Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A nagykunsági kun szállások kialakulása
TISICUM XXVI. kell hagyniuk sátraikat és nemezházaikat, és keresztény szokás szerint falvakban, földhöz rögzített épületekben és házakban kell lakniuk, ez a rendelkezés azonban minden jel szerint csak jóval később valósult meg, hiszen még a XIV. század közepén kelt oklevelekben is vannak adatok nemezházakban lakó kunokra. Mindezek alapján a kutatók sokáig egyetértettek abban, hogy a kunok a beköltözés után még hosszú ideig nomád életmódot folytattak, és nem voltak állandó szállásaik. Az írott forrásokkal látszólag összhangban volt az a régészeti tapasztalat, hogy a kun szállásterület elpusztult késő középkori falvai a XV-XVI. századra keltezhetők, még legkorábbi objektumaikat és rétegeiket is legfeljebb a XIV. század végére lehet tenni, ezért sokáig ez tűnt a végleges megtelepedés időpontjának. Mindamellett a magyar régészeti kutatásban már régóta kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a kunok a beköltözés után ilyen hoszszú ideig - 100-120 évig - nomád életmódot folytattak volna, állandó szállásaik kialakulására valójában hamarabb kerülhetett sor,15 ehhez azonban sokáig csekély bizonyító anyag állt rendelkezésre. Kétségtelen bizonyítékot először Hatházi Gábor perkátai ásatásai szolgáltattak arra, hogy a XIII. század végén már számolhatunk állandó kun szálláshelyekkel: a Perkáta-Kőhalmi-dűlőben feltárt kun település a XIII. század végén létesült, és a XIV. század végéig állt fenn, s az utcás-soros település szerkezete szabályos telekrendszerre utal.16 Csengele-Fecskésen, mintegy 500 m-re a Csengele-Bogárháton 1975-ben feltárt Árpád-kori templomtól Horváth Ferenc középkori település nyomait figyelte meg, és a XIII. század második felére keltezhető, földbe mélyített, kerek építményeket tárt fel. Véleménye szerint ez a település a tatárjárás után létesült kun szállás, melynek népessége a bogárháti templomhoz temetkezett.17 Az írott források tanulságai Milyen képet alkothatunk a megtelepedésről a nagykunsági források alapján? A beköltözés után csaknem egy évszázad telik el, mire az első kun szállások feltűnnek a forrásokban. Először a legkorábbi okleveles adatokat vesszük sorra. A Nagykunságban először 1340-ben említenek egy szállást: Kocsola fia Péter kun egy kun szolgáját üldözve a szomszédos Tomajmonostora faluba hatolt, ott hatalmaskodást követett el, és egy jobbágyot a saját szállására hurcolt. Előző évben is elfogott Tomajmonostorán egy kun szolgát, akit a saját szállásán sokáig bilincsbe verve tartott.18 Ez a szállás bizonyára birtokosának, Péternek a nevét viselte, de sem ezen a néven nem szerepel a forrásokban, sem más, később megjelenő kun szállással nem azonosítható. 1349-ben szintén Tomajmonostora környékén lakó kunokat említenek: I. Lajos király ekkor megtiltja Kócs falu hospeseinek, valamint az Abád és Tomajmonostora környékén megszálló kunoknak, hogy István Szörényi bán nevezett birtokait jogtalanul használják, azok terméseit és hasznait szedjék, és 15 SELMECZI László 1992.87-96. 16 HATHÁZI Gábor 2004.19-22,190-191., 3. térkép. 17 HORVÁTH Ferenc 2001.226-229. 