Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Prohászka Péter: V. századi sírok Sommereinból (Niederösterreich, Ausztria)
Prohászka Péter V. századi sírok Sommereinból (Niederösterreich, Ausztria) Bevezetés 1876. szeptember 4-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeumban a Vili. Őstörténeti és Embertani Kongresszus, amely a magyar régészet első nemzetközi bemutatkozásának is tekinthető. A kongresszus ideje alatt ugyancsak a múzeumban megrendezett kiállításon pedig a Kárpát-medence tájegységei szerint kaptak a látogatók ízelítőt az ország régészeti emlékekben való gazdagságáról.* 1 Mind a kiállítás, mind pedig a kongresszus megszervezésében elévülhetetlen érdemei voltak a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára igazgatójának, a pesti egyetem régészprofesszorának, Römer Flórisnak. Römer a szervezési munkálatokat az 1875. év elején kezdte meg, amikor felhívást intézett a magángyűjtőkhöz és az érdeklődőkhöz, kérve őket a környékükön előkerült leletek és ismert lelőhelyek bemutatására. Az ezután keletkezett levelezés a Kárpát-medence régészetének fontos, ám mindeddig feldolgozatlan forrása. A levelekben említett leleteknek egy része a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeit gazdagította, azonban számos esetben elfelejtették feltüntetni mind az ajándékozó/eladó személyét, mind pedig a lelőhelyet a leltárkönyvben. Rekonstrukciójukat, mint azt az alábbi példa is mutatja, a levéltárakban és hagyatékokban található levelek, rajzok valamint újságcikkek teszik lehetővé. Kisfalvi László plébános és a sommereini temetkezések Römer felszólítására már az elsők között válaszolt Kisfalvi Pál plébános, aki az Alsó-Ausztriával határos Császárkőbánya (ma Kaisersteinbruch, Burgenland, Ausztria) plébánosa volt. Kisfalvi két, rajzokkal ellátott levelében tájékoztatta Romért a település széles környékén ismert és ismertté vált régészeti emlékekről, lelőhelyekről. Az első, 1875. július 6-án kelt leveléhez római sírkövek rajzos leírása mellett egy Sommerein területén előkerült temető stilizált térképét is mellékelte.2 Ezzel kapcsolatban ez olvasható a levelében: „3.) E folyó év január havában talált a 21 Júniusban jelenkorban említett 4. sír.” Emellett még egyszer hivatkozik ezen lapra Kisfalvi, amikor a Kaisersteinbruchban talált sírokra utalt. A plébános a levélhez mellékelte a sírok skiccszerű rajzát (1. kép), ugyancsak feljegyezve a csontvázak mellett talált leleteket ,,[a temetőtérképen a következők olvashatók] Ad N. 3.) 1875 januárban kimentem megnézni a somereini sírokat, kérdeztem a munkásoktól hogyan feküdtek, hát így magyarázták. A tanulmány elkészítését a Szlovák Tudományos Akadémia és az Európai Unió által támogatott SASPRO 0104/01/03 pályázat tette lehetővé. 1 A konferencia szervezőmunkálatairól részletesen Id.: PROHÁSZKA Péter 2015. 2 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest), Régészeti Adattár XVII.464/1961. A kongresszus levelezési naplójában a 85. számot kapta Kisfalvi ezen levele. 1. kép - Kisfalvi vázlatrajza a sommereini temetkezések helyzetéről (Magyar Nemzeti Múzeum, Adattár) [az első csontváz alatt] Ennek lábán volt a disznó állkapcsa Ia második csontváz felett] ennél 2 fibulát stb. [a harmadik felett] itt az ezüst karperecét [a negyedik alatt] itt 2 rézpénzt találtak” A levélben a plébános utalt arra, hogy mindkét lelőhelyen előkerült temetkezéseket részletesen bemutatta az alig egy évig megjelenő Jelenkor című országos újságban. Ezen lap 1875. június 27-i számában jelentek meg sorai a sommereini sírokról:3 „Egy másik szintén igen érdekes lelet a somereini. Somerein (most Ausztria) a Lajtahegy éjszaki oldalán, Kőbányától nyugat felé háromnegyed óra járásnyira szintén a hegy felé terül el; régi (13-ik századi) neve Sanct Maréin, magyar neve Zent Mária volt. 1875-ki január 12-kén Kőbánya és Somerein közt kőbányát nyitottak, és négy sírra akadtak. Az egyik sírnak csak alsó részét ásták ki (a halott térdtől még föld alatt van). Lábánál egy sertés állkapczáját találták. A mellette levő sírban találtak egy nagyobb [7 és fél cent. hosszú) aranyozott ezüst fibulát, egy kisebbet (4 cent. hosszú) szintén aranyozott ezüstből, mely hasonlít a Römer FI. Műrégészeti kalauzában (1866.) 64-ik lapon láthatóhoz; egy fülönfüggőt sárga rézből, egy könycsepphez hasonló zöldes (kigyla) függővel, egy fehér átfúrt kagylót, vörösréz sodronyu karikás függőt, két réz pénzt. Az egyik mintha meg volna reszelve, a másikon jól kivehető képekkel. Az egyik lapon mellkép van, a kép előtt jól kivehetők e betűk SHVC; a másik lapon egész emberi alak (mintha koronás volna, talán Jupiter tonans); kiterjesztett jobb kézzel előtte valami fekszik, alatta e betűk olvashatók SAUG. A harmadik sírban még a karon volt ezüst karpereczet találtunk, mely a Rég. Kalauz 100. 3 KISFALVI Pál 1875. 145 I
