Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Prohászka Péter: Márton Ferenc (Abonyi Lajos) és Csetneki Jelenik Elek levelezéséből – Adalékok Tószeg és környéke kutatásának történetéhez
PROHÁSZKA PÉTER: MÁRTON FERENC (ABONYI LAJOS) ÉS CSETNEKI JELENIK ELEK LEVELEZÉSÉBŐLADALÉKOK TÓSZEG ÉS KÖRNYÉKE KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ romozását végezte és jelenleg Is az osztály őskori gyűjteményének szakszerű leírásával van megbízva. Mindezeketet Jelenik Elek úr kérelmére ezennel írásban kijelentem és hivatalosan bizonyítom. Budapesten 1878 Április Ilikén A m. n. muzeum érem- és régiségosztályi őre” Csetneki Jelenik Elek a sikeres vizsgát követően azonban nem a tudományokban mélyedt el, hanem huszárként részt vett Bosznia okkupáció- jában. Leszerelését követően visszatér a Nemzeti Múzeumba, ahol 1879 februárjáig még segédőr, azonban biztos megélhetést biztosító állás reményében a Magyar Államvasutakhoz távozott. A vasútnál először a díjszabási osztályon referens, majd a vasúti tisztképzőben a földrajz tanára. 1889. január 27-én tüdőgyulladásban hunyt el Budapesten. Abonyi Lajos és Csetneki Jelenik Elek levelei az Országos Széchenyi Könyvtárban Márton Ferenc (Abonyi Lajos) és Csetneki Jelenik Elek leveleit az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára őrzi. Míg a Mártonhoz írt Csetneki Jelenik-levelek egy része az író hagyatékával, fia, Márton Lajos ajándékaként került 1911-ben a könyvtárba, addig Márton levelei Csetneki Jelenikhez sokkal érdekesebb módon jutottak oda. Csetneki jegyzetei, levelei és személyes iratai ugyanis a kortárs és barát Nagy Géza régész (1855-1915) hagyatékának részeként jutottak a könyvtárba. Nagy ugyanis 1892. december 4-én feleségül vette Csetneki Jelenik Elek özvegyét, Liszt Ferenc egyik kiváló tanítványát, Zaphiry Helenét. Csetneki iratait, leveleit stb. nagy szerencsére nem dobta ki, hanem megőrizte, és ennek köszönhetően halálát követően hagyatékával a könyvtárba kerültek. A fennmaradt levelek 1876. május 9. és 1879. kora nyara közötti időben íródtak, és tanúskodnak azon baráti kapcsolatról, amely Márton és Csetneki Jelenik között fennállt. A középpontban azonban közös szenvedélyük, a régészet állt, de emellett betekintést nyerhetünk az életüket meghatározó személyes ügyekbe is. Sajnos a levelek eloszlása egyenetlen: míg Márton (Abonyi) Lajostól tizennégy, addig Csetneki Jeleniktől mindössze két levél állt a rendelkezésre, amelyek átírva a tanulmány végén kerülnek közlésre. Régészeti adatok Márton Ferenc (Abonyi Lajos) és Csetneki Jelenik Elek levelezésében Márton Ferenc első, 1876. május 9-én kelt levelében (1) a tószegi lelőhely térrajzát küldi Csetneki Jeleniknek, ez sajnos nem maradt fenn. Márton Csetnekivel a májusi ásatás idején ismerkedett meg, amikor Rómerrel együtt folytatták a Laposhalom kutatását.11 Sajnos Csetneki előzménylevele nem maradt fenn. A következő (2) júniusi levelében már a közelgő ásatás és a viszontlátás reményében ír Csetneki Jeleniknek, megemlítve azonban azt is, hogy a közbirtokosság csupán egy részét vállalja az ásatási költségeknek. A július 6-án kelt levélben (3) a régészet ügyének támogatása érdekében javasolja, hogy forduljanak Vigyázó somogyi 11 PROHÁSZKA Péter 2014. földbirtokoshoz. Igen fontos az utalása a szelevényi és csépai leletekre, amelyek a Tiszazugban működő Széli Farkasnak