18 DL 40829.; PITI Ferenc 2000.273,283. sz. 127,131-132.; GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 478-480.; VARJÚ Elemér - IVÁNYI Béla 1908-1928.1.100, 101. sz. 108-109.; BENEDEK Gyula 1996a. 297-299. különösen azt, hogy az Üllő (lllev) nevű halastavat halásszák.19 Selmeczi László ennek az oklevélnek az elemzése kapcsán jutott arra a megállapításra, hogy az Üllő partján megtelepedett kunokról van szó, és éppen ez az oklevél bizonyítja, hogy az Ős-Tisza ezen széles holtágának a partján a kunoknak 1349-ben már állandó szállásaik voltak. Ezek Madaras, Fábiánsebestyén, Ködszállás, Orgondaszentmiklós és Kápolnás előzményei lehettek.20 Hozzátehetjük, hogy a rendszeres halászat és a termények szedése is állandó megtelepedettségre vall. Egy 1405-ben kelt oklevélből megtudjuk, hogy 1352-ben a Hatház-i Scybes kun fiai, Balázs, János és Miklós 200 forintért megvették Kenderes, más néven Kéregyház falut Bői István fia Miklóstól. Ugyanebben az évben I. Lajos király e kunokat hű szolgálataikért szerzeményükkel együtt az országos nemesek sorába felvette.21 A három kun fivér, Balázs, János és Miklós tehát a XIV. század közepén a Karcag nyugati részén fekvő Hatház birtokosai voltak, onnan költöztek vásárolt kenderesi birtokukra. A kunok apja, Scybes a XIV. század elején telepedhetett meg Hatházon, egy elpusztult kis Árpád-kori falu területén, azt újra benépesítette, de ez a falu valamikor a XV. század folyamán elnéptelenedett, 1405 után ugyanis csak 1513-ban említik, ekkor már puszta.22 A mai Kisújszállás határában fekvő Marjalaka jelentős Kolbáz-széki falu volt a XVI. században, neve 1377-ben tűnik fel a birtokos Marjalaki kun nemes család nevében. A késő középkori Marjalaka kun szállás egy korábbi Árpád-kori falu helyén létesült, arról azonban hallgatnak a források, hogy kun birtokosaik milyen módon jutottak hozzá. Az 1377. évi oklevél szerint Marjalaki Pál fia Imre fiai Ferenc és Jakab királyi kunok I. Lajos király familiárisai voltak, a király ebben az évben a Békés megyei Szentandrást adományozta nekik; valószínűnek tarthatjuk, hogy Marjalaka is királyi birtokadományként jutott hozzájuk, ezért használhatták megkülönböztető névként a birtok nevét.23 A XIV. század végén megszaporodnak az adatok. 1389 és 1400 között 15, korábban nem említett kun szállásról van szó a forrásokban. 1389- ben maga a nádor, Csáktornyái Lackfi István, a kunok bírája adott ki egy oklevelet „a Szent Fábián és Sebestyén vértanúk egyháza körül levő kunok szállásán", amelynek elnevezéseként néhány éven belül a templom titulusa rögzült (1400: Szentfábiánsebestyén-szállása). Ebben az 1389-i oklevélben Alonnépe-i Szendre fia Jakab kun, aki illetéktelenül 19 DF 260624.; GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 486.; VARJÚ Elemér - IVÁNYI Béla 1908-1928.1.140. sz. 164-165.; BENEDEK Gyula 1996a. 310-311.; SEBŐK Ferenc 2015.836. sz. 412. 20 SELMECZI László 1994.70-71. 21 1352: DL 4252.; 1352 > 1405: DL 4253.; GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 543,546.; АО. V. 336,379. sz. 546-547,608.; BENEDEK Gyula 2004a. 210- 212. Benedek közli a Kér birtok eladásáról fennmaradt eredeti oklevél (DL 4252.) magyar fordítását és fényképét, de a helységet tévesen az Alattyán melletti Tótkérrel azonosítja. BENEDEK Gyula 1996b. 170-171. 22 DL 89034.; GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 732.; BENEDEK Gyula 1999. 282-283.; BENEDEK Gyula 2004a. 253-254. 23 DF 268547.; HOkl. 1879.304-311.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986.128, 144-145.; BENEDEK Gyula - ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.113-114.; BENEDEK Gyula 2000. 23-24. Az 1378-ban kelt oklevélnek a Hazai oklevéltár által közölt szövegében Marialak hibásan, Manalak alakban szerepel. A hibás névalak az oklevél hibás olvasatából ered, nyilvánvaló, hogy Marialak-i kunokról van szó, akik szerették volna megszerezni a Nagykunsággal dél felől szomszédos Szentandrást. 216
