Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések Jász-Nagykun-Szolnok megye agrártörténetéhez a honfoglalástól a polgári forradalomig (895–1848)
TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY hida környéki sáriak a makkos erdeik idegenek általi jogtalan használata miatt tiltakoztak.511441 -ben egy sági (Tiszazug) lakos hét jogtalanul elvitt disznaját említették.52 A lóállomány zöme a nemesi nagybirtokhoz kapcsolódott, falusi-mezővárosi lókereskedők ritkán fordultak elő. így 1390-ben Losonci Dénes 206 lovat adott a tiszaszalóki zálogos résszel a nejének.53 Őellene viszont utóbb rokona, llosvai Györgyné pert indított, mert 500 lovát Rékasra hajtatta el.54 E hatalmaskodás miatt végül 1402-ben lefoglalták a zagyva- rékasi birtokot is az ott tartott 230 ménesbeli lóval együtt.55 Talán nehéz harci ló lehetett az a 200 új forint értékű állat is, amit 1415 táján Domokos túri plébános perelt Kállai Lökös fia Miklóstól.561511 -ben az egri püspök hatalmaskodó tisztjei Bajoni János tiszaigari birtokáról vittek el 30 lovat.57 Idővel az állattartásra használt területek is gyakori perforrássá váltak, ezekben nemritkán már a legelőket és a kaszáló réteket is elkülönítették egymástól. így 1436-ban a sári legelők jogtalan használatát említették, majd 1478-ben Ficsor László a nagypóiak állattartásra használt aboskai földjeit foglalta el.58 1475-ben Seres András mezőtúri emberei Csudabalán (Túrkeve) Udvarnok rétet foglalták el, majd 1483 nyarán a Kompoltiak jobbágyai a csudabalai Remeteszegen 12 szekér szénát kaszáltak le. 1497-ben a tiszavarsányiak Cseber rétjét kaszálták le, és vittek el öt szekér szénát, míg 1512-ben Kunhegyesen a Kompoltiak és Apafiak tették ugyanezt.59 Még 1506-ban az Apafiak és Kompoltiak jobbágyai az egri káptalan (jász)iváni Halmaj rétjét is több napig kaszálták, és több száz szekér szénát vittek el.60 A hatalmaskodások olykor az ártéri gazdálkodás rendszerét is érinthették, mivel az ártereken az árkok révén szabályozták a vízmennyiséget és a zöldvegetációt. így 1467-ben Vezsenyi László tószegi emberei a Nyársapátira vivő tiszai ereket zárták el, majd 1497-ben az egri püspök várkonyi tisztje a tószegiek Kewlde nevű vizes rétjét kaszáltatta le.61 A honfoglalást követően mind általánosabbá vált az alföldi erdők irtása. Ezek hiánya idővel már a termelést és megélhetést komolyan gátló tényezővé vált, amire mind gyakrabban utaltak a hatalmaskodások kapcsán is. 1417 táján a bábolnai erdőben vágtak fát a tiszafürediek,62 míg a 51 BÁRTFAI SZABÓ László é. n. (MNL OL Dl. 44.082.). 52 MNL OL Dl. 13.607. 53 BO I. 457.; BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 252. (MNL OL Dl. 65.821.). 54 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 301. (MNL OL Dl. 43.634.). 55 ZSKO 11.1.256-257. (MNL OL Dl. 43.634.). 56 ZSKO V. 192., 319., 480., 646. (MNL OL Dl. 53.830., 53.854., 53.886., 53.911.). 57 Heves Megyei Levéltár, Középkori Oklevelek 372.; BENEDEK Gyula 1998. 371-373. (MNLOL Dl. 21.285.). 58 BÁRTFAI SZABÓ László é. n. (Nemzeti Múzeum oklevelei, MNL OL Dl 44.082.); BENEDEK Gyula 1994.275-277. (MNL OL Df. 265.769.). 59 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 119. (MNL OL Dl. 17.698., 17.770.); GYÁRFÁS István 1870. III. 730-731., (MNLOL Dl. 22.401.); BENEDEK Gyula 1994. 281. (MNL OL Dl. 72.074.); BENEDEK Gyula 1998. 374-376. (MNLOLDl.22.326.). 60 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 64.; MNL OL Dl. 68.663.; SZABÓ István 1975.33. 61 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 297. (MNL OL Dl. 16.834.); BÁRTFAI SZABÓ László é. n. (Nemzeti Múzeum Tórzsgyűjtemény, 1899/35.). 62 ZSKOVI. 