Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések Jász-Nagykun-Szolnok megye agrártörténetéhez a honfoglalástól a polgári forradalomig (895–1848)

BAGI GÁBOR: ADATOK, MEGJEGYZÉSEK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE AGRÁRTÖRTÉNETÉHEZ

______________A HONFOGLALÁSTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG (895-1848)______________

a jobbágyok messze földről itt vásároltak különböző munkaeszközöket is.74 A túri vásárt még külföldi kereskedők is látogatták,75 de Tiszavarsány nagysága és lengyelek által is keresett Demeter napi vására sem sokkal maradt el tőle.76

Az alföldi mezővárosokban a XIV. századtól az újonnan szerzett, bérelt földeken sokszor nem szerveztek jobbágytelket, hanem telki állományon kívüli, közös területként kezelték azokat. Talán ez magyarázza I. Mátyás 1469-es (1491-ben II. Ulászló, 1560-ban I. Ferdinánd által is megerősített) oklevelét, amely szerint Mezőtúr és Tiszavarsány lakosai bizonyos szántókat, kaszálókat, halászó vizeket a kunokhoz hasonlóan közösen használhattak.77

A XV. századra megerősödtek a fő közlekedési útvonalak. Pest-Buda felől Tiszafüred, valamint Szolnok érintésével is el lehetett jutni Debrecenbe és Észak-Erdélybe, míg a Szolnok alatti Tiszavarsány-Mezőtúr útvonal Dél-Erdély felé vezetett. Kialakult és fokozatosan bővült a vámok és révek rendszere a Tiszán (Tiszaörvény, Tiszaabád, Tiszabő, Szolnok, Tiszavarsány, Tiszajenő, Nagyrév), a Körösön (Bánréve, Istvánháza, Mezőtúr), a Zagyván (Rékas, Jánoshida) és a kisebb vizek mellett (Fegyvernek, Inavására). Sókamarák jöttek létre Tiszaabádon, Szolnokon és Tiszavárkonyban. A helyi mezővárosok mind számottevőbb mezőgazda- sági és ipari termelése, vásárai kisebb-nagyobb vonzáskörzeteket alakítottak ki egyes szabad királyi városok (Buda, Pest, Szeged) országrészeket átfogó hatókörén belül.

1494/95 táján Engel Pál számítása szerint a megye jász részeinek 1.066 km2-es területén kb. 4-6000, az 1.278 km2-es kun Kolbázszéken 5-6000, míg a hevesi és külső-szolnoki Tisza mente mintegy 3.253 km2-én kb. 25.000 lakos élhetett. Az újabb kutatások azonban a jászkun részek népességét ennél magasabbra becsülik. A török terjeszkedése miatt a XV. században megindult a délvidéki magyarok és szerbek felvándorlása, és talán az ő Kengyel környéki jelenlétük is magyarázza a település mezővárossá válását.

A jobbágytelkek pusztásodására Zsigmond korától következtethetünk, az akkori 400.000 telek Mohács idejére valamivel több, mint 250.000- re csökkent. Ez a folyamat megyénkben is kimutatható. 1415-ben Alaty- tyánban még tíz lakott telket zálogosítottak el egy halastó és egy erdő részeivel 150 új forintért,78 míg 1519 előtt a szomszédos Mizsén már egy puszta telket szántóval, réttel és erdővel három forintért.79 1522-ben Kunhegyesen három puszta és két népes zálogos telket vallott át két nemes,80 majd 1544-ben Kakathegyes-Kunhegyesen egy kúriára, négy lakott és egy puszta telekre várható birtokot adtak el 100 forintért.81 A jobbágytelkek csökkenése, illetve széttöredezése magával hozta a földnélküli zsellérek megjelenését és létszámuk megnövekedését. 1468-ban Mezőtúr Kállaiak által birtokolt felén egy terményösszeírás 183 jobbágy mellett 69 zsellért vettek számba, azaz 100 telkes jobbágyra közel 40

74 BÁCSKAI Vera 1965. 72-73. (MNL OL Dl. 16.429.); KUBINYI András 2000. 91.

75 BODOKI FODOR Zoltán-BODOKI FODOR Zsigmond 1979.10.

76 BÁCSKAI Vera 1965. 72-73.; KUBINYI András 2000.93.

77 GYÁRFÁS István 1870. III. 667.; BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 271-272. (MNL OL Dl. 24.841.); HILD Viktor é. n. (MNL OL Dl.

24.811., 24.981.).

