Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Tóth Zsanett: Lakberendezési szokások a XX. század második felében Tiszaderzsen
TISICUM XXIV. - NÉPRAJZ esetben látunk példát falusi kispolgári lakberendezési módra és a falusi kockaházi lakberendezési mód is jól megfigyelhető, hiszen szép számmal akadnak kockaházak is. Lakószoba Empirikus gyűjtésem során nagy figyelmet szenteltem a lakószobáknak, követve Stuart F. Chapin gondolatmenetét, aki szerint „1. a lakószoba az a helyiség, amelyben a család interakciói leginkább összpontosulnak, 2. a lakószoba a család kultúrszinvonalának, anyagi javainak és társadalmigazdasági státuszának tükre, 3. a barátok és más látogatók beállítottságát, tehát a társadalmi státuszt kedvezően befolyásolhatja a lakószobában elhelyezett kulturális tárgyak kiválasztása, az anyagi kultúra tárgyai és a lakószoba berendezése. A családtagok beállítottságát tükrözik, feltehető továbbá, hogy ugyanezek a tárgyak befolyásolhatják más személyes beállítottságát is a családdal szemben, és éppen ezért meghatározzák a család pozícióját a társadalomban. ”26 Ez a helyiség tehát központi szerepet tölt be. Nevezhetném hálószobának, nappalinak, de egyik sem tükrözné kellőképpen a funkcióját. A beköltözés után ez az a helyiség, amely rögtön kialakításra került minden esetben. Több adatközlőnél megfigyelhető, hogy a kezdetekkor, míg pl. a gyerekek kicsik és nem önállóak, addig szüleikkel egy szobában, a lakószobában alszanak. A fő funkciója az alvás, pihenés, esetenként vendégek fogadása. Adatközlőim ennek megfelelően használják ezt a helyiséget, mindezekből kiindulva fekhelyekkel, ülő- és tároló bútorokkal vannak berendezve. Jól vizsgálható a bútorok változása, mivel adatközlőim közt akadtak idősebb, (78 éves) és fiatalabb (67 éves) korúak is, így a bútortörténeti fejlődés jól végigvezethető. Elemzésem az 1960-as évektől kezdem, interjúalanyaim elbeszéléseit követve. Elsőként az úgynevezett Erzsébet hálószoba bútorcsoportra térek ki, melyet minden háztartásban ismertek, és rövidítve csak Erzsébet hálónak neveztek. (7. kép) Ezt legtöbb esetben a házasságra lépő lányok hozományként vitték az új házba, és szinte az egyetlen kezdeti bútornak számított. Darabjai nagyméretűek, nehezek, fából készültek, és 7. kép - Erzsébet hálószoba bútorcsalád néhány jellegzetes darabja 26 Lásd S. NAGY Katalin 1987.47. hivatkozását. rendkívül időtállóak, strapabíróak. Mindezt bizonyítja, hogy tulajdonosai többsége akár 20 éven keresztül is aktívan használta, cserélésére esztétikai és modernizációs, egy esetben sem funkcióbeli okok miatt került sor. „Az Erzsébet háló két ágyból állt, két szekrényből, nagyon szép volt, az a nagyméretű ruhásszekrény, az egyik akasztós volt, a másik polcos. Abba jól lehetett pakolni, sajnáltam is, amikor eladtam. Tartozott még hozzá egy tükör, az a háromszárnyú, meg négy db fa szék. Az ágy még kezdetben szalmazsákkal volt bélelve, azon aludtunk, majd utána én csináltattam bele damaszt betétet.”27 Volt olyan adatközlőm, aki azt állítja, hogy a felsoroltakon kívül egy négyszögletű, széthúzható asztal is tartozott a bútorhoz és két éjjeliszekrény, tehát ennek is léteztek variációi. Egységesen jelen vannak a lakóépületben például a fa székek, thonet székek. Nevüket Michael Thonetről kapták, aki 1842-ben feltalált technikáját Bécsben továbbfejlesztette, és kialakult az iparszerű hajlított fa bútor gyártásának technológiája. A Thonet cég 1865-ben Magyarországon is létrehozta első gyárát Nagy-Ugrócon. Mivel a gyáripari bútorok megfizet- hetőnek bizonyultak, és tömegek számára ezáltal elérhetővé váltak, így nagy népszerűségre tettek szert, és sorra nyitották meg újabb gyáraikat az ország több területén. A hajlított bútor technikáját hamar átvették ki- sebb-nagyobb hazai bútorgyárak, és az eredeti Thonet bútorok silányabb minőségű másolatait készítették el. Azáltal, hogy megfizethetőek voltak, a paraszti lakáskultúrának is meghatározó darabjai lettek. Miután kiment a divatból, a legtöbben vagy eladták a már nem használt Erzsébet hálóbútor darabjait, vagy másodlagos funkcióval ruházták fel őket, mely igen sok fajta lehet, érdemes ezeket is megfigyelni. Ezek mutatják, hogy mennyire találékonyak azok az emberek,28 akik vagy anyagi okokból nem tudnak új bútorokat vásárolni, vagy sajnálják kidobni a már nem használtakat, és a végsőkig törekednek arra, hogy hasznossá tegyék régi darabjaikat. „Legelőször a páros ágy volt összeállítva, még akkor szalmazsák volt benne. Annak az oldalai a pádon még megvannak, mert a többi részét azt elvitték a gyerekek, telázsit csináltak belőle. ”29 „Meg a két ágy, ami már szét lett most szedve és a csirkéket azzal szoktuk a támlájával elkeríteni nyáron.’’30 „A szekrénybe legutóbb a befőtteket tettem bele télen, mert nagyon hideg a pince, megfagytak a befőttek mindig, ez meg így valamennyit segít rajta.”31 „Meg alá a háromágú tükörnek azt a kis szekrényét tettem az előszobába, mert azt szét lehetett szedni. Az üveget abból is kivettem és cipőket tettünk bele, belefért pár cipő, nem sok, hát középen volt egy kis polca, mivel az üveget levettem róla, utána függönyt tettem rá, ami eltakarta a cipőket.”32 Mint ahogy a fejezet elején említettem, attól függően, hogy ki hol vette meg bútorait, vagy amit asztalos készített, mutatkozhatnak eltérések közöttük, viszont a formájuk alapján megállapítható, hogy mely Erzsébet hálós bútordarab, és melyik nem az. Léteznek a típusbútoroknak is, köztük ennek is, olcsóbb és drágább verziói, melyek nyilván a fa minőségétől függően változnak, viszont formájukban nem különböznek számottevően. Általában ugyanazok az elemek megtalálhatóak minden esetben, 27 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Marek Györgynével. 28 A paraszti kultúrában nagymértékben megjelenik az effajta magatartás: leleményesség, a tárgyak másodlagos funkcióval való felruházása. 29 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Varga Istvánnéval. 30 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Gőz Imrénével. 31 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Daragó Imrénével. 32 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Daragó Imrénével. 196
