Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Tóth Zsanett: Lakberendezési szokások a XX. század második felében Tiszaderzsen
TÓTH ZSANETT: LAKBERENDEZÉSI SZOKÁSOK A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN TISZADERZSEN köztük a páros ágy, a szekrénysor, a hármas tükör, plusz két éjjeliszekrény. A helyiségek legtöbb esetben centrális elrendezésűek, vagyis az ágyak voltak középen, végében állt az asztal, székekkel, a szekrények és a tükör pedig a falak mellé kerültek. Gyakran előfordult, hogy egy másik háztartásban látott bútor alapján csináltatták vagy vették meg berendezéseiket a derzsiek. Ebben az időszakban fontos volt a referenciacsoport utánzása. A reprezentációt, presztízst, státuszt szimbolizáló tárgyakra rengeteg pénzt, időt és energiát fordítottak. A lakásbelső kialakításában a divat, az elérni vágyott társadalmi csoport mintái és a meglévő lehetőségek játszottak szerepet. Az Erzsébet háló közel húsz évig uralta a hálószobát, cserélésére az 1970-1980-as évek környékén került sor, elsősorban modernizációs okokból. „Vágytam arra, hogy legyen modern bútorom."33 Valamint az interjúkból leszűrve megállapítható, hogy helytakarékossági szempontból többen választották az erre az időszakra jellemző kombinált bútorok legkedveltebb darabjait, a kihúzható kanapékat vagy - ahogy adatközlőim nevezik - a rekamiékat. Ezeket mindenféle méretben, színben, különböző mintázattal árulták. Minden háztartásban előfordult belőlük akár több is, nagyon praktikusak ezek a bútordarabok, hiszen éjjel kihúzva fekvő, alvási, míg nappal ülő funkciót látnak el. Ez a kihúzhatóság azonban negatívumokkal is jár, ugyanis a nappali hálószobává való alakítása minden este lefekvés előtt nehézkes dolog lehet. A kombinált bútor és ülő- és fekvőbútorai mind fa alapúak, szivaccsal béleltek, kárpitozottak. Rendszerint két fotel és négy kárpitozott szék vagy két puff tartoztak hozzá. Az azonos szetthez tartozó darabok kárpitborítása ugyanolyan mintázatú volt, ezért rendkívül jól mutattak, egységes képet festettek. A garnitúrákért borsos árat kellett kifizetni, ezért általában ezt a házasságra lépő lányok továbbra is hozományuk részeként kapták, vagy hosszú éveken keresztül gyűjtögettek rá. „Hát ez: tisztán emlékszek, hogy ez 20.000 Ft volt. Volt hozzá a két heverő, a két fotel, egy ebédlőasztal négy székkel, meg a szekrénysor.”34 Ezek az ülőbútorok, habár nagyon mutatósak voltak, meglehetősen kényelmetlen ülést biztosítottak. (8. kép) Azokra a célokra, amikre tervezőik szánták (vendéglátás-beszélgetés, tv-nézés, rádió-hallgatás, olvasás, játék, étkezés) nem igazán alkalmasak. Leginkább tv-nézésre lehet őket használni. Mivel azonban a magyar vendéglátási szokások szerint a baráti beszélgetéseket illik némi „kínálással” fűszerezni, így ezek a bútorok nem előnyösek ilyen szempontból. A tálalás a fotelek között elhelyezett dohányzóasztalon történt, mely legtöbb esetben szintén a garnitúra darabja volt.35 Az asztal lábai kivehetőek és egyszerűen becsavarozhatók voltak, így ez könnyű szállítást tett lehetővé. Felülete legtöbbször politúrozott, színe a szobabútor darabjaival azonos. Ezeken főétkezést nem lehetett bonyolítani, mivel nagyon alacsonyak és viszonylag keskenyek voltak, s létezett alul polcos tárolóval felszerelt