Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011 és 2015 között
TISICUM XXVI. gödörkomplexum került elő (a kutatóárok középső részét D-i irányban kibővítették, így vált lehetővé egy ilyen méretű terület kutatása). A nagyjából É-D irányban húzódó objektumnak két végét nem lehetett feltárni, mert azok a szelvényfalon túlra estek (a feltárt rész így 8x10 m lett). A gödörkomplexumot (4. OBJ./6. SE.) több bontási részegységre (7-24,27 SE.) tagolva tártuk fel. Betöltéséből igen sok kerámiatöredék, állatcsont és patics került elő. A leletek alapján egyértelműen a középső neolitikum időszakára (AVK) datálható. Az objektumon belül a bontás során több kisebb-nagyobb gödörrészt lehetett elkülöníteni (6. OBJ./26. SE.; 7. OBJ./28. SE.; 30-35. SE.). A kutatóárok területén, közvetlenül a gödörkomplexum mellett egy kisméretű, kerek gödör részletét is feltártuk (8. OBJ./29. SE.). Leletanyaga nem volt, de elképzelhető, hogy szintén őskori volt. A nyomvonal D-i szélén futó 3. kutatóárok is több részre van osztva (3/a-f). Az első szakaszon csak modern kori beásások figyelhetők meg (többek között a fent már említett árok). A 3/b-c és f árokszakaszok régészeti szempontból negatívnak bizonyultak. Objektumokat csak a 3/d és 3/e árkokban figyeltünk meg. Az előbbiben egy nagyobb, középső neolit gödör felét (1. OBJ./1. SE.) és két cölöphelyet (2. OBJ./3-4. SE.) tártunk fel. Az utóbbiban csak egy kisebb gödör alsó részét sikerült megfogni. Leletei közül egy töredékes, de restaurálható állapotban lévő agyagkanalat érdemes megemlíteni. A gödör közelében, a felszínen talált kerámiatöredékek alapján feltehetően késő bronzkori lehet. A 2014-es feltárás során az előző évi kutatóárkok közötti területet nyitottuk meg. Az objektumok három csoportot alkottak. Az első a lelőhely DK-i végénél jelentkezett. Ide tartozik a tavaly a 2te kutatóárokban részben feltárt 4. OBJ./6. SE. nagyméretű gödörkomplexum, melynek D-i részét tudtuk az idén kiásni. Ennek közelében egy másik, hasonló méretű gödörkomplexum helyezkedett el (13-14. OBJ./41-42. SE.). A két nagy gödör mellett néhány cölöphely (12. OBJ./39-40. SE; 10-11. OBJ./37- 38. SE.) tartozik ebbe a csoportba. Ezenkívül két sírt is feltártunk ezen a részen. Az első (9. OBJ./36. SE.) a nyesett felszínen jelentkezett apró csontmaradványok és kagylógyöngyök formájában. Feltehetően zsugorított helyzetben fektetett gyerekcsontváz lehetett. A kagylógyöngyök mellett egy átfúrt, lapos kagylótöredék volt mellette (csüngő vagy karperec?). A másik sír (20. OBJ./48. SE.) már jobb állapotban maradt meg. Itt a teljes csontvázat fel tudtuk tárni. Bal oldalán, zsugorított helyzetben eltemetett gyermek maradványai voltak benne. Jobb csuklója körül 23 db gyöngyből álló karperec, a koponya alatt három nagyméretű kagylógyöngy volt. Az objektumok második csoportja a lelőhely középső részén helyezkedett el, az első csoporttól kb. 15-20 m-re. Itt a feltárt terület teljes szélességében (É-D irányban) négy nagyobb gödörkomplexum található, egymástól 10-15 m távolságban (24. OBJ./52. SE; 30. OBJ./64. SE; 23. OBJ./51. SE; illetve a négy külön számon -19,47,21, 49. OBJ./47, 49, 53, 54. SE. - feltárt jelenség). Ezek közül kiemelhető a 24. OBJ./52. SE. számú objektum, amely a lelőhely leletekben leggazdagabb jelensége volt. Betöltéséből bekarcolt vonalakkal vagy ujjbenyomkodásokkal díszített edények töredékei, szűrőedénydarabok és pattintott kőeszközök is előkerültek. Megemlíthető még a 26. OBJ./54. SE. gödör is, amelyben egy töredékes, csiszolt kőbaltát találtunk. Ehhez a