Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - F. Kovács Péter–Hoppál Krisztina–Masek Zsófia–Horváth Eszter–Bendő Zsolt–Váczi Tamás: Előzetes jelentés Tiszapüspöki–Fehér-tópart gepida temető és szarmata teleprészlet feltárásáról
TISICUM XXIV. - RÉGÉSZET A temetőben viszonylag alacsony a sírkerámia száma, mindössze 15 darabot sikerült feltárni. (17. kép) Többnyire bikónikus korsók, kisebb fazekak, egy esetben pedig palack is szerepelt az elhunyt mellékletei közt. A leggyakoribb leleteknek a tucatszám előkerülő csontfésűk, gyöngyök (köztük nagyméretű borostyángolyók), orsógombok, fürj- és lúdtojások tekinthetők. (18. kép) 18. kép - Kétsoros csontfésű maradványa A tárgyak restaurálása és a részletes feldolgozás előtt néhány temetkezési szokással, valamint egyes tárgytípusok feltűnésével érdemes röviden foglalkoznunk, mert már a feldolgozás kezdetén is látszik, hogy a temető a Tisza vidéki gepida temetőkhöz képest több egyedi jellegzetességet is mutat. A legszembetűnőbb a padmalyos sírok nagyszámú jelenléte. (19-20. kép) Gepida temetőből eddig csak a Szolnok-Zagyva-parti temetőből ismertünk mindössze két padmalyos sírt.1 Feltűnő a két lelőhely földrajzi közelsége, és az is elgondolkodtató, hogy a Zagyva-parti temetőt és települést Cseh János olyan „hídfőállásként” értékelte, amely a Zagyva torkolatvidékén található gázlót védte volna a Gepida Királyság peremén, hiszen a Zagyva folyásán följebb több gepida lelőhelyet nem ismerünk. 1 CSEH 2005,26-26, Id. uo. 32/1. Ij„ valamint CSEH 1999,55-56. és B. TÓTH 2006 45-46. a lelőhely teljes irodalmához. 20. kép - Padmalyos sír rábontást követően Padmalyos sírok Magyarországon legnagyobb számban az avar kori régészeti anyagban vannak jelen.2 Emellett azonban vaskori előzmények után már a római kori Pannóniában is feltűnnek kis számban.3 Az alföldi szarmatáknál a rítust nem ismerjük,4 de egy-egy elszigetelt jelenségként az V. századi alföldi sírok esetében már feltűnnek,5 és hasonlóképpen jelenik meg a hun kori Dunántúlon is.6 A rítust keleti analógiák alapján általában új népességelemekhez, a hun korral kapcsolatban főként alánokhoz kötik.7 A tiszapüspöki padmalyos sírok pontosabb kapcsolatrendszerét csak részletes elemzés döntheti el, de azt mindenképpen hangsúlyozni kell velük kapcsolatban, hogy a gepida temető rendjébe illeszkedő, nyugat-keleti tájolású sírokról van szó, amelyek nem különültek el az egyszerű aknasíroktól. A tiszapüspöki temetőre jellemző a fegyveres sírok nagyszámú jelenléte és a gazdag női temetkezések, a „női elit” látszólagos hiánya. A fegyveres sírokra a szúró- és vágófegyverek magas aránya, a könnyűfegyverzet 2 Összefoglalóan Id. LŐRINCZY - STRAUB 2006, KULCSÁR ET AL. 2011, 149-151. 3 PROHÁSZKA 2006,96-99. 4 KULCSÁR 1998,23. 5 CSALLÁNY1958,84-85,1. kép (Tiszapalkonya); SÓSKÚTI 2008; SÓSKÚTI 2013,501,1. Ij. 6 GALLINA - STRAUB 2014,215,6. kép 7. 7 Pl. uo. 86
