Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Néprajzi tanulmányok - Sári Zsolt: A magyar diaszpóra kutatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

TISICUM XXV. - NÉPRAJZI TANULMÁNYOK

1. kép. Bagu Balázs „burdos háza”. Vintondale, USA (Fotó: Kemecsi Lajos, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

tárgyak és egyes épületelemek Magyarországra szállítása megalapozta a speciális gyűjteményt. 2012 áprilisában megvásároltuk és Magyar- országra szállítottuk az úgynevezett vintondale-i „burdosház" valamint grocery és meat market berendezését.

2013 őszén folytattuk a kutatásokat - amelyben Bereczki Ibolya és Szi- gethy Zsófia vett részt a Skanzen részéről Balogh Balázzsal és Kemecsi Lajossal -, melynek eredményeként több száz tárgyat sikerült megszereznünk és hazaszállítanunk.

Vintondale a XX. század elején bányásztelepülés volt. A kutatás során az ehhez kapcsolódó interjúk mellett a foglalkozáshoz kötődő tárgyakat is sikerült megszerezni. Többek között ún. „turtlehut”, vagyis teknőspán- cél-keménységű bőr védősisak, az ehhez képest általánosabban elterjedt bányászsapka vagy bányászcsákány és robbanópatronos doboz, illetve bányász ételhordó került a múzeumba. Bagu Balázs, a kutatás középpontjában álló egykori magyar kivándorló nemcsak bányász volt, hanem egy ún. „burdos ház” tulajdonosa is. A „burdos ház”, vagyis a magyarosra ferdített „boarding house” egyfajta panzió volt, amelynek szobáiban a bányában dolgozó férfiak béreltek ágyat. Jellemző volt akkoriban, hogy egy családból a férfiak a gyors pénzszerzés reményében rövid időre tervezték az amerikai munkát, és a keresetből az óhazában maradó családjukat támogatták. Az egyedülálló férfiak ezért olyan munkát kerestek, mely nem járt tartós elkötelezettséggel (ilyen volt a bányászat), valamint a szállásigényeiket is minimálisra csökkentették. A műszakokban egymást váltó bányászok a burdos ház ágybérleteiben is egymást váltották. A házban egy asszony élt csak, a földszinten, ő tartotta rendben a szobákat, és mosta az ágyneműt. A ház földszintjén vegyesbolt és húsbolt is működött.

A gazdasági világválság hatására a bányászat rohamos hanyatlásnak indult, az 1920-as évek végén Vintondale-ben is megszűnt e tevékenység. A fő munkalehetőség megszűnésével a helyhez nem kötött emberek elhagyták a települést, mely így egyik napról a másikra elnéptelenedett, elszegényedett. A boltok nagy része, így a burdos ház vegyesboltja is bezárt. Mindez nagyon rövid idő alatt történt. A településen az azóta eltelt idő kevés nyomott hagyott, nem volt újabb felemelkedés, ami indokolta volna az üzlet újranyitását vagy átépítését. A közelmúltban szinte teljesen hiánytalanul megtalálható volt a bolt berendezése az 1920-as évek végi állapotban. így került elő a bolt adóskártya-tartója, benne a

kártyákkal, melyeket már soha nem hajtottak be. Az ezeken szereplő nevekről lehet következtetni a nemzetiségre, a táplálkozásra, az életmódra. A múzeumba került adóskártya-tartó restaurálása során találtuk meg Bagu Balázs képét, mely kép addig ismeretlen volt a kutatók számára! A boltból a múzeumba került számos tárgy, így például a pénztárgép, mérlegek, de a burdos ház ágyai és egy hintaszék is. A bolt berendezési tárgyai mellett megmaradtak a korabeli árukészlet nem romlandó darabjai is. Akkoriban olyan nagy számban éltek magyarok az államban, hogy számukra magyar nyelvű gramofonlemezeket (magyar nótákkal) és magyar nyelvű ponyvaregényeket is adtak ki, sőt egyes árucikkeket magyar felirattal árultak, pl. a Diana „sósborszesz”-t.

A Kárpátaljáról kivándorolt magyarok minden szempontból teljesen idegen környezetben találták magukat. Egyedül a táj jellege lehetett ismerős számukra. Otthonaikban olyan tárgyak is megjelentek, amik a magyar tárgykultúrából hiányoztak, de a századelő Amerikájában már megvoltak, így a kenyérpirító, a toastsütő is vagy a sztereó képnézegető.3

2. kép. Pénztárgép Bagu Balázs boltjából. Vintondale, USA (Fotó: Kemecsi Lajos, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

3 A tárgyi anyagot először 2015-ben időszaki kiállítás keretében mutattuk be a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. A Gyűjtőpontok. Új épületek és tárgyak 2010-2015 című kiállítás kurátora Sári Zsolt volt. A vintondale-i anyag összeállítását és az itt felhasznált szöveget Szigethy Zsófia készítette.

458