Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Tudománytörténet - Székely Zsolt: Adalékok a szilágypéri (Pir, Szatmár megye, Románia) régészeti ásatások történetéhez
TISICUM XXV. - TUDOMÁNYTÖRTÉNET Azt hiszem, Károly Zoltán már említette, hogy mi is hasonló dologra készültünk. Nagykároly közelében, Szilágypéren u. i. az elmúlt évben járt egy ismerősünk, aki hallotta, hogy az ottani „vár” nevű helyről néhány bronzkori cserepet hoztak be Tasnádra. Kiment oda és a következőket találta: Egy Ördögh16 nevű meglehetősen képzetlen dilettáns „történész” turkál- gat az Ér által körülvett „Vár” nevű emelkedésen. Ez a pasas rengeteg cserepet, teljes edényt, agancseszközöket stb. talált a nevezett helyen, ahol ő inkább egy régi vár nyomait illetve kincseit remélte felfedezni. Sírokat is bolygatott meg. Hozzánk beküldte azokat a darabokat (sajnos nem mind, az ép edényeket megtartotta), amiket onnan, az ő bevallása szerint k.b. 1-2 négyzetméter területről cca 25-30 cm mélységből szedett ki. (A beküldő a mi ismerősünk: Szász Károly levéltár igazgató (Nagy)l/áradról.) Eljött hozzánk Ördögh is, hozott néhány gyönyörűen megmunkált csonteszközt, meg bögréket - eladásra. Persze semmit át nem vettünk, sőt igyekeztem megijeszteni (már amennyire én ijesztgetni tudok), hogy törvénybe ütköző dolgokat cselekszik, és megmagyaráztam neki, hogy számunkra egyes darabok teljesen értéktelenek, nem vehetünk meg belőlük semmit, de mi magunk ki fogunk menni Pír-be és utána nézünk a dolognak. Egyidejűleg értesítettük a Néptanácsot is, hogy tiltsa meg, hogy ott bárki is turkálgassa a földet, amíg tőlünk valaki ki nem megy. A Néptanács valóban érdeklődik is az ügy iránt, állandóan összeköttetésben állunk velük és a fisát nagyon ügyesen meg is csinálták, még térképet is adtak hozzá (amit persze megtartok magunknak). Zoltán valami olyasmit említett nekem, hogy maga esetleg hajlandó volna segítségünkre jönni, hogy megoldhassuk ezt a problémát. Mi ugyan kértük hivatalosan a kolozsváriakat, hogy küldjenek valakit, azonban nem bíztattak. Most a bukaresti központ is hozzájuk utasított, azonban semmi választ nem kaptunk. A munkálatokkal nem lehet őszig várni, mert ha megkezdődik a nagy monszun, az említett helyre lehetetlen lesz kijutni, olyan mocsaras, lápos vidék veszi körül. Egy hónapja értesített a Néptanács, hogy a víz lement és a hely megközelíthető. Most az a kérdés, hogy lehetne nyélbe ütni az ásatást? Milyen anyagi alapból, kérjünk-e az A§ezámintele,7-től külön szubvenciót erre a célra? Mik a Maga feltételei? Mi a hivatalos formája a munka engedélyezésének, vagy csináljuk csak szépen csendben? Félek, nagyon sokáig nem tudjuk a lelkesedést tartani a Néptanácsban, pedig ők sok segítséget nyújthatnak, ami a munkaerőt illeti. Látja, milyen tájékozatlan vagyok ezekben a kérdésekben, de mentségemre legyen, hogy soha ilyen munkához nem fogtunk még hozzá, pláné én egyedül. Ha nem ígérkeznék a lelet olyan gazdagnak, talán vissza is riadnék tőle, vagy nem mernék hozzá sem fogni. így azonban vétek volna elhanyagolni a kérdést, és nagyon-nagyon szeretném, ha foglalkoznék vele, hiszen magán kívül nem is tudom, kihez fordulhatnék. Remélem nem haragszik, hogy még ezzel is terhelem, tudom mennyire elfoglalt ember. -Küldöm a rajzokat is a nálunk lévő cserepekről, eredeti nagyságban rajzoltam. Iszapolásukra, égetésükre nézve nem tudok felvilágosításokkal szolgálni, miután nem szakmám, remélem, erre nézve sokat tanulhatok Magától. - A 12/b rajz a 12/a-nak belső oldala, úgyszintén a 26/a a 26-osnak. A 39-es egy csákány öntőmintájának töredéke, a belső oldalon mintha egy csákány fokának negatívja lenne. 