Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Bittner Bettina: A bedőlt falak néma falak? A lenyomatos paticsok vizsgálatának lehetőségei a késő neolitikumban az Alföldön
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET formájában használták fel a házak építésénél, hanem előtte iszapolták és kezelték. Megfigyelhető, hogy a kerámiakészítéshez hasonlóan az építőanyagként használt agyagot is szerves és szervetlen anyaggal so- ványították. Leggyakrabban nehezen bomló növényi rostos anyagot kevertek az agyaghoz, amely általában pelyva vagy szalma volt.16 Emellett szervetlen anyagok is megjelennek, mint a homok, apróra töredezett kagylóhéj, kerámia- és paticsdarabok is. A kagylóhéj és talán a homok esetében valószínű, hogy nem szándékosan került bele az agyagba. A paticstöredékeknél - ahogy a kerámia soványítása esetében is17 - is felvetődhet, hogy egy korábbi épület maradványait azért keverték az agyagba, hogy kontinuitást biztosítsanak a múlttal, vagyis az ősökkel. A Polgár-Csőszhalom és Polgár-Bosnyákdomb lelőhelyek paticsanya- gának vizsgálata során megfigyelhető volt, hogy aszerint adagolták a soványító anyagot az agyaghoz, hogy az épületen belül mely szerkezeti elem építésénél szándékoztak felhasználni. A padkák és tapasztott padlók esetében az iszapolt, tiszta agyag volt megfigyelhető (1. kép. C), a fal tapasztásokban már nagyobb mennyiségben figyelhető meg a pelyva és/vagy szalma alkalmazása (1. kép: B). Az épület födém részénél pedig erőteljesebben mutatkozik a szerves anyag használata az agyagban (1. kép: A), ami által egy könnyebb szerkezetű, de térfogatában nagyobb terjedelmű anyagot kaptak, melynek súlya kevésbé terhelhette az épület szerkezetét. Ez a paticsdarabok lemérésénél is megmutatkozik, ugyanis az azonos nagyságú, de eltérő soványítású töredékek esetében is egyértelműen megfogható a súlykülönbség, tehát tudatosan törekedhettek a födémszerkezet tehermentesítésére. Égetés Általánosan megfigyelhetőek a délkelet-európai neolitikus és rézkori tellek egymást követő rétegeiben a leégett házak omladékai, ami miatt M. Stevanovic először az agyag kora elnevezéssel, majd később az égett házak horizontja jelzővel illette az adott időszakot.18 Ebből az következett, hogy a kutatás sokáig egységes halmazként kezelte a házégetés jelenségét, amely időben és térben nagy területet fedett le. Azonban az „égett házak horizontja" nem egy kronológiailag vagy regionálisan homogén jelenség, hanem egy olyan cselekvés, amelyet az adott időszakban a különböző kultúrák a saját rendszerük szerint adoptáltak és alkalmaztak. Ezt a hipotézist fogadja el többek között John Chapman,19MirjanaStevanovic20 és RuthTringham is.21 A házégetésekkel kapcsolatban felvetődik a véletlen és a szándékosság kérdése is. Az egységes horizont mellett érvelők a tűzeseteket leginkább véletlen katasztrófaként értelmezték, amely végigsöpört az egész településen. Ez a feltevés azonban megdőlni látszik, ugyanis a kísérleti régészeti eredmények és megfigyelések22 alapján a legtöbb esetben tu16 A szalmát illetően felvetődhet a trágya - szarvasmarha, sertés - használata is, azonban ennek pontos megállapítása vékonycsiszolatos vizsgálatokat igényelne. 17 Az ősökhöz való kötődést a kerámiatechnológiai tradíció oldaláról Kreiter Attila foglalta össze kora- és középső bronzkori kerámia vizsgálata, illetve kultúrantropológiai példák alapján. KREITER Attila 2007.155-162. 18 STEFANOVIC, Mirjana 1997. 19 CHAPMAN, John 1999. 20 STEFANOVIC, Mirjana 1997. 21 TRINGHAM, Ruth 2000. 22 BRAMI, Maxime N. 2014.; COTIUGÄ, Vasile 2009.; GHEORGHIU, Dragos 1. kép: A patics soványítási variánsai. A - erősen pelyvás patics; B - közepesen pelyvás patics; C - tömör agyag datos és szándékos égetésről lehetett szó. Ennek hátterében pedig az lehet, hogy az egykori épületekben nem volt akkora mennyiségű éghető szerves anyag, illetve nem volt akkora hőhatás, ami biztosította volna az egész ház vagy házcsoport leégését. Természetes nem zárható ki, hogy esetenként nem fordult elő véletlen ház kigyulladás, azonban nem ez lehetett az általános. 2009.; SZEVERÉNYI Vajk 2013. 34