78 ZSKOV. 370. (MNL OLDf. 220.822.).

79 BALÁSSY Ferenc-SZEDERKÉNYI Nándor 1890.1. k. 258.; BENEDEK Gyula 1993.243. (MNLOL Dl. 61.105.).

80 GYÁRFÁS István 1870. III. 757-758. (MNL OL Dl. 23.639.).

81 BÁRTFAI SZABÓ László é. n. (Nemzeti Múzeum, Törzsgyűjtemény).

zsellér esett.82 E folyamat a földesúri majorsági gazdálkodás XVI. századi megerősödése miatt is fontos, ami azonban területünkön a török hódítás miatt nem igazán volt érzékelhető.

3. Háborús évszázadok (1526-1711)

A török uralom közel két évszázada megyénk agrártörténetének is az egyik legvitatottabb időszaka. Sokan a hódítók kegyetlenkedéseit, a legyilkoltak, elhurcoltak tízezreit, a kettős, sőt olykor hármas adóztatást és a kultúrtáj elvadulását emelik ki, mások a XVI. század második felének átmeneti fellendülését és a mezővárosok átmeneti megerősödését. Az bizonyos, hogy idővel a hódoltsági népesség jelentősen fogyott, és a létbizonytalanság a földművelés számottevő hanyatlását és a rideg állattartás előretörését idézte elő. Az első évszázad megítélése azonban mégsem ennyire egyértelmű.83

1526-ban a török portyázók elértek a Tiszáig, majd 1552-ben a Szolnoknak vonuló hadaik a Tiszántúlon egészen Debrecenig pusztítottak, és állítólag 35.000 embert fűztek rabláncra. Utóbbiak Szolnok bevétele után Egernek tartva a Jászságot is érintették, de az 1566-os hadjáratot ismét csak a Tiszántúl szenvedte meg jobban.

A török 1544-ben a Tiszán inneni részeket a hatvani, a Tiszán túliakat 1552-ben a szolnoki szandzsákhoz csatolta. Szolnok várát szandzsákszékhellyé tette, míg Balaszentmiklóson mindvégig, Jászberényben 1568-1595 között erődítést tartott fenn. Ennek eredményeképp Szolnokon a magyar lakosság zöme idővel elvándorolt, maradéka pedig jelentéktelen kisebbségbe került a beköltöző muszlim-délszláv elemekkel szemben, akik a hódoltságban az oszmán kultúrát is hordozták. Ez a folyamat Balaszentmiklóson is lejátszódott, ám Jászberényben a vár lerombolása megakasztotta azt.

Számos feldúlt falu pusztásodott, és bérletükkel-megszállásukkal több itteni mezőváros határa is jelentősen növekedni kezdett (Jászberény, Mezőtúr). Ezek sikerrel kapcsolódtak be a század közepétől a nyugati irányú nagy marhaexportba, ám a szolnoki tiszai híd 1562-es felépítése, majd a kereskedelmi forgalom erre történő átterelése többeket (Tiszavarsány, Fegyvernek) is kedvezőtlenül érintett. A szolnoki híd forgalmára jellemző, hogy amíg 1558-ban 603,1559-ben 1.489 marha itteni áthajtására van adat, addig 1573-ban már 28.363-ra, 1574-ben pedig 15.011-re.84 A hódoltságban török marhatőzsér réteg azonban nem alakult ki, sőt az ide behozott balkáni török árukat is magyar kereskedők közvetítették a királyi Magyarország felé.

Ekkorra már jelentősen előrehaladt a később híressé váló magyar szürke marha kialakulása, bár a felhajtott ökrök élősúlya még csak négy-öt mázsa lehetett.85 A török birodalmi vezetés jó érzékkel hagyta fejlődni az állattartó mezővárosokat, és azokat a szultáni magánbirtokokhoz sorolta. A hódoltság elpusztítását és az ottani lakosság kitelepítését tervező magyar végvári tisztek is gyorsan felismerték, hogy a török uralom fő ereje az itteni állattartó mezővárosokban van.

Az 1563/64-es váci vámnaplók már 11 megyei település lakóit említették a tőzsérek között, a marhakereskedelem fő megyei központjai Jászberény és Mezőtúr voltak. A 28 jászberényi által hajtott 2.213 marhát csak

82 BÁCSKAI Vera 1965.48-49., 72-73.; KUBINYI András 2000.47.

83 BÚZA János 2000.79-160.

84 HORVATH, Ann 1971.235-240.

85 MATOLCSI János 1982.265.

227