Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Tóth Zsanett: Lakberendezési szokások a XX. század második felében Tiszaderzsen
TÓTH ZSANETT: LAKBERENDEZÉSI SZOKÁSOK A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN TISZADERZSEN helyére pedig ebédlőbútort vettek a „fenti konyhába”. A nyári konyhákban használt konyhabútor típusbútor, ennek megfelelően kisebb-na- gyobb eltérésekkel, de ugyanúgy néznek ki, ugyanazokból az elemekből tevődik össze a garnitúra. A lányok hozományuk részeként vitték a házasságba a „zöld-fehér” konyhabútort. (17. kép) „Általában egy nagy szekrény, egy asztal, négy hokedli, egy szennyesláda, egy kicsi láda, amit én bokszosnak használtam. Ilyen cipős doboznak, a cipőpucoló dolgokat, kefét, bokszokat, ilyesmit tartottam mindig is benne.”63 17. kép - Jellegzetes konyhabútor egyik típusa Megvételükre az 1950-es évek végén, 1960-as években került sor. A szekrények mindegyikében - habár több variációja létezett - volt egy álló, edények, tányérok, konyharuhák tárolására alkalmas rész. Volt egy felső, polcos, vitrinnel ellátott, bögrék, csészék és poharak tárolására szolgáló szakasz, ezen kívül volt legalább két fiókja, ahol evőeszközöket tartottak. Az alsó része pedig kétfelé nyíló ajtóval ellátott, szintén polcos edénytárolót rejtett. A garnitúrához tartozó asztal széthajtható volt, ami praktikus hétvégi, nagycsaládi étkezéseknél. A hokedli támla nélküli, könnyen mozgatható fa szék, melyre a kényelmesebb ülés érdekében párnát, szivacsot tettek. A szennyestartó láda szintén a bútorhoz tartozott, ebben változó, hogy ki mit tárolt: néhány adatközlőm valóban szennyest tartott benne, mások pl. újságokat gyűjtöttek a ládában. A főzéshez szükség volt tüzelőberendezésre, mely vagy a fatüzelésű asztali kályha, azaz sparhelt vagy gáztűzhely lehetett. Mivel a gázt a legtöbb helyen csak az 1990-es években vezették be, így a tűzhelyet gázpa63 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Marek Györgynével. lackokra kötve használták. A mosogatáshoz vagy egy nagy vajlingot64 használtak, vagy ahol már alakítottak ki mosogatót, ott értelemszerűen azt használták. Hideg vízzel minden esetben ellátottak voltak a konyhák, meleg vizet viszont fali melegítők, villanybojlerek segítségével vagy a tűzhelyen történő víz felforralásával hoztak létre. A konyhai szerepeken kívül nappalihoz hasonlóakat is ellátott ez a helyiség. Az imént felsoroltakon túlmenően minden esetben található a nyári konyhában fekhely, ami rendszerint sezlon. A sezlon a heverőhöz hasonló, de annál valamivel rövidebb, egyszemélyes fekhely, melynek az egyik végén fejtámaszszerű kiemelkedés található. (18. kép) „Anyósom, amikor mi idejöttünk, akkor lent lakott a lenti konyhában, mert ő nem akart feljönni, de hát megvolt ott neki minden, meleg volt, TV volt, ágya volt, ő ott elvolt a maga kis világában. ”65 A nyárikonyhát nagyobb, több kosszal járó tevékenységek során is használták, pl. disznóvágások alkalmával, lakodalmi előkészületekkor, sütemények készítésekor, tésztakészítéskor stb. A megépítést követően, mint ahogy azt a neve is mutatja, sokáig csak nyáron használták ezt a helyiséget. Szerepének fontossá válásával viszont elterjedt az egész évben történő használata, s ez szükségessé tette a helyiség fűtését, mely általában asztali kályha segítségével történt. Egy adatközlőm gázkonvektorral is felszerelte nyári konyháját, de a magas gázárak miatt csak ritkán használja a fűtőtestet. „Csak nyáron használták ezt apósomék, meg ha hízóvágás volt, azt itt csinálták. Amikor mi ideköltöztünk még Imre bátyáddal, még akkor csináltattuk ezt az összeépítést, hogy ne kelljen kijönni a házból, hogy ide be lehessen jönni. Ugye az anyósoméknak mindegy volt, mert ők csak nyáron használták, de mi télen is. Mi ezt a mellette lévő részt megcsináltuk rögtön konyhának. Én úgy voltam vele, hogy azért van a lakás, hogy kényelmesen legyen benne az ember, nehogy már ki kelljen mennem, ha egy kávét meg akarok inni. ”66 Néhány mondatban kitérek a nyárikonyhák dekorációjára, mely némileg eltér a lakóépületben látottaktól. A lakók előszeretettel akasztanak a falakra a paraszti kultúrát idéző, népies jellegű dísztányérokat. A sezlon mögötti falrészen és a sparhelt vagy gáztűzhely fölött, hímzett, hagyományos mintájú, idézettel ellátott falvédőket láthatunk, s nem a lakóházban elhelyezett divatos falvédőket. A szőnyegek, függönyök általában a már lakóépületben nem használt, kiselejtezett darabok közül kerülnek ki. A családi események, ebédek helyszíne sem az ebédlő, hanem a nyári konyha, az ebédlőben csak nagyobb társaság esetében vagy nagyon fontos vendégek érkezésekor ettek. „Itt lent a konyhába ettünk, van egy nagy asztal a garázsban, azt olyankor össze szoktuk tolni ezzel, ami itt van. Hát nem férnénk el, ha a három család itt van. Fent nem is szoktunk lenni, mindenki itt érzi jól magát. Ha fent vagyunk is, lefele jönnek. Valahogy ez úgy megszokott.”67 A nyári konyha látja el a lakók szinte minden igényét, egyedül az alvás és a tisztálkodás az, amely miatt esténként a lakóházba kénytelenek visszatérni. „A sezlony jó hogy itt van, az unokámmal sokszor itt portyázgatunk. Ő is, ha itt van, valameddig felmegyünk, fent vagyunk, de negyed óra múlva már jönni akar vissza, mindig mondja, hogy: ”Mama menjünk a lenti házadba!” Nem szeret odabe lenni ő se.”68 Érdekes, hogy megépítenek egy közel száz négyzetméteres házat, sokan 64 Zománcozott, nagyméretű tál. 65 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Varga Istvánnéval. 66 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Daragó Imrénével. 67 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Varga Istvánnéval. 68 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Varga Istvánnéval. 203