és tároló nélküli variációja is. A dohányzóasztal és a sok ülőhely kifejezetten akkor volt fontos, amikor különleges vendéget vártak, ilyen esetekben a lakószobában került sor fogadásukra. Ha csak egy mindennap látogatást tevő szomszéd, ismerős érkezett, őt a nyári konyhában ültették le. „Ha vendégek jöttek, vagy itt (ebédlő) vagy abba a szobába is (hálószoba) süteményt, üdítőt vittünk fel, mert ha délután, este jöttek vendégek, nem lentre, a konyhába ültettük le őket, mert itt fent volt meleg. De leginkább a hálószobában36 33 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Marek Györgynével. 34 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Papp Lászlónéval. 35 S. NAGY Katalin 1979.40. 36 A hálószoba és a lakószoba ez esetben is egy és ugyanaz. 8. kép - Lakószoba részlete fogadtuk a vendéget, mert ott volt a legtöbb ülőhely. Itt mindig nagyon jó meleg volt, abban a helyiségben. A két ágy előtt volt egy asztal, heverő, fotelek, székek, de lehetett az ágyra is ülni. ”37 A kényelmetlenség nemcsak ülőbútorokra, hanem a rekamiékra is általánosan jellemző. „Egy időben én azon aludtam, de ez annyira kényelmetlen fekhely volt énnekem. Az ilyen három részből tevődött össze, és ahol az illesztés volt, Így kiállt, és nagyon nyomta az ember hátát, szivacsos volt, nem volt eléggé kemény. És ennek a karfa része nem fa volt, a két végén, hanem ilyen szivacsos, kárpitozott volt.”36 A fekhelyek egy másik fajtája a rekamiénál egy fokkal kényelmesebb megoldást jelentő heverő. Ezek alapvetően egyszemélyes fekhelyek, de lakószobában egymás mellé helyezve, a páros ágyhoz hasonlóan is használták őket. ,J\ kettős ágy a városi-kispolgári lakáskultúra velejárója, a férj-feleség és esetleg a kisebb gyerekek fekhelye, a családi élet, a házasság rendezettségének szimbóluma. ”39 Az 1970-es végén jelentkező újabb modernizációs hullám létrehozta és általánossá tette a franciaágyak használatát. A kettős ágyak mintájára az egymás mellé illesztett heverőket is a szoba közepére, tehát centrálisán helyezték el. A fekhelyek funkciója a rekamiéhoz hasonlóan az alvás, pihenés, házasélet, de sok esetben használták ülésre, társalgásra, egyes fajtái pedig az ágynemű tárolására is alkalmasak voltak ágyneműtartójuknak köszönhetően. A bútorfajták közül a heverők a legkevésbé időtálló darabok, rugójuk tönkremegy, az ágy szétesik, leszakad, közepe behorpad, és a kárpitozása hamar elkopik. A garnitúra legmonumentálisabb darabja a szekrénysor, melyet általában az ággyal szemközti falon helyeztek el. (9. kép) Jellemzően 4-5 részből áll, melyek külön-külön is használhatók, szétszedhetők, egyes elemek egymásra rakhatók, ezért is nevezik őket Varia bútoroknak. Rendszerint van egy álló, akasztós szekrény, egy zárható polcos szekrény és két- három nyitott, polcokkal, esetleg vitrinnel ellátott része. A zárható elemekben értelemszerűen olyan tárgyak kerültek elhelyezésre, melyeket a külvilág, látogatók, vendégek előtt szerettek volna elrejteni. Többségében ruhaneműket helyeztek ott el. Adatközlőim mindegyike kevésnek találta a tárolóhelyet az Erzsébet hálóhoz képest. A nyitott polcokon változa37 Saját gyűjtés, 2013. december. Interjú Kun Ferencnével. 38 Saját gyűjtés, 2013. december. Interjú Kun Ferencnével. 39 S. NAGY Katalin 1979.53. 197
