Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Szabó Dóra: Tiszabura–Nagy-Ganajos-hát gepida kori településanyaga
SZABÓ DÓRA: TISZABURA-NAGY-GANAJOS-HÁT GEPIDA KORI TELEPÜLÉSANYAGA Az 56. gödörből egy három darabra tört, rozsdás vaskés került napvilágra. A penge enyhén lefelé hajlik, egyélű darab lehetett.9 10 11 (5. kép 8.) A135. épület illetve a 150-es gödör betöltéséből több, vulkanikus kőzetből faragott, lyukacsos őrlőkőtöredék került elő. Két töredéknél a középső, a tengely számára kialakított vájolat is megmaradt. Két, közel azonos méretű, kúp alakú agyagnehezék töredéke került elő a 30. objektum és a 135. épület betöltéséből. Jellegzetes használati tárgyak még egy kettős kónikus orsógomb'0 és egy mindkét végén kihegyezett csonteszköz." (5. kép 9., 10.) Kerámia Áttérve a legnagyobb mennyiségben jelentkező emlékanyagra, a Nagy- Ganajos-háti, gepida korra keltezett objektumokból napvilágra került kerámiatöredékek közel 129 különböző edényből származtak. Ezek túlnyomó többsége, 98%-a korongolt edény volt. Égetésüket tekintve két csoportot lehetett elkülöníteni: a szürkére égetett, redukált darabokét (I.), illetve a vörös színű, oxidált égetésű darabok csoportját (II.). A redukált égetésűeken belül három alcsoportot határoltam el. (3. kép) Szinte kivétel nélkül házikerámia, tehát főzésre, tárolásra használt edények jelentkeztek a leletanyagban. Kifejezetten asztali, tálalásra szolgáló edény töredékének csak néhány darab tekinthető. Ebbe a csoportba sorolható egy korsótöredék, valamint egy gyengébb minőségű, kevésbé gondosan fényesített kettős kónikus oldaltöredék, egy erősen kopott fényezett szalagfül és egy hurkafül. A jó minőségű, redukált égetésű töredékek (I./1.) iszapolása és soványí- tása a többihez képest finomabb. Korongolt, egyenletes, vékonyabb falú töredékek tartoznak ide, melyek többsége jól kiégetett. Vannak díszítet- len és díszített töredékek, fényezett, simított - érdes felületű és durva felületűek is. A töredékek nagyobbik része az átlagos minőségű, redukált égetésű (I./2.) anyagcsoportba tartozik. Túlnyomórészt közepesen jól iszapolt, apró kaviccsal soványított darabokról van szó. A kaviccsal való sová- nyítás mértéke a legtöbb esetben közepes. Mind korongolt, a fal egyenletessége és vastagsága változó. Többségük durva felületű, díszítettem Gyakran a kavicsos soványítás kidudorodik a felszínből. Közepesen jól, illetve jól kiégetett töredékek jellemzőek. Apró kaviccsal erősen soványított, durva felületű, redukált égetésű darabok alkotják a I./3. alcsoportot. Ezek durvább kialakítású kerámiatöredékek, közepesen vagy kevésbé jól iszapoltak. Kivétel nélkül apró kaviccsal erősen soványítottak. Korongoltak, az edényfalak egyenletessége és vastagsága különböző. A kavicsos soványítás kidudorodik az edényfelszínből. A durva kialakítás ellenére az e csoportba tartozó töredékek fele díszített. Az oxidált égetésű (II.) darabok többsége közepesen jól iszapolt, kavicscsal különböző mértékben soványított. Két töredék jól iszapolt, homokos anyagú volt. Legtöbbjük díszítetlen, égetésük különböző minőségű. Áttérve az edényformákra, elsősorban a perem-, illetve nyaktöredékeket tehetett egyértelműen egykori edényformához kötni, illetve egyes esetekben a jellegzetes oldaltöredékeket is. Egy szalagfül és egy hurkafül 9 H: 106 mm; Sz (nyélnél): 10 mm; Sz (a penge legnagyobb szélessége): kb. 17-18 mm; V (legnagyobb): 5 mm; V (legkisebb): 3 mm 10 Á(nagyobb átmérő): 28 mm; Áfkisebb): 20 mm; M(magasság): 15-16 mm. 11 H: 131 mm; Sz (legnagyobb): 8 mm. töredékéről nagy biztonsággal feltételezhető, hogy folyadéktároló edényhez tartoztak. Az azonosítható töredékek legnagyobb számban közepes méretű fazekak részei. Ezek szájátmérője 11-13 cm között mozog. Formai elkülönítésükben a B. Tóth Ágnes által kidolgozott