Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Török Béla - Kovács Árpád - Benke Márton - Sepsi Máté: Szolnok-Szanda gepida temetőjéből származó három övcsat roncsolásmentes archeometallurgiai vizsgálata
TÖRÖK BÉLA - KOVÁCS ÁRPÁD - BENKE MÁRTON - SEPSI MÁTÉ: SZOLNOK-SZANDA GEPIDA TEMETŐJÉBŐL SZÁRMAZÓ HÁROM ÖVCSAT RONCSOLÁSMENTES ARCHEOMETALLURGIAI VIZSGÁLATA 19. kép 20. kép 21. kép Ezüstcsat (azonosító: 74.1.2.) A Szolnok-Szanda gepida temetőjének 118. sírjából - amely az előzőhöz hasonlóan szintén női sír volt - előkerült csat (22. kép) eredetileg bronzból készült csatként szerepelt a Tisza vidék gepida temetőit összegző műben.16 A sasfejes csat karikájához képest vékonyabb, finomabban kivitelezett karikáját két berakott kő díszítette, illetve az előzőhöz hasonlóan a tüske is díszítve volt. Az optikai mikroszkópos felvételeken (a képek a 22. képhez képest - amelyen a felvételek helyét képszámok alapján jelöltük -180 fokban elfordított helyzetben vannak) jól látszódik a jellegzetes, háromszög alakban bemélyített mintázat, illetve a mélyedésekben a pontozásos díszítés (23. kép). Nagyobb nagyításban az is megfigyelhető, hogy a pontozás a nem vízszintes felületen gyakran enyhén elcsúszott (24. kép). Sík felületen ugyanennél a műveletnél látható, hogy nem a felületre merőlegesen, hanem mindig ugyanabból az irányból, de a szerszámot kissé ferdén tartva készült a szeplőszerű díszítés (25. kép). A 26. képen az egyik felerősítő szög elhelyezkedése, a 27. képen, a díszlemez sarkán, öntési nyomok, a 28. képen pedig a tüske belső szerkezete figyelhető meg. A SEM-EDS vizsgálat alapján megállapítható, hogy a csat alapvetően ezüstből készült. Díszlemezét - a sasfejes csathoz hasonlóan - először öntéssel hozhatták létre, majd díszítő alakításokat végeztek rajta. Ebben az esetben viszont SEM-vizsgálattal az öntési nyomokra a felületen nehezebb rábukkanni. Ezerszeres nagyítású SEM-képen fedezhető fel elszórtan olyan részlet, amely öntéskor keletkezett, de a felület alakítása során „szétkenődött” dendrit lehet (29. kép). Hasonló képpel találkoztunk a csatkarika pásztázásakor is. Az optikai mikroszkópos képeken - de a tárgyról készült makrókon is - látható, hogy a csat valamennyi alkatrésze egykor be volt vonva, ennek aranysárga maradványai látszódnak. A bevonat minősége után kutatva viszont nem teljesen egyértelmű képet kapunk. A 30. kép SEM-felvételén megkülönböztethetők nagy aranytartalmú fehér foltok (1. pont, összetétele (wt%): Au: 49,42; Ag: 24,15; Cu: 25,42; Zn: 1,01), illetve csak sárgaréz bevonat nyomait viselő ezüst területek (2. pont, összetétele (wt%): Ag: 80,12; Cu: 17,49; Zn: 2,39). Ugyanez máshol is megfigyelhető volt a tárgyon, pl. repedések közelében (31 kép); 1. pont összetétel (wt%): Au: 61,20; Ag: 32,69; Cu: 6,11; 2. pont összetétel (wt%): Ag: 88,35; Cu: 8,89; Zn: 2,76), illetve a csatkarikán is (32. kép; 1. pont összetétel (wt%): Au: 75,90; Ag: 18,46; Cu: 5,64; 2. pont összetétel (wt%): Ag: 92,39; Cu: 5,83; Zn: 1,78). Feltehetően az eredetileg aranyozott ezüsttárgyat az aranybevonat lekopása miatt újra bevonhatták, ezúttal viszont már csak kis cinktartalmú sárgarézzel, aminek a színe az aranyéhoz hasonló, de természetesen „olcsóbb” megoldás. Lehetséges, hogy az ezüst alapfémnek is van valamennyi réz- és cinktartalma, de véleményünk szerint inkább az előbb említett újra bevonás történhetett. Az aranyfoltok biztosan egy lekopott bevonat maradványai. A csat vizsgálatának exkluzív része a roncsolásmentes röntgendiffrakciós vizsgálat volt. Ezeket a vizsgálatokat az ezüstcsat sima felső részén, két pontban végeztük, melyeket 1-es és 2-es számok jelölnek (33. kép). A vizsgálati pontok díszítéstől mentes, 3 mm átmérőjű foltok. A 16 BÓNA István - NAGY Margit 2002.217., 318. 163 I
