Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Török Béla - Kovács Árpád - Benke Márton - Sepsi Máté: Szolnok-Szanda gepida temetőjéből származó három övcsat roncsolásmentes archeometallurgiai vizsgálata
TISICUM XXVI. nemrég publikáltuk.6 Vékony keresztmetszetű aranyozott ezüsttárgyak hasonló jellegű vizsgálata tárgyában megemlítendő még egy korábbi projektünk is, amelynek keretében Csanádpalota-Homokbánya lelőhely XIII. századi lósírjából előkerült veretek és díszlemez SEM-EDS vizsgálatát végeztük el.7 Alkalmazott vizsgálati módszerek A tárgyak jellege, mérete és a fő vizsgálati kritérium - a roncsolásmentesség - alapján először a csatok egyes részleteiről optikai sztereomikroszkópos (Zeiss Stereo Discovery) képek készültek. A vizsgálatokat alapvetően Zeiss EVŐ МАЮ típusú, EDAX energiadiszperzív mikroszondával felszerelt pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM-EDS) végeztük. Az itt bemutatandó SEM-képek visszaszórt elektronokkal készültek.8 Ezeken a képeken a nagyobb rendszámú elemek dominanciáját világosabb szürke területek, a kisebb rendszámúakét sötétebbek jelzik. Esetenként az elektronmikroszkópos képek vizsgált területén, illetve számokkal jelölt helyek vonatkozásában átlagos, valamint lokális elemspektrumokat is felvettünk, amely - bár nem egyenértékű a kémiai analitikával - az előforduló elemekről ad százalékos információt.9 A készítéstechnológiai szempontok tanulmányozása céljából új vizsgálati lehetőséget is kipróbáltunk. A kristálytani jellemzőket, úgy, mint rugalmas maradó feszültség, félértékszélesség (FWHM) és Bragg-szög, Stresstech G3R típusú, központ nélküli röntgendiffraktométerrel határoztuk meg. A berendezést eredendően gépalkatrészek mintakivágás nélküli maradó feszültség mérésére fejlesztették ki. Ez a lehetőség egyrészt biztosítja, hogy a valós feszültségteret határozzuk meg, hiszen a vizsgálat során nem bontjuk meg az eredeti feszültségviszonyokat, másrészt a vizsgálat valóban roncsolásmentes. Ezen tulajdonságok alkalmassá teszik az eszközt régészeti leletek vizsgálatára is. Egy vizsgált csat esetében közöljük az érdemben értékelhető röntgendiffrakciós eredményeket. Valamennyi vizsgálat a Miskolci Egyetem Fémtani, Képlékenyalakítási és Nanotechnológiai Intézetének anyagvizsgáló berendezéseivel történt. Az alkalmazott scanning elektronmikroszkópos és EDS vizsgálat már számos régészeti lelet esetében lett alkalmazva, többek között az ARGUM által is.10 Az ilyen vizsgálatok műszaki-vizsgálattechnikai részleteit ezért itt nem hangsúlyozzuk ki. Azonban a maradófeszültségmérés még nagyon új a régészeti leletek vizsgálatában, ezért úgy éreztük, hogy az alkalmazás alapvető elvét, illetve az értelmezésbeli műszaki 6 TÖRÖK Béla et al. 2018. 7 TÖRÖK Béla et al. 2014.169-170.; TÖRÖK Béla - KOVÁCS Árpád 2017. 780-781. 8 A SEM-képeken ezt Signal A-CZ BSD felirat jelzi. 