Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A nagykunsági kun szállások kialakulása

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: A NAGYKUNSÁGI KUN SZÁLLÁSOK KIALAKULÁSA

bekövetkezett haláláig -, és valószínűleg ezzel összefüggésben lett a tiszántúli Olás nembeli kunok bírája.7 1326-ban a király jóváhagyásával a váradi Szűz Mária egyháznak adományozza a Szolnok megyei, Túr és Sima melletti Szanda földet, amely Sándor halála után rá szállt, Sándor ugyanis ebben az egyházban nyugszik az oltár alatt.8 Demeter tiszántúli kötődésére utal, hogy 1333-tól haláláig (1338) a bihari ispán tisztségét is betölti.9

Az 1328. évi oklevél alapján csupán következtetni tudunk arra, hogy az Olás nemzetség a Tisza bal parti síkságán, a Körös folyó környékén, tehát a későbbi Nagykunságban telepedett meg, I. Lajos király 1344. február 12-én kelt oklevele azonban igazolja ezt a feltevést. Ebben a király megemlékezik arról, hogy amikor Lippáról Diósgyőrre ment vadászni, Túrtól Kócsig Berew fia Balázs és Zuka-nak nevezett Pál fia Komar kalauzolta az éjszakában, ezért Berew-t és fiait, Balázst, Gehant, Jánost, Benedeket és Istvánt, valamint Pált és fiait, Komart, Hench-et, Imrét, Györgyöt, Lászlót és Mihályt királyi kegyből és jóindulatból a védelme alá veszi, ezentúl az ő kíséretében szolgálhatnak, pereikben a király ítélkezik, sem a nádor, sem az О/as nemzetségbeli kunok kapitánya, sem az ország más bírója nem bíráskodhat felettük, és pénzbehajtást sem rendelhet el. Györffy György megállapítása szerint a király éjszakai utazásával érintett vidék a Nagykunság.10 A Túr (Mezőtúr) és Kócs (a Tiszafüredhez tartozó mai Kócsújfalu) közötti középkori útvonal észak-északkelet felé a következő helységek területén haladt keresztül: Póhamara, Csorba, Nagy- és Kisturgony, Kenderes, Kakatszállás, Bánhalma, Kunhegyes, Madaras, Örs; ezeknek a településeknek a fele a későbbiekben Kolbáz-székhez tartozó kun szállás. A király tehát kíséretével a Nagykunság nyugati részét szelte át, és az utazás irányából arra következtethetünk, hogy ezután a dorogmai réven kelt át a Tiszán.

Az oklevél szövegéből következik, hogy a királyt kalauzoló férfiak és rokonaik korábban a nádor és az Olás nemzetség kapitányának joghatósága alá tartozhattak, holott ők maguk valószínűleg nem voltak kunok. A XIII-XVI. századi okleveles anyagban szereplő kun személyek neve mellett ugyanis - társadalmi helyzettől függetlenül - mindig kiteszik a Cumanus jelzőt, az ő neveik mellett pedig ez nem szerepel; másrészt a felsorolt személynevek részben régi magyar személynevek, részben pedig keresztény nevek, ugyanakkor az ebben az időben szereplő kunok többsége még pogány kun személyevet visel. Legvalószínűbbnek azt tartjuk, hogy Berew, Pál és fiaik kun nemzetségi területen, tehát királyi birtokon élő kondicionáriusok voltak.11

A fentiek értelmében a Nagykunság területe - az 1279. évi oklevélben felsorolt többi folyó menti vidékkel együtt - joggal számítható már IV. Béla korától a kun nemzetségi szállásvidékek közé, holott kun településről itt is csak későbbi források szólnak. A kunok XIII. századi itt lakására

7 ENGEL Pál 1996.1.349., II. 174.

8 1326/1355/XVIII. sz.: DF 279050.; FEJÉR György 1829-1844. VIII/3.66-70.; BLAZOVICH László - GÉCZI Lajos 2000.413. sz. 253.; BENEDEK Gyula - ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 289.; BENEDEK Gyula 2004b. 40-43, 55-56.

9 ENGEL Pál 1996.1.112., II. 174.

10 DF 248801.; Mon. Eccl. Strig. III. 532.; GYÖRFFY György 1963-1998. III. 531.; PITI Ferenc 2010. 75. sz. 83.; BENEDEK Gyula 2000.18. Benedek itt tévesen Olasz nemzetségnek nevezi a kunok О/as nemzetségét.

