Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Szentpéteri József: ADAM és ÁRPÁD. A Kárpát-mendence kora középkori lelőhelykatasztere (VI - XIII. század)
SZENTPÉTERI JÓZSEF: ADAM ÉS ÁRPÁD. A KÁRPÁT-MEDENCE KORA KÖZÉPKORI LELŐHELYKATASZTERE (6-13. SZÁZAD) 11. RégFüz. 11 (1959), 78.; AÉ 86 (1959), 77.; FÉK, 20., RégFüz. 24 (1971), 63.; RégFüz. 26 (1973), 78. + Heves corpus (mindnél szerepeljen a szerző teljes neve)!, ha kézirat pl.: RÉVÉSZ 200X (K) 12. XX-XXXX-XX (kód) 13. DIV Eger, Itsz.: 60.145.1-2. 14. BÍRÓ Ádám-RÉVÉSZ László (szerzők) A címszó leírásának sorrendje 01. lelőhely kódja (azonosító) (a szerkesztők adják) 02. lelőhelyneve 03. lelőhely névvariációi 04. megye, ország 05. ásatás vagy közzététel éve 06. ásató/amatőr régész vagy ajándékozó neve 07. előkerülési körülmény 08. FÉK-szám 09. lelőhely, leletek leírása 10. datálás 11. irodalom 12. őrzési hely kódja (a szerkesztők adják) 13. őrzési hely (múzeum kódja, gyűjtemény), leltári szám 14. a szócikk szerzőjének (szerzőinek) teljes neve Amikor egy szócikk esetében valamelyik egységről (01-13) nincs információ vagy nem releváns a lelőhely tekintetében, ott megmarad ez a tétel, csak ki kell húzni az információ helyét. A mellékletek felsorolásánál az eredeti FÉK-kel szemben Bakay Kornél felosztását tartottuk szem előtt, némileg átalakítva (Kovács László és Révész László javaslata). Az átfúrt pénzeket, hozzá hasonlóan, nem a viseleti elemek között, hanem a leírás végén, a következő (10.) ponttal való összefüggésük miatt soroljuk fel: I. a) viseleti elemek: rozetta, füles gomb, szövet-bőr maradvány stb. b) ékszerek II. fegyver (melléklet) III. szerszám, használati tárgyak (mellékletek) IV. rituális mellékletek: kerámia, étel, kereszt stb. V. pénz (melléklet vagy viseleti elem) Megjegyzés: nemcsak temetkezések, szórvány leletek, kincsek, hanem telepek és korabeli (895-XII. század közepe) templomok egyaránt szerepeljenek a leírásban. A projekt részletes terve Az ADAM nemzetközi összefogással, több mint 90 szakember közreműködésével, 20 év alatt elkészült munka legfőbb támogatója az OTKA volt. Az 1993. december végével záruló adatbázis adatainak „évre kész” kiegészítése, karbantartása az első, könnyebben megvalósítható része a programnak. Az avar lelőhelykataszter az adatbázisban magyarul is megjelenne, ami a publikációhoz képest jelentős újdonságot jelentene. Az ÁRPÁD név a magyar honfoglalás és államalapítás kori (X. század), illetve kora Árpád-kori (a XII. század közepéig tartó) időszakot jelképezi, mely csupán régészetileg jelent elhatárolási pontot: ekkor vált általánossá a soros temetők helyett a templom körüli temetkezés. A „magyar honfoglalás- és kora Árpád-kor régészeti kutatása egyre sürgetőbben követeli, hogy e korszak sírleleteiről összefoglaló leletkataszterrel rendelkezzünk” - hangzik az 1962-ben megjelent FÉK bevezetésének első mondata. Azóta kereken 45 év telt el - közel egy fél évszázad - de ez a megállapítás még ma is aktuális, sőt talán aktuálisabb, mint valaha. Arra a kérdésre, hogy miért olyan kulcsfontosságú egy lelőhelykataszter elkészítése a már idézett bevezetés is megadja a választ: „Ezzel a múzeumokban, magángyűjteményekben levő közölt és közöletlen, valamint a különböző szakirodalmi munkákban elszórtan közreadott régészeti adathalmaz egybegyűjtve mindenki számára hozzáférhetővé válik." A leletkataszter célkitűzése: a program feladata olyan kereshető adatbázis kiépítése, amely tartalmazza a lelőhelyek legfontosabb adatait - egészen a leletanyag síronkénti bontásáig. Ez tulajdonképpen a X-XI. századi régészeti kutatás autentikus kézikönyvét jelenthetné. A leletkataszter a kutatás számára számos, ez idáig kiaknázatlan, korszerű lehetőséget nyújtana. Alapvető forrás lehetne a nagyobb jelentőségű regionális vagy akár országos, Kárpát-medencei szintézisek alkotásához. Másodsorban az egyes tárgytípusok - sőt a lelőhelyek fontosabb adatai alapján akár temetőtípusok - hasonlóan fontos kidolgozását kell említenünk. A tárgytípusok minél teljesebb körű feldolgozásának jelenlegi hiányát és jelentőségét a pillanatnyi X-XI. századi kronológiai rendszerünk ingatag volta is kitűnően mutatja. A feldolgozandó leletanyag térbeli kiterjedése következtében a szükséges szlovákiai, ukrajnai, romániai, szerbiai, horvátországi kutatások pedig a magyar régészet határon túli kapcsolatait is erősíthetnék. A fenti szempontokat figyelembe véve egy új, modern leletkataszter létjogosultságát nem hogy elbizonytalanítaná, de inkább megerősíti az 1962-es kiadvány és annak tanulságai. Az eredeti leletkataszter legfőbb hibái: a pontatlanság és a nem következetes részletesség. A pontatlanságból eredő hibáknak köszönhetjük a kutatás mostoha magatartását: ezt a munkát alig vagy egyáltalán nem használják - hiszen minden adatának helyességét le kell ellenőrizni. Az 1962-es leletkataszter nem következetes részletessége az eddigi ismertetésekben nem kapott kellő hangsúlyt, pedig az avar kori leletkataszter kiadása után ez a probléma 247 I I
