Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A nagykunsági kun szállások kialakulása
PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: A NAGYKUNSÁGI KUN SZÁLLÁSOK KIALAKULÁSA a közelben kellett lennie. A XIV-XVI. századra keltezett templom körüli szállástemetőkkel kapcsolatban már korábban is felvetődött, hogy ezek egy részét még a XIII. században nyitották, s a kun köznép kezdettől fogva ugyanoda temetkezett, ugyanis XIII-XIV. századi pogány sírmezőket mint külön lelőhelytípust eddig nem ismertünk. A kun előkelő rétegnek a XIII. század második felére keltezhető, pogány rítusú, magányos sírjai eddig 14 helyen kerültek elő a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon, ezek topográfiai helyzete több esetben összefüggést mutat a későbbre keltezhető állandó szállásokkal. Nagykunsági régészeti topográfiai kutatásaink alapján az alábbi megfigyelésekkel és adatokkal járulhatunk hozzá a korai kun szállások régészeti azonosításának kérdéséhez. Kisújszállás város határa teljes egészében kun szállásterületnek tekinthető, területén négy állandó késő középkori kun falu alakult ki: Nagyturgony, Kisturgony, Kisújszállás és Marjalaka, ezeket régészeti lelőhelyekkel is sikerült azonosítanunk. Ezeken kívül viszont a régészeti topográfiai munkák során több olyan középkori településhelyet is rögzítettünk, amelyeken Árpád-kor végi és késő középkori kerámiaanyag fordult elő, de írott forrásban említett településsel nem azonosíthatók: 20., 42., 58. és 59. lelőhely. Ezeket feltételesen korai kun szállás maradványainak tartjuk.51 A 42. lelőhely a város határának délkeleti részén, a Kisréten egy kb. 100 m hosszú kiemelkedés, ahol középkori kerámiatöredékeket gyűjtöttünk. Az 58. lelőhely a Lógókertben, az őskori kurgán nyugati és délnyugati oldalán elterülő, 100-120 m hosszú kis település, ahol Árpád-kori és késő középkori cserepek gyűjthetők. Az 59. lelőhely a Lógókért mellett délkeletre fekszik, ahol jól körülhatárolható, 100x50 m-es területen késő Árpád-kori edénytöredékek kerültek elő. Ludas-pusztán, a 20. lelőhelyként nyilvántartott Árpád-kori településen XIV-XV. századi kerámia töredékeket is gyűjtöttünk; a közelében fekvő, 200x150 m-es 96. lelőhelyen csak Árpád-kori anyag volt. Ezenkívül egyes szórványos késő középkori leletanyagot szolgáltató lelőhelyeknél merülhet fel a kisméretű szálláshelyként való értelmezés: 23., 25., 27. lelőhely. (3. kép) Túrkeve határában négy középkori falu tartozott a kun Kolbáz-székhez: Móric, Kiskaba, Nagykaba és Póhamara (4. kép). Maga Túrkeve (Keveegyháza, Keve) az egész középkor folyamán végig az egri püspökség jobbágyfaluja volt, bár a XVI. században lakosságának jelentős része már kun származású, végül is 1630-ban nyilvánították kun jogú hellyé.52 A város határának északi részén, az Ördögároki földön, az Ördögárok nevű kiszáradt folyómeder mentén találtunk egymás közelében három, településnek tartható középkori lelőhelyet, amelyekre nincs adatunk az írott forrásokból. A kb. 800 m átmérőjű területen belül fekvő 11., 12. és 13. lelőhelyen XIII-XVI. századi kerámia töredékeket gyűjtöttünk. A 11. lelőhely kiterjedése 200x50 m, a 12. lelőhely felülete 50 m átmérőjű, a 13. lelőhely az ér partján kb. 100 m hosszan nyúlik el.53 A lelőhelyek a XV-XVI. századi Móric falutól északnyugatra mintegy 2 kmre találhatók, településtörténeti értelmezésüknél gondolhatunk arra is, hogy Mórichoz tartozó kisebb településről (lakóhelyről) van szó. Az Árpád-kor végétől folyamatos leletanyag alapján azonban az a magyarázat tűnik valószínűbbnek, hogy a XIII. század második felében létesült kun szállás nyomait találtuk meg, amely továbbélt a késő középkorban, de László 2009.20-21.; SELMECZI László 2011.192-199,231 -234. 52 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1992.58-60. 51 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986.150-151. 53 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1992.77., 89. 223 3. kép - Kisújszállás középkori régészeti lelőhelyei (a szerző rajza)