csoporthoz tartozik még néhány kisebb gödör (15. OBJ./43. SE; 16. OBJ./44. SE; 17. OBJ./45. SE; 18. OBJ./46. SE.) és egy hét cölöphelyből álló épületrészlet (27. OBJ./61. SE.). Ennél a csoportnál is megfigyeltünk két sírt. Az elsőben (28. OBJ./62. SE.) egy bal oldalán, zsugorított helyzetben fekvő, melléklet nélküli gyermekcsontvázat tártunk fel. A másik temetkezésnél csupán az egyik lábfej csontjait találtuk meg. A sír többi részét a szántás vagy más bolygatás teljesen elpusztította. A harmadik objektumcsoport a lelőhely Ny-i végében, az előzőtől 20-30 m távolságban került elő. Az első kettővel ellentétben itt nem nagy gödörkomplexumok, hanem kisebb gödrök találhatók. Leletanyaguk is eltérő. Öt objektumból a kora neolitikus Körös-kultúrába sorolható edénytöredékek (körömbecsipkedéssel díszítve) és ún. paradicsom alakú nehezékek kerültek elő (33. OBJ./68. SE; 38. OBJ./73. SE; 39. OBJ./74. SE; 40. OBJ./75. SE; 41. OBJ./76. SE.). A gödörcsoportban volt egy olyan objektum is, amelyből a középső rézkorra datálható Hunyadihalom-kultúrára jellemző korongos tapadású fülek láttak napvilágot (35. OBJ./70. SE.). A gödör mellett egy kisebb beásás is volt (34. OBJ./69. SE.), amely feltételesen sorolható ebbe az időszakba. A harmadik objektumcsoportba tartozik még egy gödör (36. OBJ./71. SE.), amely datáló értékű leletanyag hiányában pontosan nem keltezhető. Ide köthető még a szintén kérdéses korú - a tavalyi 2/B kutatóárokban feltárt - 5. OBJ./25. SE. számú objektum. Az objektumok három csoportján kívül még egy hosszú, egyenes árok (31. OBJ./66. SE.) is található a területen, amely kb. K-Ny irányban átszeli a feltárást. Leletanyag nem került elő belőle, kora ismeretlen. A kutatás eredményei: 2013-ban és 2014-ben a lelőhelyen összesen 51 objektumot tártunk fel. Ezek többsége a középső neolitikumba (AVK) sorolható (6 nagyméretű gödörkomplexum, 6 kisebb gödör, 1 cölöpszerkezetes épület részlete 7 cölöphellyel, 4 temetkezés). A kora neolitikumba (Körös-kultúra) öt jelenség tartozik (5 gödör). A feltárások során két újabb korszak emlékei is előkerültek. Két gödör a középső rézkorra (Hunyadihalom-kultúra) datálható. Egy további gödör feltételesen késő bronzkorinak tartható. Ezeken kívül több ismeretlen korú objektum is előkerült, melyek többsége talán a középső neolitikus teleprészlethez tartozott (4 gödör, 9 cölöphely). Emellett egy ismeretlen korú árok részletét is feltártuk. Keltezésével kapcsolatban csak az biztos, hogy a neolit objektumoknál fiatalabb, mivel két nagy gödröt is vág. A fentiek alapján megállapítható, hogy a lelőhelyen egymástól jól elkülöníthetően egy kora neolitikus és egy középső neolitikus település is létesült, azonban egyik sem tartható hosszú életűnek. A Körös-kultúra néhány gödre a feltárás Ny-i részén került elő, ezért csak a település K-i szélét lehet biztosan meghatározni. Az AVK teleprészlet K-i és Ny-i irányban jól lehatároltnak tűnik, azonban É és D felé még további telepobjektumok lehetnek. Az ásatás további fontos eredménye, hogy a település területén temetkezéseket is sikerült feltárni. Figyelemre méltó, hogy mindegyik sírban gyermek csontváza feküdt. A rézkori és bronzkori megtelepedésről a leletekben szegény gödrök sok információt nem szolgáltattak. A 2013-as próbafeltárás munkatársai: Schilling László régész, Erdei Krisztina, Kazsóki Ágnes régésztechnikusok. A 2014-es feltárás munkatársai: Kocsis-Buruzs Gábor régész, György- Toronyi Alexandra, Szalai Emese, Szabó Dóra, Nagy Fanni, Mahrova Tímea, Békési Ádám, Tomján Anita régésztechnikusok. 266
