Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Tóth Zsanett: Lakberendezési szokások a XX. század második felében Tiszaderzsen
TISICUM XXIV. - NÉPRAJZ 5. kép - Verandás, nyeregtetős parasztház Hátsó bejárat Főbejárat IX Ajtó jelölése 6. kép - Az 5. képen szereplő lakóház alaprajza vidámabb legyen a szoba. Meg, ha levegőztetni akartam, akkor az ajtót kellet kinyitni. De ez mindenhol így volt. ”18 Általános továbbá a ház plusz helyiségekkel való bővítése, ugyanis míg a paraszti életformát ki tudta szolgálni a korábban említett három helyiség, az újonnan fellépő igényeket már nem feltétlen tudta kielégíteni, így a ház bővítésére, átalakítására került sor. Adatközlőim mindegyike az átépítés után szobaként használta a korábbi konyhát, így téve szert egy újabb szobára. A szobák számának növekedése viszont nem jár együtt használatukkal is, hiszen a lakók nem különösebben használják újonnan elkészült helyiségeiket, hanem csupán reprezentatív szereppel ruházzák fel őket, és legtöbbször tisztaszobaként, vendégszobaként funkcionálnak. (6. kép) Ami talán a leglényegesebb hozzáépítés mind a két típusnál és minden általam látott épületnél, az a nyári konyha megjelenése és legfontosabb helyiséggé válása. Ennek használata tette lehetővé, hogy a korábbi konyha szobává alakulhasson. A kockaházak, mivel nem soros elrendezésűek, mint a hosszúházak, így az ő esetükben külön tető alatt, nem az épület folytatásaként építették fel a nyári konyhát, hanem néhány méterre, az udvar egy pontján. A másik típusnál viszont jellemzően egy tető alá, az épület teljes folytatásaként hozták létre a nyári konyhát. „Nem volt átalakítás a 18 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Daragó Imrénével. méretükön csak annyi, hogy az istállóból leválasztottak egy részt, hogy a nyári konyha nagyobb lehessen, mert ott vagyunk a legtöbbet. ”'9 A fenti táblázat mutatja továbbá, hogy 1970-ben még nem volt általánosan bevezetve a víz a háztartásokba, ez 1980-ra megváltozott. Villannyal már 1970-ben is rendelkeztek, gázzal pedig csak az 1990-es évektől. A házak alapterületének országos változásáról a táblázat fölött beszámoltam, Ti- szaderzsről sajnos csak az 1980-as évekből származó adatokkal rendelkezem, de ezek is jól mutatják, hogy leginkább a 40-50 m2-es, az 50-60 m2-es és a 60-80 nf-es alapterületű épületek az általánosak, tehát sem a túl kicsi, sem a túl nagyméretű nem jellemző nagy számban. A helyiségek használata, funkcióik változásai Különösen nehéz a helyiségeket megnevezni, funkcióval ellátni, hiszen akadtak olyan épületek, ahol szinte ötévente változott a belső terek használata. A házak típusai szerint különítettem el két csoportra a lakásbelsőket, így törekedve általános következtetések levonására. A hosszúházak kezdetben három helyiségből álltak, középen egy konyha, két oldalán egy-egy szoba. Rendszerint a konyha volt a közepes vagy kisebb méretű, ez az évek során szobává alakult. Ahol ez az átalakulás történt, megfigyelhető, hogy nem lakószobává, hanem egy tároló- vagy funkció nélküli, reprezentatív szereppel ellátott helyiséggé vált. A nagyobb méretű, eredetileg is lakószoba maradt a hálószoba, a másik szoba pedig gyerekszoba vagy vendégszoba lett. A konyha funkciót minden esetben a közvetlenül a ház folytatásaként emelt nyári konyha látja el. Található még a házban rendszerint kamra, fürdőszoba, helyenként ebédlő és minden esetben folyosóként funkcionáló veranda, ami a hiányzó előszoba szerepét is betölti. A kockaházaknál általános, hogy az építéskor három szobát alakítanak ki: egy hálószobát, egy gyerekszobát és egy vendég- vagy tisztaszobát, melyek rendszerint a hosszú folyosóról nyílnak. A folyosó egyik végén előszoba található általában - ahol nincs előszoba, ott a folyosó a verandához hasonlóan az előszoba funkcióit szolgálja ki, a folyosó másik végén pedig a fürdőszoba helyezkedik el. Ezenkívül még ebédlőről és egy hol kamraként, hol főzőfülkeként használt helyiségről beszélhetünk, mely az ebédlőből nyílik. Az ebédlő, mint azt említettem, a nyári konyhák elterjedésének köszönhetően alakult ki, hiszen a korábban konyhaként használt tér alakult át. A lakóépülettől különállóan pedig a nyári konyha és egyéb melléképületek jellemzőek. Melléképületekről mind a két típusnál beszélhetünk. A hosszúházaknál általában a lakóépülettel egy tető alatt, teljes folytatásként kapcsolódik az épülethez, például egy egykor istállóként, ma pedig tárolóhelyiségként használt terület. Komolyabb funkciót nem kapnak ezek a helyiségek, nagyobb átalakítást nem végeznek rajta. A kockaházaknál a nyári konyhával egy tető alatt vagy különállóan mellette, sorosan elrendezve találhatók különböző tárolók, külső kamrák, spejzek, ólak, garázsok. Tehát elsősorban itt is tárolási szerepet töltenek be. „A lenti részen van egy pici spejz, ott van a telázsi befőttekkel, meg ha süteményt csinálok, azt ott tároljuk, mert ott hideg van. A másik helyiségbe meg ott van a fagyasztó, létra, a krumplit, almát, hagymát oda szoktuk tenni, meg ott vannak az ilyen üres befőttes üvegek is.”20 19 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Gőz Imrénével. 20 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Kun Ferencnével. 194
