Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A Nagykunság térségének településviszonyai a X–XI. században

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: A NAGYKUNSÁG TÉRSÉGÉNEK TELEPÜLÉSVISZONYAI A X-XI. SZÁZADBAN

6. kép: Kisújszállás-Konta-dűlő 16. lelőhely helyszínrajza (a szerző rajza)

Az ismertetett lelőhely volt a Kisújszállás határában térképezett 25 Árpád-kori település közül a legnagyobb kiterjedésű (15-18 hektár). A felszíni nyomok alapján soros rendszerű településről van szó, lehetséges, hogy utcával is számolhatunk. Az ér déli partján is megfigyeltünk Árpád-kori településnyomokat mintegy 800 m hosszan (16/d. lelőhely), ez bizonyára ugyanennek a falunak volt része a víz másik partján. A településtörténeti kutatás az ilyen típusú, ún. vízkétparti településeket a megtelepedés korára jellemzőnek tartja.107 A felszínen gyűjtött leletanyag viszonylag egyöntetű, főként a település utolsó, XIII. századi korszakából származik, ezért azt nehéz lenne megmondani, hogy a megtelepedés korában, a XI. század második felében milyen volt a falu kiterjedése. A Túrkeve határában végzett régészeti topográfiai kutatások során néhány Árpád-kori falu területén kis mennyiségben X-XI. századi edénytöredékek is előkerültek (Túrkeve 31. lelőhely, Nagy-Kaba és 78. lelőhely, Túrkeddi).108 A XI. századi birtokadományozásokról szóló írott források azt jelzik, hogy a Tisza mentén és a Berettyó alsó folyásánál viszonylag korán kialakult az állandó falvak rendszere.109

Hasonló következtetést vonhatunk le a Kengyel község határában, a Kengyel víz - lefűződött régi Tisza-meder - mentén 1982 és 1987 között végzett intenzív régészeti terepbejárások eredményeiből. A térképen rögzített húsz középkori lelőhely többsége Árpád-kori, közülük néhány bizonyára már a XI. században is fennállt (2., 4., 15. sz. lelőhely). Az Árpád-kori települések egy-két km-re vannak egymástól.110 * Mivel Pél 1075. évi határjárása ugyanezt a területet, a Kengyel

107 SZABÓ István 1969.144-145.; MAKSAY Ferenc 1971.33., 47.

108 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1992. 60., 71., 90., 91.

109 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1992. 79., 89., 91.; JANKOVICH B. Dénes- MAKKAY János-SZŐKE Béla Miklós 1989.190-191.

110 CSEH János-TÓTH József 1987.28-34., 43., 1. kép; LASZLOVSZKY József

1986.18.

■.X.Xg.JgyS

£ **SEr*'

£

t y

'A«

^ &-J.

17 '

t V

$

' &

í/

...

^ \

. \L,

t>í^e

‘ÍXt.&jjb/r

\

• A ij ,y unitit1

sT V 71 :

/'drt/n

■1

7

1

y

\

■ -A!

7. kép: Kisújszállás nyugati része a Bodzás-érrel és az ér nagy kanyarulatán keresztül vezető út ábrázolásával egy 1820-ban készült kéziratos térképen (Ismeretlen szerző: Nagy Kunságban feküvő Kisújjszállás M. Városának rajzolatja. Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára T. 86.)

víz környékét érintette, lehetséges, hogy egyes Árpád-kori lelőhelyek azonosíthatók az oklevélben említett valamelyik faluval.111 A középkori úthálózat gerincét képező főútvonalak már az Árpád-kor elején kialakultak, a száraz hátságon haladtak keresztül, vagy követték az erek kanyarulatait és a vizenyős rétek szegélyét. A fő kereskedelmi utak a réveket és a vámos helyeket kötötték össze (4. kép).112 Térségünkben a Tiszán a legfontosabb átkelők Abádnál, Roffnál és Szolnoknál a Millérnél, valamint Varsánnyal szemben, a Tisza jobb parti Várkonynál voltak.113 A Szolnoktól Debrecen felé tartó főútvonal érintette a Fegyvernek melletti vámhelyet, Bánhalmánál keresztezte a Kákát (régi nevén Zaka) folyót, áthaladt Kákát falun (a későbbi Kunhegyesen), innen északkelet felé haladva Inevásárán és Őrsön (Tiszaörs) keresztül érte el a

111 SELMECZI László 2013b. 364-365.

112 Az itt közölt, a régi vízrajzi viszonyok rekonstrukcióján alapuló térkép szerkesztéséhez a következő műveket használtam fel: GYÖRFFY György 1963-1998. I., III. térképmellékletek (Békés, Borsod, Csongrád, Heves megye); BÁLLÁ Antal 1793.; BLAZOVICH László 2002. térképmelléklet; a Nagykunság Györffy György által rekonstruált, a Néptudományi Intézetben készített régi vízrajzi térképe (1948, kézirat). Mind a folyókanyarok, mind a régi utak helyes vonalvezetésében értékes tanácsokat kaptam Kertész Róbert kollégámtól, akinek ez úton is hálásan köszönöm a segítségét.

113 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 56.; BLAZOVICH László 2002.48-50. Téli időszakban a befagyott Tiszán is át lehetett kelni, valamelyik rév közelében, ahogy a magyar krónika leírása szerint az 1074. február 26-i kemeji csata előtt és után Salamon király (Thoroyd), illetve Géza herceg (Cothoyd) ezt különböző helyeken megtette. SRH I. 384., 386.; Képes Krónika 1986. 145-148., 341., 418. és 421. j.; Képes Krónika 2004. 76-78., 203., 504. j.; PAULER Gyula 1899.1.124-125., 249. j.

259