkolló árokszakaszok), vagy a település egyes részeit határolták el egymástól. A település É-i, mintegy 2/3-ad részén az objektumok sűrűn jelentkeztek, a különböző gödröket, árkokat gyakran egymásba ásták. Az árkok és gödrök között számos földbe mélyített épület került elő. Ezek formájukat tekintve két csoportba sorolhatók. Egy részük szabályos téglalap alakú, 60-80 cm-re a földbe ásott épület, masszív agyagpadlóval, amit kisebb-nagyobb gödrök, illetve a tetőszerkezet cölöplyukai törtek át. Gyakran megfigyelhetők voltak a házak alatt levő korábbi tároló vermek, melyek betöltésébe a ház padlója gyakran belesüllyedt. A házak másik csoportjának szabálytalanabb, inkább lekerekített sarkú téglalap formája volt, és járószintet, padlót csak ritkán lehetett bennük megfigyelni. Mindkét háztípusnál jól megfigyelhető volt a tetőgerincet tartó három fő cölöplyuk, egyéb kisebb-nagyobb cölöp- és karólyukak társaságában. Néhány esetben megfigyelhető volt a házak közepén levő nyílt tűzhely nyoma is. A házak mellett, kisebb csoportokban sok, egyszerű szerkezetű, valószínűleg füstölésre használt aknakemencét tártunk fel. Ezek mellett néhány, kerámiaalapozással ellátott, kenyérsütő kemence is előkerült. Az objektumok jelentős részét alkották a sorokba, csoportokba rendeződő cölöplyukak, amelyek kerítésekhez, karámokhoz, de legalább két esetben felszíni épületekhez tartozhattak. A megyehatártól D-i irányban a település intenzitása fokozatosan csökken. Itt, a mélyebben fekvő területen kilenc, nagyméretű kutat találtunk. A település egyik temetője a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szakaszon került elő, a településtől egy vízfolyás medre választotta el. Három újabb sírt valamint a próbafeltárás során feltárt, illetve a feltárás határán kívül eső sírokhoz tartozó körárokszakaszt tártunk fel, ezek az egykori vízfolyásból kiemelkedő dombok É-i lejtőjén helyezkedtek el. Erősen bolygatottak voltak, használati tárgyak (kerámiaedények), valamint a viselet elemei (övcsatok, fibulák, gyöngyök) kerültek elő belőlük. Az egyik sírban egy római bronzérme is volt. Valószínűleg egy további sírt bolygattak meg a lelőhely az É-i oldalán is, itt az egyik árokból emberi csontokkal együtt egy vaskés és egy római ezüstérme került elő. Egy kisgyermek maradványait a település legsűrűbb részén, egy hulladékgödörbe helyezve találtuk meg. Az objektumok nagy része a vastag humuszrétegben jelentkezett, megfigyelésük, kibontásuk az átlagnál nehezebben, lassabban volt kivitelezhető. A lelőhelynek ezen a részén a jelenségek nagyon magasan, helyenként a mai talajszinttől mindössze 20-30 cm mélyen jelentkeztek. A gödrök, árkok, házalapok betöltése nagy mennyiségű leletanyagot, főként kerámiát és állatcsontot, sok malomkövet, fenőkövet, kiégett házfal omladékot tartalmazott, de gyöngyök, orsógombok, bronz- és vastárgyak, csontfésű valamint egy mitológiai alakot ábrázoló római gemma is előkerült. A kerékpárút É-i irányú területének humuszolása során, régészeti megfigyelés közben folyamatosan kerültek elő újabb régészeti objektumok, tehát a lelőhely É-i irányba folytatódik, és csaknem összeér a Hatvan- Paphalom-puszta (88147) lelőhellyel. A 32. számú főút szélesítésekor is kerültek elő ezen a szakaszon további régészeti jelenségek. Ezen a részen, egyre ritkábban, de továbbra is a császárkori település objektumai kerültek elő (gödrök, árkok), és két további temetkezést is feltártunk. Ezzel bizonyossá vált, hogy a terület É-i részén is számolhatunk egy másik szarmata temetővel. A feltárás munkatársai: Fábián Szilvia, Nyerges Éva Ágnes, Czifra Szabolcs, Larsson, Nicklas, Schilling László régészek, Rákos Eszter, Kolonits László, Kolonics Bence régészhallgatók, Cserepkei Csilla, 267