65., 129. (MNLOLDl. 9965., 10.529., Df.210.127.,210.130.). tiszaörvényi erdőt a poroszlóiak dézsmálták meg.63 1484-ben a mezőtúriak jórészt kivágták Csudabala erdejét.64 A halászat a Tisza-mentén a földművelés és állattartás mellett a harmadik fő ága lehetett a gazdálkodásnak. Az országos régészeti leletek szerint a pontyfajták a fogyasztásban közel 70%-ot tettek ki, míg a csuka 19, a harcsa pedig 6%-ot. A maradékot a drága tokfélék (viza, fogas) adták, amiket azonban a nemesek nem nagyon hagytak meg a jobbágyoknál.65 Az egri püspökség megyei birtokain számos vizafogó szegye ismert, a nemesi birtokokon pedig halastavak sora adatolható. Ezek a hatalmaskodásokban is rendre feltűnnek. 1436-ban a Jánoshida környéki sáriak tiltakoztak halastavaik jogtalan használata miatt,66 majd 1441-ben a lakaiak és tiszavárkonyiak a ságiak fogását vitték el, és a halastavaikat is Lakához csatolták.67 1447-ben Szentmártonszállási Lajos Jakab a Körösön a Pálóciak fejéregyházi halászó vizeit kihalásztatta, majd 24 hordó halat vitt el innen besózva, amivel ezernél is több forintnyi kárt okozott.681472-ben Szőlősiek tiszaszőlősi és tiszaigari jobbágyai Petritelke halastavát halászták ki,69 majd 1484-ben Nagyrév melletti Monostorsápon két halászó jobbágyot a jenőiek foglyul ejtettek, és a halaikat elvették.70 Megyénk gazdaságtörténetében a XV. századtól mind jelentősebb szerepet játszottak a kunok és a jászok. Ezek ekkor már katonai kötelezettségeiket pénz-, termény- és jószágadóval váltották meg. Eredetileg 10.000 veres (azaz arany-) forintot, 200 gerla71 búzát, 400 gerla zabot és árpát, 500 gerla borsót, kölest és kását és 4 szép lovat adtak a királynak, valamint a kísérésére 600 pajzsos, lovas íjászt. 1453 táján viszont elszegényedésük miatt a készpénzfizetést 3.000 vörös aranyra csökkentették. Mátyás alatt a kun és jász jövedelmeket a budai udvarbírói hivatalhoz csatolták, amelyet a királyi udvar ellátására hoztak létre.72 A kunok és jászok jelentős nagyállattartása miatt területeik feltehetően már a XV. században a megélénkülő, nyugatra (délnémet városok, Itália) irányuló távolsági marhakereskedelem fontos központjaivá váltak. Az ököradó 1506-tól a királyi szolgáltatások között is megjelent.73 Az állatkereskedelem másik központjává a XV. századra megerősödő mezővárosok váltak. Fegyvernek, Mezőtúr és Tiszavarsány mellé utóbb Szolnok, Jászberény, Szászberek, Kengyel, Tiszaabád, Tiszavárkony és Balaszentmiklós is felzárkózott. Általában jellemző, hogy a legtöbb itteni mezőváros a folyami átkelőhelyek mentén vagy annak közvetlen közelében alakult ki az utaknak megfelelően. A mezővárosok és falvak között bizonyos munkamegosztás jött létre, így az előbbiek váltak a gyengébben fejlett vidékek kézműipari-kereskedelmi központjaivá is. Népességük a környezet magyar, kun és jász lakosságából nyert utánpótlást. A legjelentősebb Mezőtúr volt, amely 1468-ban már vagy 2.500 lakossal bírt, és mészáros céhét is említik. Úrnapi és Márton napi országos vásárain (sokadalom) jelentős bor- (szerémi, somogyi) és állatkereskedés folyt, de 63 ZSKO VI. 98-99. (MNL OL Df. 210.834.). 64 MNLOL Dl. 18.951.; BENEDEK Gyula 1994.277-278. 65 SZABÓ István 1975. 36.; SUGÁR István 1979. 5-33.; BARTOSIEWITZ László 2008.103-108. 66 BÁRTFAI SZABÓ László é. n. (MNL OL Dl. 44.082.). 67 MNLOL Dl. 13.607. 68 MNLOL Dl. 14.137. 69 MNLOL Dl. 38.847. 70 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.134-135. (MNL OL Dl. 18.949.). 71 A gerla 1575-1611 literes űrmérték volt, de Gyárfás ezt kilának tekintette. 72 GYÁRFÁS i. 1870. III. 259.; KUBINYI András 1964. 70. 73 GYÁRFÁS István 1870. III. 348. 226
