Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A Nagykunság térségének településviszonyai a X–XI. században
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET Egy ezen a vidéken álló kora Árpád-kori templomra vonatkozó adat található krónikáinkban, az 1074. évi kemeji csata leírásában. Salamon király, miután átkelt a befagyott Tiszán a folyó bal partjára, a Géza herceggel vívott csata előtt Nagy fiának az egyházánál öltötte fel fegyverzetét.94 95 Ez az elnevezés a templom XI. századi alapítójának nevét őrizte meg, sajnálatos, hogy erre az egyházra vagy egyházas helyre nem maradt fenn más forrásadat, és helynévként sincs nyoma. A templom a csata helyéhez közel lehetett, Heves vármegye tiszántúli területének, Kemejnek az északi részén, a mai Abádszalók, Nagyiván, Karcag és Kunhegyes közötti térségben (5. kép).96 A kora Árpád-kori falusi templomokra, a plébánia-hálózat kiépítésének kezdeteire többnyire csak későbbi adatokból tudunk visszakövetkeztetni. Az egri püspökség Szent László által adományozott birtokainak 1261. évi összeírásában szerepel többek között Keveegyház és Nácsaegyház. Az ilyen típusú, -egyház, -egyháza utótagú településnevek többnyire a tatárjárás idején elpusztult templomos falvakat jelölnek.96 A korai, XI. századi adományozás miatt feltehető, hogy az említett településeknek már jóval a tatárjárás előtt volt templomuk. A fenti, Árpád-kori templom meglétére utaló helynévtípus még számos esetben előfordul a XIV-XV. századi forrásokban, de természetesen régészeti kutatás nélkül nincs támpontunk az illető templomok építési korára. Egy másik helynévtípus - a templom titulusából, szentek nevéből képzett helységnév - elpusztult Árpád-kori templomos falvak nevét őrizte meg, pl. Szentágota és Szentgergely Karcag határában, Szentpéter Kunszentmárton határában, maga Szentmárton (Kunszentmárton). Az ilyen típusú helynevek keletkezését általában a XII. század közepe utánra teszik, és a XIII-XIV. századi helynévadásra tartják jellemzőnek,97 maga a település és egyháza azonban lehet korábbi is. Az alábbiakban felsoroljuk azokat az okleveles adatokból ismert patrocíniumokat, amelyek valószínűleg Árpád-kori, a tatárjárás előtt létesült egyházra vonatkoznak: Szent András, 1297 - Szentandrás (Békésszentandrás)98 99 Szent Péter, 1299,1339 - Tenyő, Tenyőmonostora" Szent Péter mártír, 1326 - Nácsaegyháza100 Szent László, 1333 - Istvánháza, korábbi nevén Pócs101 Szent Fábián és Sebestyén vértanúk, 1389 - Fábiánsebestyén102 Szent Mihály arkangyal, 1405 - Kenderes, korábbi nevén Kér, Kéregyháza103 94 ,/exapudecclesiamfiliiNogarmavitse" SRH1.383.; KÉPES KRÓNIKA 1986. 146. Bollók János fordítása szerint ez „Nagy fiának az egyházában” történt. KÉPES KRÓNIKA 2004.76. Geréb József fordítása ezt a helymeghatározást helységnévként fogta fel: „a király Nagyfiaegyházánál öltözött fegyverbe” KÉPES KRÓNIKA 1964.130-131. 95 Pauler Gyula feltételezte, hogy Nagyfia-egyháza a mai Kápolnás pusztával lenne azonos. Arra azonban egyelőre nincs adatunk, hogy a késő középkori Kápolnás falu templomának volt kora Árpád-kori előzménye. PAULER Gyula 1899.1.124. 96 GYÖRFFY György 1961.35-37. 97 MEZŐ András 1996.232-235. 98 GYÖRFFY György 1963-1998.1.506,513.; BENEDEK Gyula 2001.11-16. 99 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 266-267.; BENEDEK Gyula 2011.27-30,33-35. 100 BENEDEK Gyula 1999.232-233.; BENEDEK Gyula 2004b. 35-39. 101 BENEDEK Gyula 2000b. 15-17.;.BENEDEK Gyula 2002.13-14. 102 GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 511.; MÁLYUSZ Elemér-BORSA Iván 1951-2001.1.983. sz.; BENEDEK Gyula 1999.242-243. 