Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Szurmay Ernő: 80 éves a helyi önkormányzati fenntartású könyvtár
Szurmay Ernő 80 éves a helyi önkormányzati fenntartású könyvtár* Megemlékezés Szolnok Megyei Város Könyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye alapításának 80. évfordulója alkalmából A többszöri gazdaváltozás miatt választottam ezt a címet. Szolnok megyeszékhellyé válásától 1934. november 11-ig csak üzemi, intézményi, egyesületi könyvtárak szolgálták a hozzájuk fordulókat. Fenntartásuk, állománygyarapításuk közadakozásból, fenntartói hozzájárulásból történt. Az első kísérlet a városi könyvtár létesítésére 1912-ben történt. Az Alföldi Magyar Kulturális Egyesület kezdeményezésére, a városi tanács által is támogatva egy kultúrpalota épült volna a Baross és a Csokonai út találkozásánál, s ebben kapott volna helyet a városi könyvtár. Az I. világháború kitörése a megvalósítást lehetetlenné tette. Végül a megnyitás lehetőségét egy „szentszándékú” ember, egy elfogadható mennyiségű könyvállomány és az ügy fontosságát értő tanácsi vezetés szerencsés találkozása teremtette meg. Az elsőt Balogh Béla egykori tanárom, a másodikat Kautz Károly egykor gazdag, majd elszegényedett polgár 1.000 kötetes könyvtára, a harmadikat dr. Tóth Tamás polgármester, a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör elnöke jelentette, így nyithatta meg kapuit a városi bérház alagsorában a Hild Viktor-féle hagyaték régészeti anyagával gazdagodott gyűjtemény 1934. november 11-én. Az ünnepi megnyitóra már 5.700 kötettel a polcokon kerülhetett sor. A II. világháború, a város megszállása, a károk helyreállítása után csak 1948. május 1. után állhatott látogatói rendelkezésére a kis gyűjtemény. 1950 júniusában sikerült az akkor már 10.000 kötetre gyarapodott állománynak a városi tanács épületének Kossuth téri frontján helyet találni Körzeti Könyvtár címmel. Fél évvel később szétvált a két gyűjtemény. Az addigi vezető, Kaposvári Gyula a múzeumi részleg vezetője lett, míg a könyvtáré Thoroczkay Rudolfné. A megye könyvtárainak irányítása az ellátó körzeti könyvtár és a városi állomány egyesítésével 1952. november 6-án kezdődött, és Illek József igazgatásával Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár néven működött tovább. 1954. augusztus 16-án vette át az igazgatást Kisfaludi Sándor, a kereskedelmi középiskola tanára. Nevéhez fűződik a raktári rend, a katalógusrendszer, a különböző munkacsoportok (kölcsönző, feldolgozó, módszertan) kialakítása is. 1956. március 1-jén önállósul a gyermekrészleg, amely az úgynevezett Úttörőházban (ma Technika Háza) talált helyet Pápay Lászlóné vezetésével. 1958. november 1-jével a Tófenék utcában megvalósult egy, a kisebb * Elhangzott 2014. november 11 -én a „Nekünk 80” című, a szolnoki könyvtár és múzeum fennállásának 80. évfordulója tiszteletére rendezett konferencián. települések ellátását is biztosító raktárbázis a kötészettel és a művelődési autó telephelyével. Az elnéptelenedett városkörnyéki elemi iskolákban pedig fiókkönyvtárakat nyitottak. E voltaképpen szükségmegoldások után 1969-ben az úgy-ahogy rendbe hozott múzeumi épület földszintjére költözött a könyvtár, mert a két emeletet a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Szolnokra kihelyezett nappali tagozata foglalta el kollégiumi férőhelyekkel együtt. A főiskola révén megoldódott a megyében a magyar-ének, matematika, rajz, illetve magyar, ének, matematika-rajz szakos általános iskolai tanárhiány. A főiskola vezetésén kívül továbbra is el kellett látnom a közgazdasági technikum igazgatását, a városi tanács elnökhelyettesi feladatát 1963 és 1965 között. Csak a főiskolai képzés két évfolyamának befejezése után kerülhetett sor az épület említett szárnyának könyvtári célú igénybevételére, miközben folyamatos változások történtek a könyvtárvezetésben. Amikor Kisfaludi Sándor a Könyvtártudományi és Módszertani Központ osztályvezetője lett, helyét az agilis dr. Nagy János, majd a fiatalon elhunyt tudós könyvtáros, Imre Lajos után a kiváló könyvtárosi adottságú dr. Nyitrai Lajos mint megbízott igazgató foglalta el. Tőle vettem át ezt a szép, de nehéz feladatot 1970. január 1-jével. Dr. Nyitrai Lajos igazgatóhelyettesként dolgozott tovább nyugdíjba vonulásáig. Már a hatvanas évek második felében megindult a belső könyvtárosi munka felerősödése, a könyvtárközi kölcsönzés igényeit is kielégítő belső raktár kiépítése, a gyermekkönyvtári részleg kialakítása. A fő figyelem pedig az ifjúság könyvtári igényeinek minél jobb kielégítésére irányult. Ifjúsági klubok, érdeklődésükre számító polcok létesültek, neves művészek kiállítása nyílt meg, s rendszeressé váltak az író-olvasó találkozások. A belső munkarend megszilárdítása után a 70-es évektől kezdődően a hálózati központ szerepéből fakadó feladatok gondos ellátása, a személyi és tárgyi felvételek mérhető javítása került mielőbbi megoldásra. A szolgáltatások színvonalának emelésével tudományos műhellyé válás és a társadalmi megbecsülés erősítése következett be. Az elmondottak igazolására említem meg a Debreceni Tanítóképző Intézet, majd Főiskola szolnoki konzultációs központjának létrehozását, amely működésének 9 éve alatt közel 300 diplomás könyvtárost és népművelőt adott Szolnok, majd Pest és Nógrád megyének. A helyi tanácsokkal kiépített jó kapcsolatoknak köszönhetően egy évtized alatt öt és félezer m2-rel nőtt könyvtáraink alapterülete. Kétmű- szakossá fejlesztett kötészetünk, sokszorosító műhelyünk pedig mind a saját, mind az alközpontok aktív tájékoztatását is nagymértékben segítette. Megindult a pedagógiai szakszolgálat munkája is. Ennek látható folyománya lett a Rövid úton című pedagógiai folyóiratszemle, amely majd két évtizeden át segítette a megye iskoláinak vezetőit és pedagógusait. A hálózat összefogásának jelentős eszközévé vált két évtizeden keresztül az Együtt című kiadványunk, amelyben a hálózati központ munkatársain kívül bármelyik könyvtáros publikálhatott. Még mindig a kiadványozás körébe tartozik a Szigligeti Színház műhelye című sorozat, amely 347
