Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Régészet - Cseh János: Kelta települések nyomai Kengyel környékén (Kengyelpart II, Mészáros-tanya és egyéb lelőhelyek) az 1990–2008 közötti kutatásokból (Jász-Nagykun-Szolnok megye)

CSEH JÁNOS: KELTA TELEPÜLÉSEK NYOMAI KENGYEL KÖRNYÉKÉN (KENGYELPART II, MÉSZÁROS-TANYA ÉS EGYÉB LELŐHELYEK)

____________________AZ 1990-2008 KÖZÖTTI KUTATÁSOKBÓL (JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE)____________________

19. kép - Mészáros-tanya. A B objektum sütőkemencéjében talált kerámiahalmaz (grafitos nagyedény) képe

20. kép - Mészáros-tanya. Egy közeli fotó az előző képen látható cserepekről

ból. Világosbarna. Simított, „fényezett”. Réteges törésfelületű. Kihajló, gömbölyded száj ill. perem. M: 5,7x3,6 cm. Fv: min. 0,6 cm. Betöltődés. (15. kép 12); 3. Fazék (hombár?). Korongolt. Finom, tiszta agyag. Világosbarna. Flelyenként fényezésnyomokkal. Réteges fraktúra. Tölcsére- sen kihajló száj, gömbölyded perem. M: 11,5x3,1 cm. Fv: min. 0,6 cm. 2 fragmentumból ragasztott. Rekonstruálható Szá: cca. 30 cm. Betöltődés. (21. kép 1); 4. Edény (fazék?). Korongolt. Jól iszapolt agyagból. Világos- barna. Domború oldalfalon besimított ferde líneák. M: 12x9,5 cm. Fv: 0,8-1,1 cm. Betöltődés. (21. kép 2); 5. Edény. Korongolt. Tiszta agyag. Világosbarna. Flelyenként simított felszín. Réteges törésfelület. Kihajló, gömbölyded perem. M: 4,2x2,2 cm. Fv: 0,6 cm. Betöltődés. (21. kép 3); 6. Szitula. Korongolt. Finom grafitszemcsés agyag. Barna (belül feketés). Kopottasnak látszó fésüléssel. M: 4,7x3,9 cm. Fv: max. 0,8 cm. Betöltődés (?). (21. kép 4); 7. Edény (csésze?). Korongolt. Finom agyagból. Középbarna. Réteges fraktúra. Homorú-domború, ún. omfaloszos alj. M: 4,1x3 cm. Fv: 0,7-0,8 cm. Rekonstruálható Tá: kb. 7 cm. Betöltődés. (21. kép 5); 8. Szitula. Kézzel formált vagy utánkorongolt. Szemcsés, grafitszemcsés agyag. Simításnyomokkal. Díszítése „Besenstrich” (nem klasszikus Kammstrich). M: 6,4x5,4 cm. Fv: 1,2 cm (max). Betöltődés. (21. kép 6); 9. Hombár (nagyszitula). Korongolt. Dúsabban, „koszosítóan” grafitos agyag. Fémesen szürkésbarna, foltos. Fényezett és matt felületrészekkel. Díszítése 3-4 fogú eszközzel mély, markáns befésülés. Tojástestű edény D-forma peremmel. M: a legnagyobb 21x8 cm, 19x12 cm, 16x9,5 cm. Fv: 1-1,2 cm. Rekonstruálható Szá: úgy 35-45 cm között. 38 fragmentumból áll, melyek a profil 1/2-2/3 részét tehetik ki. Kemence. (21. kép 7); 10: Orsógomb (?). Kézzel formált. Egyszerű agyag. Világos barnás. Középen perforációval. M: 2,4x1,6 cm. 2 fragmentumból ragasztott. Betöltődés. (21. kép 8); 11: Orsógomb. Kézzel formált. Egyszerű agyagból. Világosbarna. Középfelé fél cm-es perforációval. M: 2,6x1,6 cm. 3 fragmentumból ragasztott. Betöltődés. (21. kép 9); 12. Kőbalta. Tömör kőzet. Drapp színű. Átfúrt fokrész. M: 8x5x3,7 cm. Betöltődés. (21. kép 10); 13. Edény (tál?). Korongolt. Jól iszapolt agyag. Világosbarna. Kívül simításos és belül is. A hátsó oldalon feketés alapon besimított vonal. M: 3x2,5 cm. Fv: 0,5-0,6 cm. Szórvány. (21. kép 11); 14. Tál. Korongolt. Tiszta agyagból. Barnásszürke, foltos. Kívül-belül fényezett. A hátsó oldalon besimított hullámvonal, mint díszítés. Szórvány. (22. kép 1); 15. Fazék (?). Korongolt. Flomoksoványítású agyag. Sötétes barnás. Ún. omfaloszos alj. M: 7,6x5,3 cm. Fv: 0,5 cm. (min). Rekonstruálható Tá: 9-10 cm. Szórvány. (22. kép 2); 16. Szitula. Korongolt. Dúsan grafittartalmú agyagból, igen fémes hatású. D-forma szájperem. M: 6,5x3,7 cm. Fv: -. Szórvány. (22. kép 3); 17. Edény (hombárszerű?). Kézzel formált - gondosabban. Középbarna. Kívül sima. Felületén vízszintesen behúzott barázda. M: 6,8x5,4 cm. Fv: max. 1,1 cm. Szórvány. (22. kép 4); 18. Edény. Kézzel formált. Kissé törmelékes agyag. Szürkésbarna ill. füstös. Egyszerű talp. M: 4,5x3,2 cm. Fv: 0,5 cm. Szórvány. (22. kép 5)

