Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Néprajzi tanulmányok - Sári Zsolt: A magyar diaszpóra kutatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
SÁRI ZSOLT: A MAGYAR DIASZPÓRA KUTATÁSA A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN 3. kép. Adóscédula-tartó Bagu Balázs boltjából. Vintondale, USA (Fotó: Kemecsi Lajos, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012) ything Good to Eat ’ity and Service Miié St BéH 65 ff mm öac cohta ■: , ... • ‘ ■ - ' w pmt has m f - é fAkAMm or tm h«n £*£ «jwrAiss uv m WAmto, m». VMTUffÉp, PA. ■p*- •‘•jf&m*.uo wim'é ttWol ifo vejm m, : "Vi.- nf mm. HAS **w < hn> lAlC. EL4. kép. Csomagoló zacskó Bagu Balázs boltjából. Vintondale, USA (Fotó: Kemecsi Lajos, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012) A dél-amerikai diaszpóra kutatása a Skanzenben 2013-ban Sári Zsolt elkészítette a diaszpóra kutatás dél-amerikai magyarsághoz kapcsolódó második ütemének koncepcióját. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum az argentínai magyarság két csoportját kívánja vizsgálni, kutatni. A ma kb. 40-50 ezresre becsült argentínai magyar közösség három nagy emigrációs hullám eredményeként alakult ki. A kutatás két földrajzi egységre fókuszál: az argentínai magyarság háromnegyedét tömörítő Buenos Airesre és az észak-argentínai Chaco mezőgazdasági területére.4 A projekt legfőbb célja az argentínai magyar diaszpóra, azon belül is elsősorban a chaco-i magyarok közötti néprajzi alapkutatások elvégzése, egy kiválasztott épület felmérése, megszerzése és a hozzá kapcsolódó tárgyi anyag gyűjtése volt. A dél-amerikai magyar emigrációs hullám talán kevésbé ismert, mint az észak-amerikai. Emellett megállapíthatjuk, hogy az ezredfordulóig leginkább a brazíliai és argentínai magyarok kerültek előtérbe, ez utóbbiak közül a fővárosban, Buenos Airesben élő, összetett társadalmi és kulturális hátterű, illetve több migrációs hullámban érkező családok.5 Az argentínai magyarok tehát több hullámban érkeztek, az elsők még az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után (politikai okokból). Nem nagyszámú, de jelenlévő a XIX. század végi - XX. század eleji kivándorlási hullám során érkezők (gazdasági okokból), az első világháború idején, illetve közvetlenül utána (politikai és gazdasági okokból) létszáma. Jelentősebb a második világháború utáni három hullám: a negyvenötösök, a negyvennyolcasok és az ötvenhatosok (alapvetően politikai okokból).6 A chaco-i magyarok legnagyobb tömege a két világháború közötti időszakban érkezik meg, egy kisebb része már az I. világháború éveiben (1916-18) megjelenik. A motiváció egyrészt gazdasági, a jobb élet reményében indulnak útnak, másrészt viszont az elcsatolt területek fiatal férfijai az utódállamok hadseregébe való besorozástól való félelem miatt indulnak új hazát találni. A magyarok - de pontosabb, ha úgy fogalmazunk: Kárpát-medenceiek - tengerentúli kivándorlása elsősorban az Egyesült Államokat célozta meg. Ebben változás az I. világháború alatt, illetve után történt, amikor az USA szigorít bevándorlási politikáján, és ez késztet nagyobb tömegeket Kanada, illetve Dél-Amerika irányába.7 * 4 2014-ben szerveztük meg az első kutatóutat, Cseri Miklós és Sári Zsolt két hetet töltött az argentínai magyarok között, majd a második és harmadik ütemre 2016 tavaszán és őszén került sor. A kutatásunk szakértője Zsonda Márk néprajzkutató, aki a magyar állam Körösi Csorna programja keretében már több alkalommal töltött fél-fél évet a chaco-i magyarok között. A kapcsolatfelvételben Lukács Csaba újságíró működött közre. 5 Az első nagyobb összefoglalás: Kurucz László spanyol és magyar nyelven megjelent munkája, amelyben a felfedezők korától 1950-ig követi nyomon az argentínai magyarság történetét. KURUCZ László 1999.; Fontos összefoglaló az argentínai magyarok identitásáról Kovács Nóra munkája, aki azonban a Buenos Airesben élő és működő magyar közösségeket vizsgálta leginkább, kevesebb szót ejtve a vidéki, így a chaco-i magyarokról. KOVÁCS Nóra 2009. 6 A különböző migrációs hullámokról és azok definiálásról részletesen ír és elemzi Kovács Nóra. KOVÁCS Nóra 2009.34-51. 7 A nyugati migráció okait pontosan mutatja be Papp Z. Attila, amikor úgy fogalmaz: „7877 és 1913 között elsősorban gazdasági, egzisztenciális okokból közel 2 millió magyar állampolgár vándorolt ki a tengerentúlra. A kivándorlás mértéke valójában a 20. század első évtizedében csúcsosodott, ekkor mintegy egymillió ember vándorlását regisztrálták a különféle források, majd 459
