Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Kovács Katalin: Településszerkezeti sajátosságok Kenderes–Kulis kora rézkori lelőhelyén: az elmúlt évtizedek kutatási eredményei
Kovács Katalin Településszerkezeti sajátosságok Kenderes-Kulis kora rézkori lelőhelyén: az elmúlt évtizedek kutatási eredményei Az utóbbi évek megnövekedett, leginkább beruházásokhoz kapcsolódó régészeti kutatásai mára már szinte teljesen háttérbe szorították a régebbi, múzeumok adattáraiban és raktáraiban található lelőhely információkat, holott ezek az adatok sokszor gazdagabb adatforrásnak bizonyulnak, mint a legújabb kutatások. Ilyen kisebb-nagyobb jelentőséggel bíró adattal számtalan lelőhelyről és korszakból rendelkezünk, melyek a múzeumokban dolgozó kollégák fáradhatatlan munkájának köszönhetően, az általuk elvégzett megelőző és leletmentő feltárásokból származnak. Ezen múzeumi régészek közé tartozik Tárnoki Judit, akinek több évtizedes lelkiismeretes munkája nélkül ma jóval kevesebbet tudnánk Jász- Nagykun-Szolnok megye régészeti történetéről. Munkája során a jelen tanulmányban közölt Kenderes-Kulis lelőhelyen is végzett feltárásokat, illetve nagy segítséget nyújtott a lelőhelyre vonatkozó múzeumi adattári adatok összegyűjtésében és értelmezésében. Ezek az információk további régészeti kutatásokkal kiegészítve lehetővé tették, hogy megismerjük egy, a régészeti kutatás szempontjából jelentősnek ítélhető, kora rézkori erődített település szerkezetét. Kenderes-Kulis lelőhely már régóta ismert a szakirodalomban, Bognár- Kutzián Ida a tiszapolgári kultúra összefoglaló munkájában a négy legfontosabb kora rézkori település feltárásai között említi. Az 1962-es feltárási eredmények közül a monográfiában közli a cölöpszerkezetes épület maradványát tartalmazó szelvényeket, illetve a temetkezésről rendelkezésre álló információkat, azonban a leletanyag, valamint a feltárás másik két szelvényében kiásott kettős kerítő árok kimaradt a kötetből.’Ezt követően a lelőhely évtizedekig kutatatlan maradt, mígnem egy útépítés kapcsán újabb feltárást végeztek a területen. A 2008-as munkálatok alatt, mely feltárás a település déli szélét érintette, megtalálták a kora rézkori település íves kerítő árkának egy részletét, azonban nyilvántartási okokból ezt az adatot nem kapcsolták Kenderes-Kulis lelőhelyhez, hanem egy másik, új lelőhely emlékeként dokumentálták. 2014-ben egy beruházáshoz kapcsolódó Előzetes régészeti dokumentáció miatt terepbejárást végeztünk Kisújszállás határában, ahol azonosítottunk egy kisebb kora rézkori lelőhelyet. Ezt követően a múzeumi adattári gyűjtés során sikerült kiderítenünk, hogy mind az általunk azonosított lelőhely, mind a 2008- ban feltárt kora rézkori lelőhelyrészlet a szakirodalomból már jól ismert Kenderes-Kulis tiszapolgári településsel egyezik meg. Az így már egy lelőhelyhez kapcsolódó feltárási adatokat és terepi megfigyeléseket térképre vittük és feldolgoztuk. A kapott eredmények felvetették annak lehetőségét, hogy egy körárokkal körbevett tiszapolgári településsel állunk szemben, melyből mindezideig csak párat ismerünk az Alföld területéről,1 2 ezért a kérdés tisztázása érdekében geofizikai vizsgálatot végeztünk a 1 BOGNÁR-KUTZIÁN Ida 1972.51., 165-166. 2 GYUCHA, Attila 2015.89-198.; GYUCHA, Attila et al. 2006.; GYUCHA Attila et al. 2007.; PARKINSON, William A. et al. 2002.; PARKINSON, William A. et al. 2004.; PARKINSON, William A. et al. 2010.; RACZKY, Pál-ANDERS, Alexandra 2012. 300-304.; SARRIS, Apostolos et al. 2004.; YERKES, Richard W. et al. 2007. lelőhelyen.3 A felmérés megalapozta sejtésünket: a mérések egy dupla körárokkal körbevett, kisméretű települést mutattak ki. A lelőhelyen folytatott kutatások részletes bemutatása Kenderes-Kulis lelőhely Kisújszállástól északra, a 4-es főút mellett található egy észak-déli irányú kisebb magasparton, melynek nyugati oldala alacsony, egykor vízjárta terület lehetett. A magaspart szélén egy, a környezetéből enyhén kiemelkedő kis domb helyezkedik el, amelyen a kora rézkori közösség megtelepedett (l.kép). 1. kép: Kenderes-Kulis lelőhely elhelyezkedése A lelőhelyet 1961-ben bolygatták meg földmunkák során, ekkor a kisebb dombon elhelyezkedő rézkori településen keresztül egy csatornát ástak ki, melynek két oldalán 3-3 m szélességben legyalulták a felszínt, körülbelül 30 cm vastagságban. A helyszínre kiszálló Csalog Zsolt gödrök és egyéb objektumok foltjait figyelte meg és összegyűjtötte egy szétdúlt sír maradványait, melyben egy tejesköcsög alakú edény, 4 korong alakú gyöngy és egy virágcserép alakú edény lehetett (4. kép 10,12). A munkások elmondása szerint egy további sírt is megbolygathattak, azonban erről nem sikerült több információt szereznie. 1962. évi kutatások Az előző évi megfigyelések alapján Csalog Zsolt feltárásokat végzett a lelőhelyen április 24. és május 4. között. A csatorna két oldalán egy-egy szelvényt nyitott meg, melyeket a későbbiekben kibővített, így a teljes feltárt terület 145 m2 nagyságot tett ki. 3 Itt szeretnék köszönetét mondani a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Lelőhelydiagnosztikai csoportjának, akik a lelőhely magnetométeres felmérését készítették. 55