és Kovách Albertnek köszönhetően váltak ismertté a régészeti körökben.12 Márton szeptember eleji (4) levele a Laposhalom kutatása tekintetében bír jelentőséggel, ugyanis a korszak legjelentősebb olasz régésze, Luigi Pigorini már az 1876. szeptember 9-én Budapesten, a Nemzeti Múzeumban megnyitott Vili. Ősrégészeti és Embertani Kongresszus előtt meglátogatta a lelőhelyet, ahol ásatásokat végzett.13 A 4-5 méter hosszú és két méter széles szelvény ugyan csak két méter mély volt, azonban Pigorini így is nagy lelkesedéssel fogadta az eredményeket, amint arról Márton levelében megemlékezik: „Pigorini úr folyvást meggyőződésénél maradt, nagyon örül, s gyakran ismétli hogy csak ennek egy pontnak látásáért is érdemesnek tartja, hogy eljött Magyarországban. ” Márton következő levele (5) már a sikeres kongresszus után íródott, melyben ismét kitért a tiszazugi ásatásokra, melyekről Csetneki Jelenik Elek tájékoztatta őt. Ennek nyomán szándékában állt, hogy a lelőhelyeket személyesen is felkeresse. Márton ugyan volt Budapesten, azonban az idő rövidsége miatt nem tudott találkozni a múzeumbeli barátaival. A tószegi lelőhelyet azonban továbbra is figyelemmel kísérte, ahol sok omlás volt, és az előkerült leleteket Dolenszky plébános gyűjtötte össze. Ezt követően pár hónapos szünet után írt Csetneki Jelenik ismét Mártonéknak, méghozzá az újév alkalmából, amely levél azonban nem maradt meg. Márton válaszában (6) a tószegi mellett újabb lelőhelyeket javasol a kutatásra, köztük a Szolnok-feketevárosit. A levélben részletesen kitér a sáncokra, földvárakra, valamint a terra mare-kra, melynek nyomai a környéken véleménye szerint jól megfigyelhetők. E levélben számol be fia, a kis Lajoska - Márton Lajos, a Nemzeti Múzeum későbbi osztályigazgatójának és a magyar őskorkutatás egyik nagy alakjának - születéséről. Sajnos Márton következő levele nem maradt fenn. Tartalmáról Csetneki Jelenik április 20-án kelt leveléből (7) értesülünk. Ez alapján Márton egy olyan ívet szerkesztett, amely a régészeti lelőhelyek és leletek lokalizálását segítette volna. Mint arra Csetneki utal, Rómer már egy hasonlót kinyomatott, amelynek eredménye azonban csekély volt. Rómer, illetve az Archaeologiai Bizottság ezen több ezer példányban 1866-ban kinyomtatott felhívása a „Magyarország földmívelőíhez!” címet viselte.14 Emellett még Dolenszky plébánosnak is írt felkérve őt a tószegi lelőhely és leletek felügyeletére, amely levél a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának iratanyagában Dolenszky válaszával együtt megtalálható:15 Főtisztelendő Dolenszky Imre plébános Úrnak Tószegen Tekintetes Márton Ferenc úr leveléből tudomásunkra jutott, hogy a Tisza tavaszi áradása folytán a Laposhalom oldalában ismét tetemes omlások történtek. Kérjük ez okból Főtisztelendőségedet, ha ezen omlásokra némi figyelmet fordítani szíveskednék, nehogy az ott járókelő népség az ily módon napfényre jutott tárgyakat széthurcolja, vagy épen ott saját kezére kutatásokat tegyen. A hazai tudományosság érdekében ismételten felkérjük Főtisztelendőségedet, hogy a felvigyázáson kívül a netalán napfényre 12 A tiszazugi régészeti kutatásokhoz és az egylet történetéhez Id. PROHÁSZKA Péter 2015. 13 Pigorini beszámolója a kongresszusról: PIGORINI, Luigi 1876.; v. ö. HAMPEL József 1876. 14 DEBRECZENI-DROPPÁN Béla-PROHÁSZKA Péter 2015.12. 15 MNM 63/1877. 95