103 GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 540-548. Kun birtokosai 1352 után építették, kutatása során azonban kiderült, hogy valójában egy akkor romosán álló román kori templomot építettek újjá. KORMOS László 1987.9-11. A felsoroltak közül XI-XII. századi alapítású lehet a két Szent Péter egyház (Tenyőmonostora, Nácsaegyháza), és mind patrocíniuma, mind a település X. századi eredete alapján feltételezhető, hogy a kenderesi Szent Mihály arkangyal templom is kora Árpád-kori. A korai templomok kérdésében és általában az Árpád-kori templomépítészet kutatásában lényegesen akkor bővülhetnének ismereteink, ha ezen a vidéken is megvalósulna egyszer egy ahhoz hasonló régészeti kutatási program, mint amilyen Pest megyében vagy Békés megyében megtörtént.104 Egyrészt fontos lenne kartográfiai és régészeti topográfiai módszerekkel felkutatni a középkori templomállomány még fellelhető maradványait, másrészt egyes lelőhelyeken ásatásra is szükség lenne az alaprajzi típus, az építési és pusztulási kor, valamint a templom és a körülötte levő temető viszonyának tisztázása végett. Az elpusztult késő középkori falvak templomainak feltárása során is napvilágra kerülhet Árpád-kori periódus, mint ahogy ez Karcag-Orgondaszentmiklóson és Karcag-Asszonyszálláson is megtörtént: mindkét kun szállás Árpád-kori előzményének a tatárjárás előtt épült, egyenes szentélyzáródású temploma volt.105 Magunk Kisújszállás-Konta-dűlőben végeztünk leletmentő ásatást 1983-ban egy Árpád-kori falu homokbányászással megbolygatott és nagyrészt elpusztított templom körüli temetőjében. A lelőhelyet még az 1963-ban végzett terepbejárásunk során találtuk meg a Bodzás-ér nagy, hurokszerű kanyarulatánál. Az Árpád-kori település nyomai az ér északi partján két, párhuzamos sávban húzódnak: az 1000x100-120 m-es sáv keleti harmadánál található a templom helye, eredetileg a környezeténél kb. 1 m-rel magasabb kiemelkedésen; mintegy 50-100 m-re 400- 500x100-120 m-es telepnyomok figyelhetők meg (Kisújszállás 16/a. és 16/b. lelőhely) (6. kép). Első terepbejárásunk idején a templomból származó téglatöredékek és az elpusztult sírok embercsontjai a szántásban 30-40 m átmérőjű felületen szóródtak szét. A téglából épült templom alapfalait az idők folyamán egészen az alapozásárkok aljáig kiszedték, az árkok oldalát is beásások bolygatták meg, így alaprajzi megfigyeléseket csak az alapárkok legalján, az egykori épület nyugati részén lehetett tenni. A templom nyugati végének szélessége 5,80 m volt. A templom és a település feltehetőleg a tatárjárás idején pusztult el. Az I. (Szent) László király pénzeivel keltezett temetőt a templom felépülése után nyitották, az alapozásárkok ugyanis egyetlen sírt sem bolygattak meg.106 104 TARI Edit 2000.; SZATMÁRI Imre 2005. 105 SELMECZI László 2011.258., 154. kép.; SELMECZI László 2013a. 52. 106 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986. 126-127.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1987.16-17. A veszélyeztetett lelőhelyet 1980-ban, a földmunkák kezdetekor Zsoldos István, a helytörténeti gyűjtemény vezetője jelentette be a szolnoki Damjanich János Múzeumnak azzal, hogy egy román kori templom alapfalai kerültek elő. Megfigyelései szerint ugyanis a gépekkel legyalult területen a kevert homokos föld elszíneződése egy félköríves záródású épületet sejtetett. A munkát a Nagykun MGTSZ leállította, a homokbánya munkagödrét a jelzett helytől délre mintegy 20 m-re nyitották meg, ahol viszont a templom körüli temető számos sírját pusztították el. A legyalult területen 1980 és 1982 között szántóföldi művelés folyt, ami tovább pusztította a régészeti rétegeket. A szolnoki múzeumból ezen időszak alatt senki nem járt a lelőhelyen. Kisújszállási terepbejárásom idején, 1982-ben szereztem tudomást a lelőhely pusztulásáról, és mivel a leletmentésre munkahelyem, a Magyar Nemzeti Múzeum nem tudott ásatási keretet biztosítani, végül is a kisújszállási Városi Tanács anyagi támogatásával végezhettük el a feltárást. A rendelkezésre álló rövid idő alatt a homokbánya partfalának mentén tártuk fel a temető leginkább veszélyeztetett részét, 64 sírt, valamint a templom nyugati felének kiszedett alapárkait. A Zsoldos István által észlelt, alapfalakra utaló elszíneződés a régészeti feltárás során már nem látszódott. 258
