Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Csányi Marietta: Amiről a sírleletek szólnak. A társadalmi rétegződés jelei a jánoshidai késő bronzkori temetőben
CSÁNYI MARIETTA: AMIRŐL A SÍRLELETEK SZÓLNAK. A TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS JELEI A JÁNOSHIDAI KÉSŐ BRONZKORI TEMETŐBEN 1.3. A sírmellékletek jelzései A halott személyről való gondoskodás igénye mai napig a sajátunk; módját ugyan meghatározhatja hitünk, társadalmi és anyagi helyzetünk, de a lelkűnkben lakó eredeti késztetést nem befolyásolhatják: a szeretteinktől való megválás aktusát mindenképpen igyekszünk - ma is - külsőségekben is kifejezésre juttatni. Nem lehetett ez másképpen a Kr.e. II. évezredben, a jánoshidai temetőben nyugvó halottak közösségében sem. Hogy hogyan adták meg a végtisztességet elhunyt társaiknak, azaz a szertartás lefolyásáról, menetéről aligha lehet fogalmunk; a halott mellé helyezett, vagy a halott viseletéhez tartozó tárgyak (eszközök, fegyverek, ékszerek, edényekben élelem) azonban nemcsak a túlélők szándékairól, hanem azok szegénységéről vagy jómódjáról is tájékoztatnak. Susan Shennan a berencsi (Branc - Nyitra megye) rézkori sírok elemzésénél13 arra a megállapításra jut, hogy a halott gazdagságát azok az értékes tárgyak fejezik ki, amelyeknek az elkészítése hosszú ideig tartott vagy nyersanyagai messze földről nehezen beszerezhetőek voltak.14 Ebből az ésszerű definícióból következik, hogy a kerámiaedények száma semmiképpen sem jelentheti az elhunyt személy gazdagságát. Nyilvánvaló, hogy a helyi nyersanyagból, bármikor, tetszőleges számban elkészíthető agyagedények egyik kritériumnak sem feleltek meg. Mindazonáltal a kerámia mellékletek száma is kifejezője lehet a halott személyről való gondoskodás minőségének. Előfordulnak ugyanis olyan, mégpedig bronztárgyakat nem vagy csak alig tartalmazó “szegény” sírok Jánoshidán, melyekbe a halott mellé átlagosnál több edényt (az edényekben élelmet, „útravalót”) helyeztek. Mi más lenne a túlélők szándéka, ha nem az, hogy csekély vagyoni lehetőségeikhez képest is kimutassák a halott személy iránti szeretetüket, elvesztésén érzett fájdalmukat. Ilyen érzelem-nyilvánítás szép példája a 32. sír, melybe - az anthropológiai vizsgálat szerint - egy-másfél éves kisgyermeket temettek, egyetlen kis 13 RENFREW, Colin—BAHN, Paul 1999.188-189. 14 SHENNAN, Susan, 1975. 279-288.; RENFREW, Colin-BAHN, Paul 2005. 188. Hogy egy tárgy értékességét az elkészítés időtartama kifejezheti, az nyilvánvaló. Annak megítélése azonban, hogy mely tárgyak elkészítése vett több időt igénybe, azaz azok elkészítésének időigényes volta, a mi XX-XXI. századi tökéletlen kézműves képességeink ismeretében erősen kétséges. 3. kép: Temetőtérkép, bekarikázva az „A” körárkon belül elhelyezkedő sír és közvetlen környezete vékonyka bronzgyűrűvel; és mellé öt szép edényben a túlvilági útra készített élelemmel. A fenti tetszetős lélektani okfejtés gyenge láncszemét azonban a melléklet nélküli sírok képezik. A sírok rítusát figyelembe véve: 14 csontvázas (köztük kilenc gyermek, ezen belül egy újszülött, két csecsemő), öt szórthamvas - összesen 19 sír. Kik voltak ők, akiket még csak arra sem érdemesítettek, hogy egy kis edénykét jelképesen melléjük helyeztek volna. Náluk nem működött a túlélők kegyes szándéka? Hagyományos régészeti módszereinkben hiába keressük a választ. Talán az újrégészet „nehézfegyverzete”, a természettudományos vizsgálatok sokféle módszere megoldást kínál. A csontokban kimutatható táplálkozási különbség (a nincstelenek éhezése)?), idegen származás, esetleg rettegett betegség, melyet a csontokban megőrzött patológiás elváltozások mutatnak, és sok más egyéb dolgok magyarázhatják e halottak iránt megnyilvánuló, az általános magatartástól eltérő viselkedést. E sírok között azonban egyetlen esetben megáll a tudományunk, de róla a későbbiekben szólunk. Egy körárok kellős közepén, az átlagostól eltérő módon temették el a 151. sír halottját. Minden melléklet nélkül. Lekerekített négyszög alakú gödör alján egy kupacban a hamvak. És ő ki? Susan Shennan ismérveit15 rangsorba szedve, a gazdagságot elsősorban a fémtárgyak száma, minősége (pl. arany), a rangot, hatalmat pedig a fémek mellett a presztízstárgyak (pl. tengeri kagylók, tengeri csiga gyöngysorok, borostyán ékszerek stb.) fejezhetik ki. Éppen utóbbiak estek azonban gyakran maradéktalanul áldozatul a halottégetésnek. Valószínűleg a földrajzi helyzetből adódó „fém-ínségnek” tulajdonítható, hogy a túlélők a sírok kirablásával kívántak szert tenni némi vagyonra. Bár nem tudhatjuk, hogy az amúgy is gazdag egyének vágytak-e még többre, vagy éppen a nincstelenek kívántak kitörni a szegénysorból, a társadalmi rétegződés vizsgálata szempontjából e jelenség mindenképpen fontos következtetések forrása lehet. Egyrészt - a fentebb kifejtett okok miatt - csak a csontvázas sírok jöhettek szóba a sírrablásnál, másrészt - figyelembe véve a szegény sírok bolygatatlan voltát - bizonyosra vehetjük, hogy a jól tájékozott fosztogatók csak a gazdag sírokat szemelték ki. 15 SHENNAN, Susan, 1975.279-288. 111
