Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Néprajzi tanulmányok - Bartha Júlia: A juh a törökségi kultúrában
TISICUM XXV. -NÉPRAJZI TANULMÁNYOK az őskori kultúrákban is meglehetett, hiszen a rézkori és korabronzkori régészeti leletek között is találtak ilyen csontocskákat. A kazak nemzeti játékok között első helyen áll a tokuz kumalak, a kilenc bogyó nevű játék, amit a juh vagy teve „bogyóival” játszanak a gyerekek, persze a nem pusztai gyerekek kővel helyettesítik a játékszert... Aligha van olyan ember szerte a világban, aki ne hallott volna még a „gökböri”, köpkári, Afganisztánban buzkasi, a kazakoknál „kökpar” a lovas ügyességi játék neve (a magyarországi Nagykunságon egykor „kekbere” néven ismerték). A játékot minden év tavaszán játszották, rendszerint egy hónapon át különböző helyszíneken. A lovakat felkészítik a játékra, hiszen nagy gyorsaságot, nagy energiát igénylő, valójában a harci edzést biztosító, amolyan felkészítő-karbantartó játékról van szó, mint a békeidőben játszott lovasjátékok, harci játékok mindegyike. A lovak kiválasztásánál a széles szügyű állatokat részesítik előnyben. Aki győzött, az a lova és természetesen a saját edzettsége révén közismert és elismert lett a közösségben. A vidékek egymás között versenyeket rendeztek. A játék során használt „játékszer” egy juh vagy kecskegida. Miután levágják az állatot, a belsőségeit kiszedik, és homokkal tömik ki. Egy-egy ilyen felkapkodni való állat 30-40 kg. Az kap pontot, aki a vágtató lóról felkapja a juhot, és magasra emeli... Elég vad, durva játék, sok sérüléssel jár.14 15 Pásztorünnepek A tavaszi ünnepek kapcsán szólnunk kell a legeltető gazdálkodással járó, nyári legelőkre menő kihajtásról, kiverésről, a „kog katimi” nevű ünnepről. A meleg nyári időszakban a fennsíkokra, hegyoldalakra hajtják az állatokat, és ott legeltetnek addig, amíg a beszorulás ideje el nem jön. Ez helyenként néhány hét eltolódást is jelenthet, hiszen Törökország keleti felében nem ritkák a háromezer méter feletti helyek, ahonnan hamarabb le kell hozni az állatokat. Qukorova és Igdir környékén szeptember végén, októberben, a délkeleten lévő Diyarbakír vidékén november 20. körül történik a behajtás. A kog katimi kb. húsz napon át tart. Sorozatos ünnepségeket szerveznek, mindenki részt vesz rajta, akinek valami köze van a nyájhoz: a gazdák, családjaikkal és a pásztorok családostól. A tánc, amit ilyenkor járnak, akoghalayiJ5 Az analógiás mágia szép példája Bilecik vidékén, hogy egy jó, továbbtenyésztésre kiszemelt kos hátára kislányt ültetnek, hogy a nyájban minél több jerke (nőstény) bárány szülessen. Ha fiúgyermek vagy a családnak eladósorban lévő lánya van, az első menyasszonyt ültetik a kos hátára, hogy kos bárány szülessen nagy számban. A néphit szerint, ha a nyáj előtt állapotos asszony halad el, abban az évben sok ikerellésre lehet számítani. A savakii (egy törzs Anatóliában) türkmének között szokás, hogy a tavaszi pásztorünnepen kislányt bújtatnak át a kos alatt, s abban az évben bő szaporulatra lehet számítani, sok jerke (nőstény) állat születik.16 A nyáj szaporulata természetesen nagy örömmel tölti el a pásztortársadalmat. A bőséget ünnepelni is szokás. Anatólia-szerte amolyan hálaünnepet tartanak, amit különféle módon neveznek: Saya, sayu, sayil, saya gezme, köge oyunu, kuzunun tüyii bitti...'7 A szaporulat megünneplése a kihajtást követő századik napon szokott lenni. Ez rendszerint június elejére vagy közepére esik. A pásztorok felkeresik 14 QAY, Abdülhalük 1990.101-102. 15 QAY, Abdülhalük 1990.105. 16 KUTLU, Muhtar 1987.123. 17 QAY, Abdülhalük 1990.105. az enyhelyeket, és sorra járják a sátrakat, miközben énekelnek. Minden sátorban ajándékot kapnak, aznap éjjel nagyot mulatnak. A juh a közmondásokban Természetes, hogy a folklór egyéb területein, így a proverbiumok terén is helyet kap a juh, hiszen az élet minden területére hatással van ez a kedves állat.18 Nézzük, miként szól a népi bölcsesség.- Fehér báránynak is lehet fekete fia...- A bátor bárányt nem győzheti le a farkas...- A kötött (döglött) oroszlánnal a bárány is játszódik...- Egy rossz toklyó...- A pásztor nélküli bárányt viszi a farkas...- Sok juhnak sok a báránya...- Ha a pásztor lóra ül, elfelejti istenét...- Tevén ülve nem lehet a juhnyáj közé hajtani...- Disznóból disznó, juhból juh...- Dédelgetett báránynak nagy a farka (kövér)...- A kosnak nem teher a szarva...- Juhnyáj nem lehet pásztor nélkül...- Birka a bárányát nem nyomja agyon...- A juhnak a farkára, legénynek a vállára (figyelnek)...- Árva bárányból nem lesz toklyó...- Döglött birka nem tejel...- A nyájtól elkóborolt bárányt felfalja a farkas...- Tejes (szopós) bárányt a nyájtól elválasztani nem lehet...- Élelmes (szemfüles) pásztor megpecsételi a farkas sorsát...- Eső után lovat vagy bárányt a napra tégy...- Bárány a farkassal, játék a karddal nem fér meg...- Bárány a nyájtól le nem válhat...- A nyájat nem őrző kutyának mi haszna? Állatábrázolás a népművészetben Az állatok ábrázolása évezredes szimbóluma az emberi kultúrának. Totemisztikus képzetekből erednek, vagy éppen törzsi, nemzetségi jelképek. Ősi örökségként napjainkig jellemző jó néhány olyan állatmotívum a népművészetben, amely a kosszarv formájára vezethető vissza. A szövéseken, kilimeken, nemezszőnyegek motívumain jól felismerhető díszítés a kosszarv minta, ami az erőt, a termékenységet hivatott biztosítani a háziak számára. Hogy mindez milyen nagy múltú tradíciója a kultúrának, elég utalni a Pazirik kurgán színes szőnyegmaradványaira, melyek Kr. e. 1000-től éltetik az eurázsiai állattartó kultúra kosszarv motívumait. A kosfej vagy a kosszarv mintája attól függően, hogy a szövés technikája miként módosult, szögletes vagy geometrikus ábrázolásban jelenik meg a szőnyegeken, a lakáskultúra különféle tárgyain. Ha Anatóliából kitekintünk a középázsiai törökség anyagi kultúrájára, azt láthatjuk, hogy az oguzok, avarok, kirgizek, kazakok, karakalpakok, csuvasok, bulgárok, türkmének - s bár nem török eredetűek, de a kurdok - népművészetében, díszítő stílusában is jelen van a kosszarv motívum. (Természetesen párhuzamait megtaláljuk a magyar népi díszítőművészetben is, gondoljunk a gyimesi 18 QAY, Abdülhalük 1990. 78. 430
