Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A Nagykunság térségének településviszonyai a X–XI. században
PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: A NAGYKUNSÁG TÉRSÉGÉNEK TELEPÜLÉSVISZONYAI A X-XI. SZÁZADBAN szerepel, a XIII. század közepe táján a Geregye nembelieké volt, magszakadás folytán került más családok birtokába.77 1292-ben Örs keleti szomszédságában a Hontpázmány nembelieknek volt földje.78 A XIII. század első felében hevesújvári várnépek laktak Zakán, Kéren (Kenderes), Fegyverneken és Ecsegen.79 A garamszentbenedeki apátság Pél vagy Pelő nevű birtokának északi részén az apátsági falu a szolnoki várnépek falujával volt szomszédos.80 A tatárjárás utáni kun szállásterület kiterjedt voltából jelentős királyi birtokokra lehet következtetni, hiszen a kunokat nagyrészt ilyen vidékekre telepítették. Az Árpád-korban a későbbi Nagykunság északi része Heves vármegyéhez tartozott, amely a Tisza bal parti részekre is kiterjedt, egészen a Túr (Berettyó) folyóig. Az államszervezés idején jött létre két különálló tömbben Újvár megye, amelynek egyik része Abaúj volt, a másik része Heves. A XIII. század elejétől Heves önállóan kezdett működni, de a Hevesújvár és Újvár elnevezést még egy ideig használták.81 Vidékünk déli és délnyugati részét az Újvárnál később megszervezett Szolnok vármegyéhez, a Körösök torkolatvidékét pedig Csongrád vármegyéhez számították.82 Heves és Szolnok (Külső-Szolnok) vármegye a Túr folyónál és a Hármas- Körösnél Békés vármegyével volt szomszédos. Heves vármegye tiszántúli részét nevezték kemeji részeknek, egyúttal ez volt a neve az egri püspökség alá tartozó, erre a területre kiterjedő kemeji főesperességnek. Az Árpád-kor folyamán az egyházi igazgatás mindvégig használja ezt az elnevezést, amelynek eredete homályos, mivel nem ismerjük az egykori Kemej helységet, amelyről a főesperesség a nevét kapta. Györffy György véleménye szerint ez egy korai, kisebb várkörzet elnevezése lehetett, amely egy fejedelmi udvarház körül szerveződött, s a későbbiekben nem vált ispánsággá, hanem beolvadt a vármegyébe. Ilyen típusú fejlődés több esperesség esetében feltehető.83 Kemej tehát egy kora Árpád-kori igazgatási területnek volt a neve. Lehetséges, hogy a helynév besenyő eredetű, és létrejöttét kapcsolatba hozhatjuk a Tonuzaba-féle besenyő szállásterülettel.84 Az egri püspökség a legkorábban felállított püspökségek közé sorolható, 1001-ben vagy legkésőbb 1009-ben már bizonyosan létrejött. Hozzá tartozott Heves vármegye tiszántúli része, a Körös torkolatánál a Tisza és Körös közötti szöglet pedig a kalocsai püspökséghez. Ez utóbbi rész később átkerült a váci püspökséghez. Szent István király uralkodásának második felében alapította meg a bihari püspökséget, melynek székhelyét I. (Szent) László király 1091-ben áthelyezte Váradra. A Nagykunság keleti és déli része a későbbiekben a váradi püspökség fennhatósága alá tartozhatott, mivel ezen a vidéken a váradi egyház birtokaival is találkozunk. Mindamellett az egri püspökség birtoklása a Túr folyó mentén még sokáig megmaradt. 77 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 132. 78 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 120. 79 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 80., 93., 107., 145. 80 LASZLOVSZKY József 1986.17-23.; BENEDEK Gyula 2011.17-19. 81 GYÖRFFY György 1963-1998.1.42-44., III. 48-49. 82 GYÖRFFY György 1977. 232., 331.; GYÖRFFY György 1963-1998. III. 49- 50. 83 GYÖRFFY György 1977. 209.; GYÖRFFY György 1963-1998. III. 48., 84., 106. 