Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Tóth Zsanett: Lakberendezési szokások a XX. század második felében Tiszaderzsen
TISICUM XXIV. - NÉPRAJZ 18. kép - Sezlon, mögötte a hengerezett falon subaszőnyeg életük munkájának tekintik, rengeteg pénzt, időt, munkát beleölnek, hogy anyagi helyzetüket, státuszukat kifejezhessék monumentális lakóházukkal. Majd a gyerekeik külön költözése után a hatalmas épületek üresen állnak, ugyanis a lakók minden igényét ki tudja szolgálni egy közel 18-20 négyzetméteres helyiség. Ez napjainkra is egyértelműen vonatkozik, gyűjtésem idején adatközlőim 80%-a szinte a nyári konyhában él, itt tölti idejének nagy részét. Vannak, akik olyannyira korszerűsítik konyháikat, hogy szinte teljes értékű nappaliként használják, kényelmes rekamiét, számítógépet, televíziót helyeznek el benne. A nyárikonyhának köszönhető az ebédlők létrejötte, ugyanis a korábbi konyha helyét vette át a házon belül. Az ebédlők fő funkciójának az étkezést tekinthetjük, ebből kifolyólag általában egy étkezőasztalt helyeztek el a helyiségben, mely lehetett széthúzható vagy kettényitható, vagy akár normál hatszemélyes is. Rendszerint a kombinált bútor székeihez hasonló vagy a kombinált bútor kárpitozott székeit helyezték el az asztal körül. Helyet kapott továbbá egy szekrény, mely vagy garnitúraként az asztalhoz, székekhez tartozott, vagy a lakás valamely más bútorának a párja. Minden általam látott szekrénynek volt vitrines része, melyben az értékesebb étkészleteket helyezték el. A zárt részben a kevésbé értékes, kevésbé mutatós készleteket, tányérokat, poharakat tárolták. Hasonlóan az előszobához, ez is egy reprezentatív szerepű tér a lakáson belül, mivel a nyárikonyhák megjelenése és térhódítása teljes mértékben átvette az ebédlő funkcióit. Ünnepekkor, nagy társaság esetében, ha a nyári konyhában nem férnek el, vagy vendégek esetén itt szokott elhelyezkedni a család, de a hétköznapokon nem jellemző. Egy adatközlőm sem használja rendszeresen ezt a teret. Kamra, spejz Az utolsó bemutatott rész a lakóházon belül a tároló funkciókat látja el. Nevezhetjük spejznek vagy kamrának. A spejz szó a kamra szinonimája, Tiszaderzsen „spejz” formában ismeretes az egyébként spájz szó, mely német eredetű, és éléskamrát jelent. Azért teszek különbséget a kamra és a spejz között, mert ezek a tárolók egyes adatközlőim szerint különböznek egymástól. Csak két esetben található élelmiszer tárolótér a lakóházakban, a többi esetben a melléképület részeként jelenik meg. A helyiségekben tároltak is különböznek egymástól. „Az spejz - telázsi volt benne, befőtt, liszt, cukor volt, és kolbászok, szalonnák voltak felaggatva. A másik helyiségbe meg - az ilyen kamra - régen terménytároló volt, ott van a fagyasztó, létra, a krumplit, almát, hagymát oda szoktuk tenni, meg ott vannak az ilyen üres befőttes üvegek is.”69 „Hát a kamrából van a padlásfeljárónk, ott ilyen krumplit, hagymát tárolunk, a spejzben pedig van telázsink, azon befőttek, ott van a hűtő, a fagyasztó, meg olyan élelmiszerek, amiket gyakrabban használunk, a spejz a konyhából nyílik, oda visszük ki az ilyen másnapra elrakott ételeket is. ”70 A nyárikonyhánál nem tértem ki a hűtőkre, fagyasztókra, melyek az 1960-1970-es években hódítottak teret, mert nem kifejezetten a nyári konyhában tartják a hűtőt, a fagyasztót pedig végképp nem ott helyezték el, és nem akartam külön tárgyalni ezt a két eszközt. Mielőtt a hűtők megjelentek volna, és megkönnyítették volna a mindennapi tartósítást, a földbe ásott kutakba engedték le a hűtésre szoruló élelmiszert. „Hát mi hűtőt is vettünk elég korán, mert addig a kútba engedtük le az ételmaradékot, meg akkor nem is nagyon maradt meg ennivaló, mert főztem délre, főztem vacsorára, mert akkor még nem voltak ezek a bolti dolgok és mindig főztünk.”71 A legtöbben az 1970-es évek második felében, az 1980-as években vették hűtőszekrényüket. A mai kor embere számára elképzelhetetlen lenne az élet hűtő nélkül, míg nagyszüleink egyszerűen csak kitették a spejzbe, vagy leengedték a kútba az ételt. A mindennapokon valóban kevésbé volt szükség hűtőre, hiszen a gyerekek általában az óvodában, iskolában ettek, a férj vagy eljárt dolgozni, és csak a hétvégéket töltötte a családdal, vagy a gyerekekhez hasonlóan csak este evett otthon. A hétvégi nagyobb főzések vagy ünnepek idején, disznóvágások, lakodalmak alkalmával azonban megkönnyítette és teljesen átalakította az ételek, húsok tartósítását, tárolását a hűtők és fagyasztók elterjedése. „Az 1970-es évek második felébe lett a hűtőm. Ott a lenti konyhába volt, meg utána a kamrába is. A Gorenje volt a második hűtőnk, abban egy nagyobb fagyasztó rész van felül, ami most lent van a lenti konyhába. Akkor Feri rájött, hogy most már nem sütjük le zsírba, meg nem füstöljük úgy a húst, hanem abba nagyon fainul megmarad. Oszt nagy nehezen vehettem fagyasztószekrényt. Utána azt szerette, látta, hogy milyen jó.’’72 „1986-ba vettük a fagyasztót, mire Imi fiamék esküdtek, hogy a lakodalomra már gondoltunk, hogy ami megmarad is, hogy be tudjuk rakni, meg az alapanyagokat is. ”73 Kutatásom során az volt a célom, hogy bemutassak egy korszakot, néhány évtizedet, az akkor élők életmódját, mindennapjait az általuk használt lakótéren keresztül. A tanulmányom bővelkedik adatközlőim szószerinti idézeteivel, mely úgy gondolom talán még inkább élőbbé teszi az általam leírtakat. Közreműködésüket ezúton is köszönöm! 69 Saját gyűjtés, 2013. december. Interjú Kun Ferencnével. 70 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Gőz Imrénével. 71 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Marek Györgynével. 72 Saját gyűjtés, 2013. december. Interjú Kun Ferencnével. 73 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Daragó Imrénével. 204
