Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Néprajzi tanulmányok - Bartha Júlia: A juh a törökségi kultúrában
BARTHA JÚLIA: A JUH A TÖRÖKSÉGI KULTÚRÁBAN A juh a játékkultúrában A játékkultúra archaikus rétegébe tartoznak a csontjátékok. Közöttük is azok, melyek alakjába valamilyen állatot lehet belelátni. Főleg a szárnyasok, a lúd vagy a kacsa mellcsontjából készült játékok, a sertés, a marha, a juh és a kecske ízületi csontjaiból való állatfigurák, a csigolyacsontokból összerótt emberi formák. A felsoroltak közül kiváltképp az ízületi csontok, csigacsontok, az astragalosok sorolhatók a legrégebbi történeti rétegbe. Az ókori kínai és görög feljegyzések szóltak először az astragalos (a juh hátsó lábának bokaízületi csontja) játékokról. Flomérosz úgy említi Iliászában, hogy a görög fiatalok kedvenc szórakozása volt a juh vagy a kecske bokacsontjával való játék. A csontjátékok nagy valószínűséggel Keletről indultak, de hogy ki kinek adta át, követhetetlen és talán lényegtelen is. Fontos, hogy a csontocska és a hozzá kapcsolódó „kapójátékok” szabályrendszere, variánsai interetnikus kapcsolatokat hoztak létre, népeket, kultúrákat kötöttek össze. Amit a magyar népi kultúra csűdözés, bikázás, bitykőzés, pitykézés néven ismer, a mongol, a kazak, ujgur, a kumük, őszét és asik néven, az anatóliai török gyermekfolklórban is ismert, ma is játsszák. 7. Astragalos csontok Jóslásra és amulettként is használják az astragalos csontocskákat. Mivel olykor „megfúrják” a csontot, és ólmot öntenek bele, ezáltal megváltozik a súlypontja, és arra az oldalára esik, amelyik „kedvezőbb” sorsot jósol... (A szolnoki törökkori vár ásatási anyagában találtak a régészek ólmozott astragalos csontocskákat. Az ötven db lelet között több megfúrt csontocska is volt.12 A négyszállási temető jász anyagában is talált az ásató régész, Selmeczi László ilyen csontokat.)13 Utóbbi esetben, mivel sírmellékletként szerepelt a csont, valószínűleg amulettként óvta a halott másvilági útját. Az anatóliai törökök szintén használják jóslásra is a csontocskákat, a házasság kimenetelét jósolják vele, olykor „cinkelik”, hogy a kívánt oldalára essék, és jó házasságot jósoljon. A pásztorkultúrákban terjedt el játékszerként az astragalos, főként kapójátékok eszközeként. Igaz, a kapójátékokat kővel is játszották olykor, lásd a törökök „bes tas” - öt kő nevű nagyon népszerű kapójátékát. Olyan régi ez a játék, hogy már a hettiták is ismerték, sőt már 12 KOVÁCS Gyöngyi 1989.103. 13 BARTHA Júlia 1998.81. A temetkezési szokásokon kívül más, az emberélet fordulóihoz fűződő szokáscselekvésekben is jelen van a juháldozat, így a lakodalmas szokásokban is. Magam a kazakisztáni Merki városában a meszheti (ahiska) törököknél láttam, hogy mikor a menyasszony befogadására készült a násznép, a kapu előtt bárányt áldoztak, a vérével megkenték a menyasszony talpát és a ház bejárati ajtajának szemöldökfáját.11 6. Meszheti török menyasszony (Kazakisztán, 1998. A szerző fotója) 11 BARTHA Júlia 2013.119.; vö: uő 2006.129. 5. Kos formájú sírjel, oldalán munkaeszközökkel (Beyhan Karamagarali nyomán) 429