Mészáros-tanya B jelzésű házalapjának IM két olyan régészeti jelensége van, melyekkel behatóbban is érdemes foglalkozni: a relatíve terjedelmes, szélesebb platnijú sütőkemence és a tűzhely (bár ez utóbbi kérdéses). Tájékozódván a Duna-Tisza-völgyi keleti keltaság (föld)kemencés házai, sütésre-főzésre-aszalásra, fűtésre rendeltetett kemencéi felől, szerfölött tanulságos kép bontakozott ki előttem. Eddigi gyűjtéseim nyomán ugyanis határozottan amellett lehet állást foglalni, hogy a tüzelőberendezésnek az a formája, típusa, amelyet itt Kengyel mellett alkalmam volt föltárni, meglehetősen ritka; gyakorlatilag alig leltem néhányra a szak- irodalomban (a szabályosan közölt emlékanyagban és beszámolókban) dolgozatok tucatjai átnézése után, ha a megyén kívüli tényállást tekintem. Márpedig manapság már kiásott La Téne lakóépítményeknek szinte százait lehet összeszámlálni. Mintha a Közép- és Alsó-Tisza vidékére korlátozódna a földfalba vájt, tehát rendesen a háznégyszögön kívülre eső, azaz külső, nyilván fölszín alatti zárt tűzhely, boltozatos kuptorépítmény (Ofen, Backofen, Bauernofen).

A kengyeli mellett két olyan lelőhely van, amelyek ásatásán magam is jelen voltam és résztvettem: még a régi - anno 1982 - tiszaugi (Kisrétpart) és az újabb, jászberényi (Almási-tanya) föltárásokon 2004-ben. A tiszazugi kelta település két igazi gödörházának egyikét olyasféle oválisforma, nagy valószínűséggel agyagba vájt kemencével látták el, ami, a kengyelihez hasonlóan a nyugati (ámde hosszanti) oldal közepére esvén max. úgy méter átmérőjű volt 121. A kitűnő jászsági lelőhely a legmar- kánsabb/legpregnánsabb példáját nyújtja a szóban forgó háztípusnak: a nagyobb méretű alaphoz nem egy, hanem egyenesen két külső sütőkemence kapcsolódott északról és keletről, oldalfalba vájt formában /3/. A megye további késő vaskori kemencéi vagy szabadban állóak/sza- badtériek, szubdiálisak, vagy csak maradványok. Tiszaföldvár-Téglagyár IM, Jászberény-Állat- és Növénykert 151 és kérdőjelesen Rákóczifalva- Bivalytó /6/ - még az 1970-es évek második és az 1980-as évek első feléből, 1996-ból és 2007-ből - sorolható ide, s a szomszédos csongrádi (VidreA/idra-sziget) tüzelőberendezés, 1971-ből 111. Kemencealj, platni

43