84 Az Árpád-kori Abaúj vármegyében, Szikszótól délre 10 km-re és Miskolctól keletre 11-12 km-re is volt egy Kemej nevű helység, mely az újvári esperességhez tartozott; 1275-től szerepel a forrásokban. Györffy György a Besenyők és magyarok c. munkájában ezt is besenyő helynévnek tartotta. GYÖRFFY György 1939.493.; GYÖRFFY György 1963-1998.1.109-110. Az egri püspökség Szent István királytól kapott birtokai között Heves vármegyéhez tartozó Tisza-parti falvak is voltak (Örvény, Püspöki).85 Szent László király két csoportban, egymás közelében fekvő falvakat adományozott az egri püspökségnek: a Tisza mentén Nána, Ménesitó, Lovásztelek, Olfa, Pók és Alpoklosi birtokokat, a Túr vize mellett pedig a Szolnok vármegyei Póhamara, Túrkeddi, Keveegyház (Túrkeve) és Nagytelek falut, továbbá Nácsaegyház fele részét a halászóhelyekkel és a vejsznek mondott halfogókkal (3. kép). Az egri egyház oklevelei a tatárjáráskor elégtek, ezért IV. Béla király 1261-ben összeíratta a püspökség birtokait és kiváltságait. Az oklevél szövege V. István király 1271. évi átírásában maradt fenn.86 IV. László király ezeket a birtokokat hűtlenség címén jogtalanul elvette az egri püspökségtől, de 1281-ben visszaadta, oklevelét I. Károly király 1324-ben megerősítette, így az egyház megmaradhatott jószágaiban.87 A kemeji főesperesség az egri káptalanhoz tartozott, amelynek birtokösszeírása nem maradt fenn. Az 1332-1337-ben készült pápai tized- jegyzékben tíz egyházas falut sorolnak fel, amelyek a kemeji főesperes- ségben fekszenek: Abád, Bala, Bő, Derzs, Fegyvernek, Gyenda, Roff, Szajol, Szentimre, Szőlős.88 Ezek a Tisza mentén elhelyezkedő falvak valószínűleg már a kora Árpád-korban fennálltak, néhányukról ez forrásokkal is igazolható (Abád, Bő, Fegyvernek). A Tisza bal parti terület okleveles anyagában a legkorábban feltűnő egyházi birtok a Kengyel víz réve fölötti Pél vagy Pelő nevű föld, amelyet I. Géza király 1075-ben adományozott a garamszentbenedeki apátságnak.89 A birtok északi részén, Tenyőn emelték a bencés Szent Péter monostort, amelyről 1299-ben egy birtokügy kapcsán esik szó, ekkor Pál prépost irányította.90 A tenyői monostor feltehetően a XI. század végén vagy a XII. század elején épült fel, Györffy György szerint a Szol- nok-nembeliek monostora volt.91 A települést egyházi létesítményéről Tenyőmonostorának is nevezték. Az 1075-i oklevélben, Pél határjárásában említett, tehát a XI. században már létező települések: a szolnoki várnépek faluja, Szent Benedek faluja, a fehérváriak faluja, Lughta, Csejt, Varsány, Szanda.92 A vidék másik Szent Benedek rendi monostora Tomajmonostorán állt. Erről ugyan a legkorábbi fennmaradt forrásadatok XIV. századiak -1322- ben említik egy oklevélben Tomajmonostorát, a Losonci család birtokát, és az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben szerepel a tomaji bencés monostor és Herman nevű apátja -, de a birtokos család, a Tomaj-nem- zetség történetét ismerve bizonyosnak tarthatjuk, hogy a monostor alapítása a XI-XII. században megtörtént.93 85 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 84. 86 SZENTPÉTERY Imre 1923-1943.1. 386.; 11/1.118-124.; GYÖRFFY György 1963-1998. III. 82., 84-86., 113., 115., 117., 119., 125-126.; KONDORNÉ LÁTKÓCZKI Erzsébet 1997.23-29., 33-34. 87 KONDORNÉ LÁTKÓCZKY Erzsébet 1997.57-59.; GYÖRFFY György 19631998. III. 82., 88. 88 PESTY Frigyes 1880.120.; LESKÓ 1907. 60-61.; GYÖRFFY György 1963- 1998. III. 57-59. 89 KNAUZ Nándor 1890. I. 28-32.; GYÖRFFY György 1963-1998. I. 443.; LASZLOVSZKY József 1986.17. 90 BENEDEK Gyula 2011.27-30. 91 A megyének nevét adó Szolnok ispán Szent István uralkodásának második felében élt, a megye első ispánja volt. Leszármazottainak birtokai Szolnok környékén voltak. GYÖRFFY György 1977.331. 92 LASZLOVSZKY József 1986.17-20.; SELMECZI László 2013b. 364-366. 93 VARJÚ Elemér-IVÁNYI Béla 1908-1928. I. 516.; GYÖRFFY György 1963- 1998. III. 59., 65., 142. 257