9 Az EDS tömegszázalékban és térfogatszázalékban is megadja - 100%-ra számítva - az összetételt. Publikációnkban csak a tömegszázalékos értékeket használjuk fel. 10 A fent említetteken kívül, korai középkori és XIII-XV. századi fém régészeti leletek vonatkozásában, az utóbbi években többek között: TÖRÖK Béla et al. 2017.; BERTA Adrián et al. 2017.; TÖRÖK Béláét al. 2018b. hátteret is célszerű bemutatni. Nem volt célunk a mérés bonyolultságát hangsúlyozni, inkább értelmezésbeli támpontot kívántunk adni. Sasfejes csat (azonosító: 74.1.3.) A sasfejes csatok a VI. századi gepida női viselet legjellegzetesebb elemei közé tartoznak. Kétségtelen, hogy a gazdagabb, nemesi réteghez kötődnek.11 Az általunk vizsgált tárgy (1. kép) a Szolnok-szandai ásatás 154. sírjából került elő.12 A csatkarika széles és vastag, enyhén ovális alakú; a tövis vége a karikára hajlik rá. A karika két vége közötti vékony összekötő csap biztosította a tüske elfordulását. A csat impozáns része a négyszögletes alakú díszlemez, amelynek négy sarkában egykor díszítőkő lehetett. A díszlemezt szegélyező, négyzet alakú, vékony szalagmintázat egyre kisebb átmérővel a lemez belseje felé tektonikus módon ismétlődik, más-más mintával (fonatok, bordák). A legbelső négyzet sarkaiba egy-egy kisebb vörös kő (almandin) van beillesztve (az egyik hiányzik), illetve a díszlemez közepén is van egy relatíve nagy méretű, ovális alakú kő. A karikával szemközti oldalon a díszlemez sasfejet formáz, amely a csat viselete folyamán lefelé nézett, és egykor a szem helyén szintén kőberakás volt. A fej enyhén ívelt oldalú, trapéz alakú nyakkal kapcsolódik a díszlemez négyzet alakú részéhez, amely a sasfejes csatok Tisza-vidéki típusára jellemző.13 A díszlemeznek szíjra való felerősítéséről a sarkok közelében és a fejen lévő lyukak árulkodnak. Az optikai mikroszkópos felvételeken jól látható az egykori díszítőkőnek a díszlemez sarkán kiképezett ágyának mindkét oldala (2. kép - a lemez színén, 3. kép - hátoldalon). A 2. képen, illetve a tüske tövéről készült 4. képen a díszítés aprólékossága, illetve az egykori aranyozás kopása is megfigyelhető. Az 1. képen képszám szerint jelöltük azokat a helyeket, amelyekről az optikai, illetve az elektronmikroszkópos képek készültek. Az elektronmikroszkóp kamrájába még éppen elférő tárgynak (5. kép) természetesen csak a felületét tudtuk pásztázva vizsgálni. A vizsgálatot megnehezítette, hogy a hosszú ideje kiállítva lévő tárgy felületét legtöbb helyen relatíve vastag, védő lakkréteg borította. Ez a többször felvitt jelenkori védőbevonat a legtöbb helyen vastagabb, mint a megmaradt arany réteg, amely körülbelül 1 pm vastagságú. Az aranyozás megmaradt területe jól megfigyelhető a 6. képen, amelynek átlagos összetétele az EDS-vizsgálat alapján (wt%): Au: 86,83; Pb: 3,49; Ag: 3,73; Cu: 5,13; Zn: 0,82. Az aranyozás nélküli ezüst alapanyag nagyítása látható a 7. képen, amely a sasfej díszítő szegélye. A SEM-kép átlagos összetétele (wt%): Pb: 2,82; Ag: 81,44; Sn: 2,28; Cu: 8,10; Zn: 5,36. Az ötvösmunka részletét mutatja a 8. kép, ahol a díszítő vonalakat a lemez öntés utáni finomalakításával készítették, majd valószínűleg aranyozás után polírozták. A középső kő foglalatáról készült 9. képen jól látható az öntött, dendrites szerkezet. A díszlemez a sasfejjel együtt, egy darabban került leöntésre, amelyet a 10. és 11. képen a sarkok elhajlása bizonyít. Külön figyelmet fordítottunk a díszítőkövek beillesztésének módszerére. 11 BÓNA István et al. 1993.35. 12 BÓNA István - NAGY Margit 2002.221 „322. 13 BÓNA István et al. 1993.35.