16 EÖRDÖGH Jenő szilágypéri lakos. 17 Directia Generálé a Asezámintelor Culturale (Kulturális Intézmények Főigazgatósága). A múlt század '50-es éveiben, a Román Népköztársaság Kultúr Minisztériuma keretében ez az igazgatóság irányította a kultúrintézményeket. (Kb. 'h szeres kicsinyítés.) Azt hiszem, csillámpalából készült, vagy az is van benne. Kaptunk még néhány csontdarabot, egy egészen kicsiny, pontsorral díszített csonteszköztöredéket, stb. Kérem, értesítsen, mi a véleménye a leletről, és mi lenne az én tennivalóm? Milyen lépéseket tegyek mindezek érdekében? Hogy vannak egyébként? Zsófika mit csinál?16 Az enyém nagyon beteg volt, öt hétig feküdt súlyos mellhártyagyulladással, izzadmánnyal kombinálva. Nem tudom leírni, milyen megpróbáltatás volt részemre is ez a betegség, a legnehezebb munkaidőben a műemlékekkel. Állandóan agyhártyagyulladástól rettegtünk, a gyerek három hétig jóformán nem is tudott magáról, mire jobban lett volna, kanyarót kapott, és az újra visz- szanyomta. Sajnos, a fertőzés tuberkulotikus természetű volt, tekintve, hogy az óvodában még egy hasonló eset akadt, csak arra gyanakszunk, hogy ott szedte fel. Mostanáig kapta a Streptomicin-t, Remifon-t, P. A. S. -t, vitaminokat és egyéb erősítőket. Ma már jól van, nem győzzük etetni, csak (miután őt sikerült teljesen „sterillé” tenni) állandóan újabb fertőzéstől félünk. Szegénykét nem engedem most még pajtások közé sem, nehogy valakitől újra felszedjen valamit. Bizony, ez elmaradhatott volna. Tulajdonképpen ő volt a fő oka, hogy nem tudtam előbb írni. - Remélem, a kicsi Zsófi jól van, nő és erősödik, és ásatásokat végez a homokban. Feleségének, kérem, adja át üdvözletemet. A kicsit csókolom. Nagyon várom a válaszát, és addig is sok szívélyes üdvözletét küldök Magának és az egész múzeumnak. Nagybánya, 1953. Június 27. Dr. Kovács Zoltánná” A második levél hat évvel később, 1959 novemberében íródott. Öt éve befejeződtek a szilágypéri ásatások, és elkezdődött a leletanyag feldolgozása. A kor legnevesebb szakemberét, a jászvásári Olga Necrasovot kérték meg a temető csontanyagának antropológiai elemzésére. A levél hangneméből kitűnik, hogy az igazgató, immár több évi tapasztalattal, otthon van a kor legjelentősebb régészeinek, múzeumi szakembereinek társaságában. Gondolunk itt Ion Nestor professzorra, aki Vasile Párvan után a legjelesebb román régész és a modern román régésziskola megteremtője volt, valamint Vladimir Dumitrescu neves régészre. Dr. Székely Zoltán több évtizeden keresztül dolgozott Nestor professzorral. A levélből továbbá kitűnik, hogy a múzeumi munkatársak komoly anyagi gondokkal küzdöttek, alacsony bérezésükből még egy szerény nyaralásra sem tellett. „Nagybánya, 1959. nov. 7. Kedves Zoltán! A napokban kaptam levelet Olga Necrasovtól,18 19 aki a pir-i antropológiai leletek feldolgozását szeretné a Materiale ?/ cercetári20 Vili. kötetében közölni egy 5-6 oldalas régészeti kiegészítéssel (a dolgot megtárgyalta 18 Utalás Székely Zoltán lányára, Székely Zsófiára, aki akkor két éves volt. 19 NECRASOV, Olga (Szentpétervár, 1910. szept. 1. - Jászvásár/lasi, 2000. okt. 3.). Orosz származású román antropológus, a Román Tudományos Akadémia rendes tagja. 20 Materiale §i Cercetári Arheologice. 328