11 ENGEL Pál - KRISTÓ Gyula - KUBINYI András 1998.28-29.

régészeti bizonyítékaink is vannak: a Kunszentmárton-Jaksor-érpart és a Tiszaföldvár-Homok-Óvirághegy lelőhelyen előkerült két kun vezéri sírlelet.

Hogyan kell értelmeznünk a kunoknak a magyar forrásokban nemzetségnek (generatio, genus) nevezett nagy társadalmi egységeit? A keleti kun-kipcsak törzsnevekkel való egyezések arra engednek következtetni, hogy a kun nemzetségeket a menekülő töredék törzsek népéből szervezték újjá, bizonyára hadászati szempontok szerint. Ugyanakkor azt nehéz megállapítani, hogy egy-egy ilyen új egység elnevezése mennyiben fedi az eredeti törzs népét, vagy mennyiben vonatkozik az illető társadalmi-katonai egységet vezető törzsi arisztokráciára, ennek kötődésére egy korábbi törzshöz. Valószínűleg mindkét esettel számolnunk kell. A saját szállásterülettel rendelkező magyarországi kun nemzetségek nevén kívül kunsági helynevekben és személynevekben még más régi kunkipcsak törzs- vagy nemzetségnevek is kimutathatók: Bajandur, Barak, Dzsalajír, Kongrolu, Köncsög, Kulan, Tokszaba, Teke.12 Ezek a szórvány nyelvi emlékek arra engednek következtetni, hogy a Magyarországra költöző kun népességben más törzsek töredékeivel is számolnunk kell, vagyis egy-egy kun nemzetség népét több törzs töredékeiből szervezték meg. Ezek tehát nem vér szerinti rokonsági szervezetek voltak, hanem politikai szerveződések, egyúttal a hadszervezet egységei is, és egy-egy jelentős törzsfői család vagy nemzetség irányítása alatt álltak.13

IV László 1279. augusztus 10-i oklevelének következő cikkelye arról rendelkezik, hogy a nemesek és várjobbágyok lakatlan birtokai is a kunoknak adományozhatok, ha a király megfelelő kárpótlást ad érte, s hogy a kun nemzetségek szállásföldjeiket maguk oszthatják fel egymás között.

„(6.) Ezenkívül ugyancsak nekik adtuk és adományoztuk a nemesek és várjobbágyok üres földjeit, az olyanokat, amelyek a tatárok ideje óta üresen állottak és gyümölcsöző haszonélvezeti jogokkal, tudniillik halászóhelyekkel és hasznot hozó erdőkkel nem bírnak: mindazonáltal úgy, hogy eme nemeseknek és várjobbágyoknak az ő ilyen üres földjeikért vagy igazságos árat fogunk fizetni vagy megfelelő értékű cserét fogunk adni. Mindezeket a földeket pedig a kunok urai és nemesei, bármely nemzetségből valók, egymás között osszák szét, mindenkinek a képessége, milyensége vagy jogi állapota szerint,”14

A kun szállásrendszer kialakulása ilyen törvényi feltételek mellett folyhatott. A folyamat részleteibe nem tudunk bepillantani, mivel erről hallgatnak a források, nagyrészt azért, mert a földek felosztása a nemzetségeken belül történt. Az 1279. évi kun törvény előírta, hogy a kunoknak el

12 PÁLÓCZI HORVÁTH András 2009.223.; MÁNDOKY KONGUR István 1993. 117-120, 145-148.; BASKI Imre 2007.110-117, 248-249, 260, 265, 272, 276,284-285.

13 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1974.249,255.

14 „(6.) Dedimus insuper et contulimus eisdem vacuas terras nobilium et iobbagionum castri, taies, que a tempore Tartarorum vacue perstiterunt et fructuosis utilitatibus carent, videlicet piscaturis et sylvis lucratiuis, ita tarnen, quod iisdem nobilibus et iobbagyonibus castrorum nos pro talibus vacuis terris ipsorum aut iustum precium persoluemus, aut concambium equivalens conferemus, quas omnes iidem domini et nobiles de Comanis, de qualibet generacione ipsimet inter se diuident, pro modo et qualitate cuiuslibet sive statu." GYÁRFÁS István 1870-1885. II. 439^440.; MARCZALI Henrik 1901. 180.; SZENTPÉTERY Imre - BORSA Iván 1961-1987. II/2-3.3000. sz. 247.; SZILÁGYI Lóránd 1962. 85-86.; KRISTÓ Gyula 1994.135.

215

!

I