Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Bittner Bettina: A bedőlt falak néma falak? A lenyomatos paticsok vizsgálatának lehetőségei a késő neolitikumban az Alföldön
BITTNER BETTINA: A BEDŐLT FALAK NÉMA FALAK? A LENYOMATOS PATICSOK VIZSGÁLATÁNAK LEHETŐSÉGEI A KÉSŐ NEOLITIKÜMBAN AZ ALFÖLDÖN ____________________ A kísérleti házégetések eredményei arra utalnak, hogy az egykori közösségek a felgyújtandó épületet éghető anyaggal rakták tele, illetve egyes esetben átlyukasztották az épületek falát, hogy biztosítsák a tűz oxigénellátását. A kísérleti házégetések során az egyik esetben 6 tonna fát és még további 150 kg pelyvát,23 egy másik égetésnél pedig 16 köbméter fát24 helyeztek el az épületen belül, illetve külső oldala mentén ahhoz, hogy az adott épület teljesen leégjen. Tehát tudatos, átgondolt és irányított cselekedet ismerhető fel a házégetésekben.25Ezt támasztja alá többek között a paticsok megtartása és a színe. A kísérleti régészeti megfigyelések szerint az agyag az égetés során aszerint változtatja színét, hogy mekkora hőhatásnak van kitéve. Ez nagyjából a következőképpen alakul: 600 fokon világosbarna, 800 foknál világos rózsaszín, világos lazac színű, 900 foknál lazac-rózsaszín, 1100 foknál szürkéssárga, 1175 foknál sárgászöld színt ér el. A vitrifikálás az 1175 fokot meghaladó hőnél kezdődik meg.26 Ekkora hőhatás abban az esetben érhető el, ha elég mennyiségű éghető anyag és feltétel biztosított a tűz számára. Feltételezhetően az egykori házakban, az életteret adó helyiségekben nem halmoztak fel annyi éghető szerves anyagot, amely egy esetleges tűzvész esetén ekkora hőfokot elért volna. A lenyomatos paticsok értelmezése és a technikai megoldások A fenti adatok mellett a lenyomatos paticsokból a szerkezeti elemek negatív lenyomatainak vizsgálatával az egykori technikai megoldásokra következtethetünk. Megfigyeléseimet az eddig megvizsgált Polgár- Csőszhalom és Polgár-Bosnyákdomb lelőhelyekről származó 1120 darab lenyomatos patics alapján fogalmaztam meg.27 A lenyomatok formája alapján két főcsoport különíthető el, mégpedig az ívelt, és a lapos felületű lenyomat. Előbbi csoportba a vessző-, gally-, ág- és rönklenyomatok, míg az utóbbiba a hasított felületű gerenda- és léclenyomatok tartoznak. Az íves lenyomatok esetében a következő mérettartományok különböztethetőek meg: vessző- (0,1-0,5 cm), gally- (0,6-1 cm), ág- (1,1-12 cm), rönklenyomat (12 cm felett), míg a hasított felületű faagyag szélessége nem határolható be ennyire pontosan. Ennek az a magyarázata, hogy a hasításra szánt rönkök szélessége eltérő, pár cm szélestől a 15-20 cm szélességig is terjedhet, illetve legtöbbször nem marad meg a hasított fa negatív lenyomata teljes szélességében a több részre tört paticsdarabokon. 23 CAVALLI, Fabio-GHEORGHIU, Dragos 2008.40-41. 24 COTIUGÄ, Vasile 2009. 25 A szándékos égetésre jó példa a törökországi A§agi Pínar kora neolitikus rétegében - Kr. e. 5750-5550 - feltárt, ívesen futó, többhelységes épület(együttes). Ha az épület véletlenül gyulladt volna ki, akkor nem éghetett volna le az egész, mert a tűz terjedését befolyásolhatja a széljárás és az épületben lévő éghető anyagok mennyisége. Emellett a feltárás során az épület melletti utcarészen nem találtak égésnyomokat, ami a véletlen tűzesetet kizárja. Az épület minden helysége egységesen és jól kiégett, ami egy baleset folytán keletkezett tűzesetnél nem valósulhatott volna meg, hiszen életszerűen nem ugyanannyi gyúlékony anyag van egy épület különböző helyiségeiben. ÖZDOÖAN, Eylem 2011. Fig. 2; 3. 26 BÁRZU, Ligia 1985.83. 27 Doktori dolgozatom alapját képező lenyomatos patics anyagvizsgálata még folyamatban van, az 1120 darab nem a végleges darabszám, így a későbbiekben újabb megfigyelések is várhatók. Jelen tanulmányban az eddig elvégzett vizsgálatok előzetes eredményei szerepelnek. A legnagyobb mennyiségben általában a szövött sövényfal lenyomatai találhatóak meg, aminek magyarázata, hogy az épületek szerves anyagból készült vázán belül a legnagyobb felületet a falszakaszok tették ki. Ezeknél a faltöredékeknél megfigyelhető, hogy a fonásra használt, egymás mellett futó vesszők, gallyak és vékonyabb ágak szélessége a maguk típusán belül többnyire azonos mérettartományba esett (nagyjából azonos átmérőjű). (2, 3. kép)k sövényfal készítésénél törekedtek a hasonló mérettartományba eső vesszők, gallyak és ágak használatára. Egyszerre többnyire csak két típust használtak, azaz vesszőt gallyal, vesszőt ággal, vagy gallyat ággal. A sövényfal lenyomatait őrző egyes darabokon megfigyelhető, hogy az agyagot az egyik oldalról tapasztották fel, ami a rések között átnyomódott, majd a kimeneti oldalon ráhajtották a vesszőkre/gallyakra/ágakra. 2. kép: Polgár-Csőszhalom - Sövényfal lenyomata (str. 957) 3. kép: Polgár-Csőszhalom - Sövényfal lenyomata (str. 1028) Szintén gyakori lenyomattípusnak számít, amikor kettő vagy három, azonos irányba futó áglenyomat van szorosan vagy pár centiméternyire egymás mellett. Ennek két magyarázata lehet. Az egyik, hogy ezek a töredékek a sövényfal vázát adó karósor alsó vagy felső részéről származnak, amelyet nem fontak be vesszővel, vagy pedig a sövényfal helyett csak a karósor alkotta az adott falszakasz vázát, amelyre a tapasztás került. Ez utóbbi megoldás a népi építészetben is ismert, a favázas karóközös sárfal28 szerkezetéhez hasonló lehetett. (4. kép) Azok a hasított, lapos deszkák, amelyek több egymás mellett párhuzamosan futó gallyal, ággal merőlegesen vagy átlósan futottak, az ún. fali szélrács vagy a hosszkötés funkcióját láthatták el. (5. kép) A szélrács vagy hosszkötés alkalmazásával a szerkezetre nehezedő terhet lehetett megosztani, illetve a tartószerkezet merevségét tudták ezáltal növelni. A paticsok döntő hányadán olyan lenyomatok találhatóak, amelyeken az egyes elemek egymás mellett, átlósan vagy egymáshoz viszonyítva 28 BALASSA Iván 1997.109. 35
