Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Csányi Marietta: Amiről a sírleletek szólnak. A társadalmi rétegződés jelei a jánoshidai késő bronzkori temetőben
Csányi Marietta Amiről a sírleletek szólnak. A társadalmi rétegződés jelei a jánoshidai késő bronzkori temetőben Bevezetés Tárnoki Judittal Jánoshidán voltam együtt először ásatáson; ő érettségizett fiatalként, én kezdő régészként. Ott született kettőnk barátsága, 1976-ban, 41 évvel ezelőtt, s ott kapta meg a várva várt táviratot arról, hogy felvételt nyert az ELTE régész szakára. Én is nyertem akkor: életre szóló munkatársat, barátot, úgyszólván családtagot személyében. Erre az alkalomra emlékezve köszöntőm őt születésnapján jánoshidai témájú dolgozatommal. Jánoshidán az 1974-1979 között folyó ásatásokon a késő bronzkori ha- lomsíros kultúra 278 sírja látott napvilágot.1 Ez a tanulmány a feltárt temető alapján a korabeli társadalmi rétegződés hagyományos régészeti módszerekkel kimutatható jeleit kívánja felsorakoztatni. A társadalomrégészeti kutatások egyik részterülete az egyén státuszát vizsgálja az adott társadalmon vagy akár kisebb közösségen belül. Az egyén e tekintetben személyesen a múlt főszereplője, kutatásainkban - a nagy történeti összefüggéseket keresve - sokáig mégis az érdeklődés határmezsgyéjére szorult. Ezt az ellentmondást küszöbölhetjük ki az egykori temetők elemzésével, hiszen a sírokban eltemetett ember státuszára annak fizikai maradványai - a csontváz vagy a hamvak - ill. a mellé helyezett tárgyak világíthatnak rá legjobban.1 2 Mielőtt a jánoshidai temetővel kapcsolatban e célirányos, a tanulmány második felében következő elemzésre rátérnék, azokat a fontos tényeket, valamint az ásatáson tapasztalt jelenségeket kell felsorakoztatnunk, melyek befolyásolhatják az egyénre, az egyén státuszára vonatkozó megállapításokat, egyszersmind módszereink buktatóit is jelentik. I. 1.1. a) Temetkezési rítus A jánoshidai sírok a halotthamvasztás és a csontvázas rítus együttes szokásáról tanúskodnak, mint ahogy a Kelet-Magyarországon feltárt egykorú temetők is hasonló képet mutatnak. (Egyek-Szőlőhegy,3 Mezőcsát- Hörcsögös,4 Tiszafüred-Majoroshalom,5 Tiszakeszi-Szódadomb,6 Tápé- Széntéglaégető,7 Maklár-Koszpérium8 stb.). Megoszlásukat Jánoshidán az alábbi táblázat mutatja. 1 A 278 sír nem ugyanennyi eltemetett személyt jelent, hanem ennyi sírgödröt, melyek között üresek, kettős temetkezések, több egyén maradványait magukban foglalók egyaránt előfordultak. 2 RENFREW, Colin-BAHN, Paul 1999.187-188. 3 KOVÁCS Tibor 1966.188. 4 PATEK Erzsébeti 960. 26.; PATEK Erzsébet-KALICZ Nándor 1960. 24-25.; HÄNSEL, Bernhard-KALICZ Nándor 1986.44-49. 5 KOVÁCS Tibor 1975.48-49. 6 KOVÁCS Tibor 1966.188. 7 TROGMAYER, Ottó 1975.147-149. 8 SZABÓ János Győző 1960.23-24.; uő 1963.23. A sírok rítus szerinti megoszlása (1. táblázat)9 Rítus Sírok száma Csontvázas 135 Pythos 14 Urnás 109 Szórthamvas 34 A csontvázas sírok száma összesen=149 A hamvasztásos sírok száma összesen=143 Nemcsak a fenti táblázatból, hanem a temető egyéb szempontok szerinti elemzéséből is nyilvánvaló volt, hogy a kétféle rítusnak sem időrendi sem etnikai vonatkozásokat nem tulajdoníthatunk, annak ellenére sem, hogy bizonyosra vehetjük, hogy a rítusok aránya egy-egy temetőn belül összefügghet a területen korábban élt középső bronzkori népesség temetkezési szokásaival, temetési hagyományaival.10 Mivel társadalomrégészeti következtetésekre csak kevés és bizonytalan adat áll rendelkezésünkre, a temetkezési rítus - vizsgálódásaink szempontjából - azért olyan fontos, mert a különböző temetési módok befolyásolták a halott fizikai maradványainak ill. a vele együtt eltemetett tárgyaknak az állapotát, esetleg számát, értékelhetőségét is. Ezért a halott személynek még életében betöltött szerepét, társadalmi státusát, vagyoni helyzetét nem biztos, hogy híven tükrözik. 1.1.b) Halotthamvasztás és a mellékletek Jánoshidán - ahogy a hamvasztásos sírok esetében tapasztaltuk - a halottakat teljes pompájukban, felékszerezve, „felfegyverkezve” helyezték máglyára, így a tárgyak nagy része tönkrement a tűzben, gyakran a felismerhetetlenségig deformálódott vagy éppen megsemmisült. Csupán az edénymellékletek - mint a halott személyről való gondoskodás más minőségű kellékei (élelemmel való ellátás) - maradtak épségben, mivel azok nem kerültek a máglyára. (A sírok mélysége is többnyire a rítus függvénye volt, az urnákat általában nem ásták mélyre, így gyakran 9 A bevezetőben említett 278 sír valójában 278 sírgödröt jelent, de a temetőben 11 esetben egymásra temetkezés történt, valamint volt néhány üres sírgödör is. Ebből adódik a számok körüli látszólagos zavar. 10 CSÁNYI Marietta 1980.154-155. 109