tipológiai rendszert alkalmaztam.12 A töredékek többsége széles vállú (I. főcsoport) fazékhoz tartozott, ezen belül nagyobb arányban voltak azok a darabok, ahol rövid nyak után következett a kiszélesedő váll (l./b), de egy esetben közvetlenül a perem alatt kezdődött a váll (l./a). Ezen a típuson kívül két töredék a lekerekített, kónikus nyakú, de finoman ívelt profilú csoportba tartozik (ll./b). Peremüket tekintve kivétel nélkül az I./2-3. kategóriába, tehát az íves nyakú és vállú, átlósan vagy vízszintesen kihajló pereműek közé tartoznak. (4. kép) Egy peremtöredék tárolóedényhez köthető, 0,7-0,9 cm-es falvastagságú, szájátmérője 20 cm-es. Pereme erősen megvastagodó, kevéssé kihajló, az edény belseje felé behúzott, de kívül és belül is lekerekített, felső része vízszintesre levágott, de középtájon kissé bemélyed. A perem alatt az edény teste nem szélesedik ki azonnal, hanem cilindrikus nyakban folytatódik. Nyaka a perem alatt „pikkelyszerű” bekarcolt hullámvonallal díszített. Peremének felső részén bekarcolt hullámvonalköteg díszíti. A jó minőségű, redukált égetésű kerámiák közé soroltam. (5. kép 6.) Három oldaltöredék, melyek valószínűleg egy edényből származhatnak, nagy falvastagságuk (0,8-1,9 cm), illetve nagy, 30 cm feletti külső átmérőjük alapján tárolóedény, talán valamiféle hombár részei tehettek. Kavicsos soványításúak és sötétvörös színűek. Az oldaltöredékek profilja egyenes, alig ívelt. Felületük díszítetlen, valamilyen egyenetlen agyagbevonattal ellátott. Cseh János Rákóczifalva-Nyolcas-dűlő leletanyagában egy szemcsés anyagú, szürke, barázdált díszű 1 cm vastag falú cserép kapcsán feltételezte, hogy hombár töredéke tehet. Erről rekonstrukciós rajzot is közölt.13 Egy kaviccsal erősen soványított oldaltöredék egy félgömb testű tálhoz tartozhatott. A töredék felső részén vízszintesen bekarcolt vonalak láthatók. Ez a bekarcolt rész közvetlenül a perem alatt helyezkedhetett el. (5. kép 5.) Három töredék kettős kónikus tálakhoz tartozhatott. Belső átmé12 B. TÓTH Ágnes 2006. 96-99., Abb. 27-28. A fazekak vizsgálatánál két csoportosítási szempontot vett figyelembe. Egyrészt külön osztályozta a fazékformákat, az edény arányai és a tagolása alapján, másrészt külön rendszerezte a fazékperemeket. Elsőként fő formatípusként három nagy csoportot különített el az alapján, hogy az edények legnagyobb szélessége hol található: I. széles vállú edények, II. lekerekítettek, III. nyújtott testű alul kihasasodó darabok. Az I. csoporton belül külön kezelte azokat, melyeknek a válla közvetlenül a perem alatt kezdődik (l./a), illetve melyek rövid, cilindrikus vagy lekerekített nyakkal rendelkeznek (l./b). A lekerekített fazéktípuson belül elkülönített kónikus, vagy közel cilindrikus nyakú darabokat, melyeknek nyaka és hasa bordával vagy barázdával lehet elválasztva (ll./a). Ezen a csoporton belül külön kategória, mikor a nyak kónikus, de nem határolódik el élesen a hastól, az edényprofil finoman ívelt (ll./b), valamint mikor a lekerekített has közvetlenül a perem alatt kezdődik, vagy a rövid, hajlított nyak alatt (ll./c). A nyújtottabb, alul kihasasodó fazéktípuson belül (III.) megkülönböztet tagolatlan ívű profillal rendelkezőket (lll./a), valamint kónikus vagy cilindrikus vállú darabokat, melyeknél a has tagoltan domborodik (lll./b). A fazékperemek viszonylatában a váll és a nyak lehet íves (I.). A nyak lehet cilindrikus, ami alatt a váll éles szögben megtörik (II.). A váll és a nyak egyenletesen kiszélesedhet, egymástól nem elkülönülve, a perem viszont éles szögben elválik tőlük (III.). Ezen főcsoportok a perem edényfalhoz viszonyított szöge alapján differenciálhatok: alig kihajló (1.), átlósan kiugró (2.), vízszintesen kiugró (3.) és lefelé hajló (4.) kategóriákba. 13 CSEH János 1997.189., 18. kép 12., 19. képi. 73
