Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Művészettörténet - Gurzó K. Enikő: Az utazó festőnő
TISICUM XXIV. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET 13. kép: Lehel Ferenc önarcképe, lappang (HMD: 95.1685.1.) Amint a mellékelt női portré (12. kép) is érzékelteti, a század első évtizedében Mária igencsak Chagall hatása alatt állott (kézfejei tagadhatatlanul Chagall- utánzatok), mindemellett vonalvezetése a Lehel Ferencét követi (lásd a 13. képet), amiből akár arra is lehet következtetni, hogy valójában nem is az ő munkái őrződtek meg a fénymásolatokon, hanem a legfőbb mentoráé, a férjéé.31 Lehel Ferenc ugyanis ígéretes piktornak indult, állítólag több nagy festőnk is biztatta, dicsérte látásmódját, kézügyességét. Azt viszont, hogy ez valóban így volt-e, így történt-e, sajnos lehetetlen kideríteni, alkotásai közül ugyanis csak a leánya arcképe maradt fenn, illetve egy nagyon tarka, vidám tájkép, utóbbi is csak Flamza Lehel Mária halvány emlékei között (a Flamza Múzeumban fellelt Lehel-önarcképről például nem is tudott, nem beszélt).32 Nyomozásunkat lényegesen megkönnyítené, ha kiderülne, hová kerültek ezek a munkák, mi lett a sorsuk. Mivel jelen pillanatban még csak abban sem lehetünk biztosak, hogy az 1909., 1910. évre datált Lehel Mária-képek hihetőek, nem zárhatjuk ki, hogy pont ezek egyike Lehel Ferenc keresett Flamza Mária-portréja. 31 Lehel Ferenc persze határozottan állította, hogy letette az ecsetet, ám ez a kijelentés épp annyira hiteles, mint életének többi mozzanata. „Sőt, már két évvel azelőtt, mint fiatal, 21 éves festő, annyira megzavarodtam, hogy nem tudtam többé dolgozni - képtelennek éreztem magam az alakok eltorzítására, ahogy azt a posztimpresszionisták csinálták” - írja a Találkozásaim a Végzettel című könyvének 10. oldalán. A könyv kéziratban maradt fenn a múzeum dokumentumai között. HMD: 95.1699.1. 32 Az első világháborút megelőző években vásznai gyakran szerepeltek budapesti tárlatokon, mesterei - egyebek mellett Czóbel Béla is - rendkívül tehetségesnek tartották. Ezt leánya, Hamza Lehel Mária állította, aki erről mind Bodri Ferencnek, mind Dévényi Ivánnak, az általa felkéri két monográfiaírónak is következetesen beszámolt. HMD: 95.1555.1.; HMD: 95.1555.1. Arról, hogy képei vagy elvesztek vagy lappanganak Id.: HMD: 95.1551.5.; HMD: 95.1565.1. Mindenesetre Mária korai képeiből igencsak nehezen vezethetők le a későbbiek. 14. kép: Magántulajdon A markánstól a leheletszerűig A magántulajdonban lévő Ágat érintő gyermek (é. n.) és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményébe került Akt (1911)33 úgyszintén Lehel Mária korai alkotásai közé tartozik. Mindkettő olajjal készült vászonra, ami azért érdekes, mert ezt a technikát szinte egyáltalán nem használta a későbbiekben a festőnő. Ha megfigyeljük az alkalmazott vonalvezetést, a markáns, férfias, erőtől duzzadó figurákat és a szigorú kontúrok közé szorított testeket, szintén azt kell mondanunk, merőben eltérnek Lehel Mária kétségbevonhatatlanul nőies, leheletszerű megoldásaitól. Amennyiben az Akt és az Ágat érintő gyermek valóban a művésznő keze nyomát viseli, akkor a két kép pótolhatatlan segítséget nyújt ahhoz, hogy az ecsetkezelés és a színhasználat tekintetében fogalmat alkossunk a csak fekete-fehér fotókról ismert alkotásairól. A kézfejek kialakítása ezen munkák eredetét, stilisztikáját illetően is irányadó lehet, megteremti a kapcsolatot Chagall-lal, és nyilván megalapozza az összefüggést az 1909-re, 1910-re datált kompozíciókkal. Fázisok Adataink szerint a képet, amelyről a fekete-fehér fotográfia készült Lehel Mária 1909-ben, tehát 20 évesen festette/rajzolta.34 Rajta egy gyermek látható, amint a kompozíció központi figurájának, az idősebb hölgynek átnyújtja a gyümölcsöt. A háttérben egy öltönyös férfi csonka alakja tűnik 33 Ltsz.: 55.615. 34 A hátoldalra feljegyzett évszám szerint. 356
