Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Régészet - Cseh János: Kelta települések nyomai Kengyel környékén (Kengyelpart II, Mészáros-tanya és egyéb lelőhelyek) az 1990–2008 közötti kutatásokból (Jász-Nagykun-Szolnok megye)

TISICUM XXIV. - RÉGÉSZET

Néhány nappal később elkezdtem a telepjelenség, Mészáros-tanya lelőhelye B objektumának kiásását, nyomban a kemencével. Kitöltése nagyobb darab fal ill. boltozat rögökkel kevert föld volt. A sütőfelületen avagy tüzelőlapon, a kemenceszáj, a praefurnium közelében szoros kupacban, 60x45 cm-es halomban egy kelta grafitos-fésűs tárolóedény féltenyérnyi-tenyérnyi fragmentumai hevertek (minderről még alább is). Szelvényt képezvén ki a kuptortól keletre, azaz leszedvén a gyeptakarót, előttem állt a várt csatlakozó objektumrész, egy épületalap hiányos négyszöge (mert ez is, miként az A objektum, az alacsonyabban fekvő partos részeken régészetileg megsemmisült, erodálódott - pontosabban szólva reménytelenül egybemosódott környezetével). A folt átlagosan tömörö- dött, „sötétes barnás” színű kevert föld vagy másként kultúrréteg volt. Még mielőtt elértem volna az eredeti, természetes járószintet, 1-2 cm-t kitevő, keményebb, sötétes, mondhatni „sárszerű”, összefüggően elterülő réteget szedtem föl (ehhez Id. az A objektumot!). A vízszintes-egyenes, lapos agyagpadló, ahogyan érzékelni tudtam, nem tűnt túlságosan használtnak, összetaposottnak - nyugaton 20 cm mélységben húzódott. A kemencés kelta ház szakszerű leírása az alábbi: a gödörnégyszög, lekerekedő téglalap forma pont nyugat-keleti fekvésű volt. Hosszúságát csak nagyon hozzávetőleges mód tudom 5 méterre tenni (a keleti nagyoszlop nyomát, ha létezett ilyen, nem találtam meg), szélessége 3 méterig terjedt. A padlóba max. öt vagy hat különböző beásás süllyedt. A nyugati nagyoszlopnyom a déli oldal felé elcsúszva jött elő, a kemence szájánál. Mérete 35x25 cm-re rúgott, ovális kontúrral, 45 cm-nyi, tehát már karhosszúságúnak számító mélységgel. Betöltődésében, optimális szinten, a gödröcske falához tapadva kb. 15 cm átmérőjű, kerekforma, igen laza, sötétes flekket figyeltem meg, melyet tömör, világosabb-sárgásabb föld környezett. Három további kerekded oszloplyukszerű jelenség helyezkedett el a kunyhóalap (aszimmetrikus) tengelyében, jellemzően 20-es diaméterrel és 30-10 cm-es mélységgel - ámbár följegyeztem, hogy nem egészen egyértelműek. Középfelé két padlógödröt (az egyik belső tagolású) bontottam ki kerek-ovális formával, 80-60 cm-es méretadatokkal, 20 és 45 cm mélységekkel. Az északra esőben feketés sárráteget is találtam max. 1 cm vastagságban, mint a házpadlónál.

A lakóház két olyan régészeti maradvánnyal rendelkezett, amely tűz- gyújtással/tüzeléssel, e réven a sütéssel-főzéssel, melegedéssel stb. áll összefüggésben, azaz fokális jellegű (ha jól használom a kifejezést). Az egyik egyszerű, alkalmi jellegű, szokták mondani ideiglenes, nyitott tűzhely (focus), tüzelésnyom volt a déli hosszanti oldalfal mellett (az eredeti házat véve középtájt). Létével kapcsolatosan azért merül föl bennem némi kétely. Kerek-ovális, 70x60 cm-nyi felületen mozaikszeren figyeltem meg (1-3 cm vastag) barnáspiros égésflekkeket, de nem a padlón, hanem a rárakódott réteg fölött - ami arra utalna, hogy a ház használatának csak egy későbbi periódusában keletkezett. Ennél jóval markánsabb, az építményt igazán jellemző konstrukció, a sütőkemence (turnus, fornax és furnium is) a rövidebb nyugati oldalhoz, annak déli részéhez csatlakozott, itt vájták földbe, tehát teljes terjedelmében kívül esett a háznégyszögön. Ovális formátumú, illetőleg patkó alakú volt és 130x110 cm nagyságú tapasztott aljjal, száját 45 cm-nek mértem. A homorú profilú kemencefal max. 2 cm szélesen égett vörösre. A sütőfelület, a platni cca. 3 cm vastagon színeződött el, tetejét néhány mm-es kemény réteg alkotta (a házpadlónál olyan 5 cm-rel magasabban húzódott). Az áthevülésnek/-izzásnak ez az intenzitása, erőssége átlagosnak vagy azt meghaladónak tartható, s bizonyára jó pár esztendei használatra vet fényt (rajzok és fényképek: 16-20. kép).

A B objektum La Téne régészeti emlékanyagát 85-90 db tárgy teszi ki.

17. kép - Mészáros-tanya. B objektum. A kemence platniján lelt hombárcserepek kupaca, a sütőfelület rétegződése és a nyugati oszlophelyről fölvett rajz

Külön veszem itt a kemence hombáredényét, amelyből 38 db töredék maradt meg. A házgödör maga pont kéttucatnyi kelta cserepet rejtett, különös mód valamennyi korongolt és döntő többségében finom fazekasáru. Egy vagy két orsógomb fragmentumain kívül 1 db kőbalta látott még napvilágot. Az oszteológiai és kagyló (concha, conchylium) darabok száma meghaladja a húszat. Prehisztórikus cseréptöredékek, egyéb kísérőanyag kerekíti ki a csomagolt régiségeket.

18. kép - Mészáros-tanya. A B objektum fényképe a teljes bontási, tisztítási munkát követően

1. Fazék. Korongolt. Finom agyagból. Világosabb barna. Kívül „fényezett”, belül nyers. Vállrészlet két behúzott árokkal. M: 7,4x5,4 cm. Fv: 0,6-0,7 cm. Betöltődés. (15. kép 11); 2. Fazék. Korongolt. Finom agyag42